Dol­goz­za­nak-e a nők mun­ka­he­lye­ken?

Egy hete meg­lá­to­gat­tunk egy 4-gye­re­kes lel­ki­pász­tor há­zas­párt, ahol az anyu­ka me­sél­te, ho­gyan ve­zet­te őt Isten azzal kap­cso­lat­ban, hogy dol­goz­zon-e pénz­ke­re­se­tért, vagy pedig a csa­lád­ja felé lássa el szol­gá­la­tát. Azon le­pő­dött meg, hogy mun­ka­he­lyén nem érez­te magát olyan jól, mint be­te­gen ott­hon. Mikor lus­ta­ság­gal vá­dol­ta volna magát, és cso­dál­ko­zott a hely­ze­ten, a gye­re­kek­kel épp egy gye­rek­bib­li­át ol­vas­tak a te­rem­tés­ről, ahol fel­fi­gyelt: Isten a bűn­be­esés­kor a fér­fi­nál át­koz­ta meg a meg­él­he­té­si mun­kát, a nőnél vi­szont a gye­rek­szü­lést. Vagy­is mind­ket­tő­nél az Isten által el­ren­delt alap­ve­tő fel­ada­ta lett ne­he­zebb. A fér­fi­nak kell dol­goz­nia, a nőnek vi­szont gye­re­ket szül­nie.

Ez in­dí­tott el, hogy ki­csit én is gon­dol­koz­zak a témán. Már ott fel­öt­lött ben­nünk, hogy ha tény­leg csak a fér­fi­ak­nak kel­le­ne dol­goz­ni­uk, akkor meg­szün­tet­he­tő lenne a mun­ka­nél­kü­li­ség. Csak hát az em­be­rek min­dig oko­sab­bak Is­ten­nél, és ki­ta­lál­ták, hogy a nők a mun­ká­ban is le­gye­nek egyen­jo­gú­ak a fér­fi­ak­kal... De vajon ez Isten terve a Bib­li­á­ban is? Néz­zük meg az Új- és az Ószö­vet­sé­get e kér­dés­ben!

[Az öreg­asszo­nyok int­sék jó­zan­ság­ra a fi­a­tal­asszo­nyo­kat, hogy le­gye­nek] jó­za­nok, szen­tül tisz­ták, há­zi­a­sak (ott­hon mun­kál­ko­dók), jók, saját fér­jük iránt en­ge­del­me­sek le­gye­nek, ne­hogy az Isten sza­vát ká­rom­lás érje... Ti­tusz 2:5 (Vida Sán­dor for­dí­tá­sa)

A fen­teb­bi mon­dat­ban nem csak az anyu­kák­ról van szó, hanem a fi­a­tal­asszo­nyok­ról is, hogy le­gye­nek "ott­hon mun­kál­ko­dók". Ez a ki­fe­je­zés a görög oi­ko­ur­gosz szó for­dí­tá­sa. (A leg­több bib­lia­for­dí­tás­nál a há­zi­as nem adja vissza az ere­de­ti je­len­tést.) Ez egy össze­tett szó: az oi­kosz je­len­té­se ott­hon, az ur­goszé pedig mun­kál­ko­dó (az ergon szó­ból ered, je­len­té­sei: "munka", "fog­lal­ko­zás", "fel­adat").¹

A nő mun­ká­ja, fel­ada­ta tehát az ott­hon­ra való fel­ügye­lés. John Gill kom­men­tár­ja sze­rint a zsi­dók így ta­ní­tot­ták, hogy mit is je­lent a férj "se­gí­tő­tár­sá­nak" lenni: "amíg a férj oda­van mun­ká­ját vé­gez­ni, az asszony fel­ada­ta "ott­hon ülni" és vi­gyáz­ni a férj há­zá­ra."

Ho­gyan éri ká­rom­lás Isten igé­jét, ha nem kö­vet­jük he­lye­sen? Ugye Éva úgy ke­ve­re­dett be­szél­ge­tés­be a kí­gyó­val, hogy Ádám va­la­mi­ért nem szólt bele (pedig bele kel­lett volna). A nők ér­zé­ke­nyeb­bek a kí­sér­té­sek­re hi­szen a go­nosz vele kez­dett el be­szél­get­ni. Éva nem volt Ádám vé­del­mé­ben.

