Utcai vagy dobozolt prédikáció: melyik a biblikus?

Vasárnap van, azaz templomnap. Rengeteg helyen prédikálnak papok, lelkipásztorok, stb. templomokban, gyülekezetekben, vagy akár még házi gyülekezetekben is. Az emberek évezredek óta pedig eljárnak az ilyen helyekre hallgatni egy monológ beszédet: ahol egyvalaki aktív, a többi meg mind passzív. Ám a legtöbb gyülekezetbe járó nem is sejti, még a protestánsok sem (kik azt vallják, mindent a Biblia alapján csinálnak), hogy mindennek nincs semmilyen bibliai alapja.

Az utcai prédikálás (bibliai görögül: hírnökösködés) ezzel szemben nemcsak biblikus, ráadásul sokkal élvezetesebb dolog is, mint az előbb említett bezárt dobozban való. S ráadásul minden magának meghalt tanítvány-gyakornok lehetősége, kiváltsága és feladata is egyben: akik már nem maguk élnek, hanem Krisztus él bennük. Kint az éles bevetésen gyakorolva van lehetőségünk megtapasztalni, milyen az, amikor nem mi találjuk ki a szöveget, hanem látjuk, ahogy a Szent Szellem szól belőlünk, mint egy folyó, árad ki a szánkon Isten Igéje! Az elején lehet félelem és sok-sok bátortalanító gondolat, érzés, körülmény, de amikor kilépünk hitben, meglátjuk, ahogy Isten ereje betölt minket hatalommal és bátorsággal. Csak elkezdeni nehéz, utána már gurul magától. De fontos, hogy gyermeki hittel nem szabad sokat agyalni, rá kell magunkat bízni Mennyei Édesapára: hadd szóljon Ő és ne mi. Az első mondatot vagy gondolatot általában segítségül megadja, utána már, ha merünk nem-gondolkodni, megy minden magától. Fontos, hogy a hirnökösködés után nem szabad behódolni a kárhoztató és önelemző gondolatoknak, mert ez megint a láthatókra nézésbe süppeszt a hitben járásból. Hálát adva örömmel távozzunk a helyszínről, bármi is történt, majd később Isten úgyis rámutat a csiszolni való dolgokra.

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, amikor csak megemlékezem rólatok, és mindenkor, minden könyörgésemben örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel részt vállaltatok a Jóhír hirdetésében első naptól fogva mostanig. Meg is vagyok győződve afelől, hogy Aki elkezdte bennetek a jó munkát, be is fejezi a Messiás Jézus napjáig.

Filippi levél bevezetője, Névtelen Biblia

Ugyanakkor ne rémüljünk és ne tántorodjunk meg, ha a hírnökösködés során megvetnek és szitokszavakkal illetnek minket, ez a természetes velejárója a hírnökösködésnek, hiszen Jézust, a „Ház Urát” is Baál-Zebulnak nevezték (figyeld meg az L betűt a B helyett, mert fontos!). Ez egy roppant gúnyos szójáték, és a következőt jelenti: A „Ház Ura” név a „Mindenható”-nak egy másik megfogalmazása: ő a tulajdonos az egész ház, az egész világ fölött. S rámondták azt, hogy ő a Ház Baálja. Ezt jelenti a Baál-Zebul szó. A Baálok voltak az Ószövetségben Adonáj, Izrael Istenének legfőbb utánzatai, szellemi paráznaságra csábító ellenségei. Továbbá, mindez a Baál-Zebub névvel is egy szójáték (most B szerepel a név végén), amit a zsidók egyenesen a Sátánra használtak. Voltaképp ezt üzenték ezzel: „Jézus, te csak ne prédikálj itt nekünk bibliatudósoknak, te nem a Mindenható vagy, hanem a Sátán, evilág istene, aki félrevezeted a népet!” És Jézus azt mondja, ha a Ház Urát „lesátánozzák”, akkor az ő gyakornokait, tanítványait is le fogják sátánozni, csak mert az igazságot megalkuvás nélkül hirdetik. De ne feledjük: ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy Jézust megfeszítették, vagy az apostolokat ütve-verve börtönbe vetették, megkövezték, stb. Tessék gyakorolni, tessék felkészülni. Vesztek mindehhez erőt a Szent Szellem által.

Mindezzel szemben a gyáva, bújkálós dobozolt prédikálás (szószékről leadott monológ) valójában egyáltalán nem is bibliai dolog, hanem babiloni, azaz egy Isten által nem előírt vallásos hagyomány. A Bibliában Jézustól és gyakornokaitól kizárólag szabadtéren vagy kifelé történő monológ beszédet találhatunk, a kihívott tanítványok egymás építésére a Szent Szellem vezérelte dialógus a jellemző vagy a levélírás. A hírnökösködés ezzel szemben egy olyan szellemi (spirituális) eszköz, amit Isten azért készített a számunkra, hogy HÍRNÖKEI lehessünk a Királyságnak a kívülvalók számára. Ez az, amikor a Szent Szellem jön és oly erősen betölt bennünket. ApCsel 1:8 „lesztek nékem tanúim” (és nem: „gyülekezetes dicsőítőim”).

Bátorítás hölgyeknek: Férjedet támogatva te is részt vehetsz az utcai hírnökösködésben. Mert ne feledd, te egy test vagy ővele. És az ő segítőtársaként te is résztveszel és beleadsz ugyanabba a munkába, amiben ő van. (Támogatni lehet imával, étellel-itallal, nyugodt othoni légkörrel, szeretettel; ha kimész vele a helyszínre, ott: lelki és érzelmi biztatással, öleléssel, szórólaposztással, hölgyek felé való szolgálattal az angyalok miatt fejkendőben, stb). Viccesen fogalmazva: te adod a golyót a férfinak, hogy tudjon lőni. :) Csapatmunka.

Kiindulási pontnak javaslom meghallgatni Jonathan Edwards híres beszédét, melyre a helyszínen ötszázan tértek meg:

Bűnösök egy haragvó Isten kezében
MP3   YOUTUBE

Isten áldjon és vezessen titeket, ahogy kiléptek hitben és elkezdtek engedelmeskedni az Evangéliumnak.


Gyakornokként hírnökösködve erővel teljes lesz az életed.