Ha­son­ló­an, Dina is akkor ke­ve­re­dett bajba (meg­erő­sza­kol­ták), ami­kor el­hagy­ta ott­ho­nát egy kis kö­rül­né­zés­re, hogy "meg­lá­to­gas­sa a vidék lá­nya­it" (Te­rem­tés 34:1).

Ma a vá­lá­si ráta (ame­ri­kai adat) kb 50%. Né­hány há­zas­sá­gi ta­nács­adó sze­rint a há­zas­ság­tö­rő kap­cso­la­tok leg­több­je a mun­ka­he­lye­ken ala­kul ki. Hány éle­tet tet­tek tönk­re ilyen mun­ka­he­lyi af­fé­rok? El­gon­dol­koz­ta­tó...

A Pél­da­be­szé­dek 31 szirint a "derék asszony" a férje szá­má­ra ál­dást hoz, nem bajt. Lehet, hogy van vál­lal­ko­zá­sa, de azt nem lát­juk, hogy más férfi alá, mint főnök alá lenne be­oszt­va. A Ti­tusz 2:5 sze­rint az asszo­nyok a saját fér­jük iránt en­ge­del­me­sek le­gye­nek. Az itt sze­rep­lő görög össze­tett hü­pot­asszó szó je­len­té­se: "alá­ren­del­ve" lenni. Még­pe­dig a saját fér­jé­nek. Tehát nem más fér­fi­nak! De mi van akkor, ha egy asszony a mun­ka­he­lyen dol­go­zik, ahol a főnök férfi? Akkor neki van alá­ren­del­ve? A főnök/be­osz­tott kap­cso­lat ilyen eset­ben tehát nem lehet Is­ten­től el­ren­delt alá­ren­delt­ség!

Va­la­ki elő­hoz­hat­ná még Lí­di­át, a gaz­dag tia­ti­rai bí­bor­árus asszonyt. Őróla nem sokat tu­dunk. Amit tu­dunk, hogy bí­bor­ke­res­ke­dő volt, is­ten­fé­lő, volt csa­lád­ja, va­la­mit a há­zá­nál volt egy gyü­le­ke­zet. De két dolog, ami fon­tos: 1) ő maga vál­lal­ko­zó volt (nem volt férfi fő­nö­ke), 2) nem a zsidó szo­ká­sok sze­rint élt, hanem az ak­ko­ri világ sze­rint. De még így sem azt lát­juk, hogy kar­ri­e­ris­ta lett volna, hi­szen ami­kor meg­tért, első dolga az volt, hogy az evan­gé­li­u­mot át­ad­ja csa­lád­já­nak, és el­in­dít­son egy gyü­le­ke­ze­tet há­zá­ban (Ap­csel 16:14-15 és 40).

Mi akkor a nő ere­de­ti fel­ada­ta, ha nem a ke­nyér­ke­re­set? Se­gí­tő­társ­nak lenni a férj szá­má­ra, va­la­mit a gye­rek­szü­lés és azok fel­ne­ve­lé­se! (1Tim 2:15) Nem hin­ném, hogy ez nem szép el­hí­vás, sőt! A "főz-mos-ta­ka­rít" rutin és a gye­rek­re való oda­fi­gye­lés ön­ma­gá­ban is ki­te­szi a nő min­den­nap­ja­it, és ez nem ala­csony­ren­dű­sé­get takar! A Szent­lé­lek is egy mel­lénk kül­dött se­gí­tő, még­sem te­kin­ti magát ala­csony­ren­dű­nek azzal, hogy hal­kan és sze­lí­den Jé­zus­ra irá­nyít­ja fi­gyel­mün­ket. Mi­cso­da di­cső­sé­ges munka ez! Ha­son­ló­an a hoz­zá­il­lő se­gí­tő­tár­sé.

Végül is mi a meg­ol­dás? Hi­szen bele va­gyunk ra­gad­va már a XXI. sz. ma­gyar tár­sa­dal­má­ba. Nos, akit az Úr spe­ci­á­li­san mun­ka­hely­re hí­vott el, az ter­mé­sze­te­sen ma­rad­jon ott. "Ha vi­szont sza­bad­dá le­hetsz, in­kább élj azzal!" (1Ko­rin­thus 7:21). Ne fe­lejt­sük el az in­dí­té­ka­in­kat meg­vizs­gál­ni, mi ve­zé­rel min­ket, hogy nő­ként dol­goz­zunk? Ha az ag­gó­dás, akkor lehet, hogy baj van. De van meg­ol­dás: "Ke­res­sé­tek elő­ször Isten or­szá­gát és igaz­sá­gát, és mind­ezek (ruha, étel) meg­adat­nak nek­tek" (Máté 6:33). Nyíl­ván, mivel az ide­á­lis eset­ben a férfi hozza a ke­nye­ret, az asszony eteti a gye­re­ket.

Mint már em­lí­tet­tem, a fog­lal­koz­ta­tá­si túl­te­lí­tett­ség is csök­kent­he­tő lenne, ha a házas asszo­nyok va­la­hány szá­za­lé­ka ott­hon ma­rad­hat­na. (Ezt hí­vő­ként el lehet kez­de­ni, pl. imád­ság­gal, hogy Isten ren­dez­ze úgy, hogy a fér­fit meg­áld­ja tisz­tes mun­ka­vég­zés­sel és elő­lép­te­tés­sel mun­ka­he­lyén, a nő pedig el­jö­hes­sen a gye­re­kek­hez.)

Utó­pi­a­ként még el lehet mon­da­ni, hogy ha a nőnek nem kéne dol­goz­ni menni, nem lenne szük­ség böl­cső­dé­re, óvo­dá­ra (ezek ti­pi­kus "női mun­ka­he­lyek", a Bib­li­á­ban ilyet nem is lá­tunk [ezzel nem el­ítél­ni aka­rom őket]). Tehát más gye­re­kei he­lyett a sa­ját­já­val tö­rőd­ne, azo­kat rá­adá­sul sze­ret­né is (lásd Sa­la­mon íté­le­tét, ami­kor az ide­gen gye­re­két akár ketté is vág­hat­ták volna)! A tit­kár­nős­kö­dést ide­á­lis eset­ben a férj saját fe­le­sé­gé­nek kel­le­ne meg­ol­da­nia (mint derék asszony és se­gí­tő­társ). Nyíl­ván van­nak még más "női" mun­ka­he­lyek is. Min­den­eset­re az egye­dül­ál­ló lá­nyok az ön­fenn­tar­tás ag­gá­lyai által ve­zé­relt ta­nu­lás­ba me­ne­kü­lés he­lyett in­kább a há­zas­élet­re ké­szül­het­né­nek. És nem utol­só­sor­ban, mint misszi­o­ná­ri­us mon­dom (nem biz­tos, hogy jól látom), de talán egy picit könnyebb lenne szá­muk­ra hit­ből élő őrül­tek­hez csat­la­koz­ni­uk az evi­lág gond­já­ba-ba­já­ba való be­le­süp­pe­dés he­lyett.

Per­sze a tár­sa­dal­mat nem lehet meg­vál­toz­tat­ni. De ezek olyan alap­el­vek, ami­ket talán meg lehet szív­lel­ni és amik alap­ján ér­de­mes el­kép­zel­ni (és imád­ság­gal kérni Is­tent, hogy ala­kít­sa) éle­tün­ket. Mivel én is csak gon­dol­ko­zom eze­ken a dol­go­kon, elő­for­dul­hat, hogy va­la­mit nem jól látok, min­den­eset­re ér­de­mes ezt a dol­got to­vább­gon­dol­ni. Ki-ki dönt­se el, mi a he­lyes szá­má­ra. De ha meg­érin­tett a cikk, vidd Isten elé éle­te­det.

Ha Isten sze­rin­ti sze­re­pe­det éled, elő­for­dul­hat, hogy nyu­god­tabb lesz az éle­ted.

¹ For­rás: http://​www.​rap​ture​read​y.​com/​faq/​faq259.​html