Istenszomj

Vannak olyan időszakok, amikor Isten egy kicsit jobban közelebb von Magához. Ilyenkor egy kiolthatatlan sóvárgást érzünk szívünkben Isten után. Ilyenkor minden Istenközpontúvá válik, és minden emberi dolog üressé.

Jelenleg két Jézus-központú dal fordításával van tele a fejem, valamint egy új dallal is... Ilyenkor nem tudsz mit csinálni, Isten szeretete szorongat. Az ember ilyenkor elvan a gitárjával Isten jelenlétében, és nem akar kijönni onnan... és az ajtón beszűrődik valami fárasztó... valami annyira fárasztó... amit csak Isten jelenlétében látunk annak... Ez pedig nem más, mint azok a dolgok, amikről beszélgetni szoktunk, igen, mi, megváltott szentek:

• Az Úr áldásairól, szellemi ajándékaikról. próféciáiról, nagy megtapasztalásokról...
• Az istentiszteletről, a dicsőítés kenetéről, a prédikáció nagy erejéről...
• A hiányokról, teológiai kérdésekről, és hogy milyen társunk legyen...
• Önmagunk körül forgolódva a bűneinkből való megtérésünkről...
• Szellemi harcainkról és hogy hogyan legyen jobb a szolgálatunk...
• A csodákról, gyógyulásokról, esetleg Jézus csodáiról is...
• Isten nagy embereiről, hogy hogyan lettek ők nagyok...
• Más emberek vagy egymás jó és rossz tulajdonságairól...

Persze tudom, ezekre is olykor szükség van.

De gyakran nem beszélünk... eszünkbe se jut... érintés nélkül egyszerűen képtelenség, hogy arról az ezeknél sokkal fontosabb dologról tudjunk beszélni.... Ami még nem érintett meg minket, arról nem tudunk beszélni... (ajjaj, Uram, bocsáss meg a sok butaságomért...)

Egy példát mondok (Pál is szeretett a sporttal példálózni). Aki nem látott még focit, nem tud róla beszélni. Aki nincs a pályán, nem tud gólt lőni. Pedig az egész erről az egy dologról szól... erről kellene az egyházban, a gyülekezetekben, a testvérek között beszélni és nem másról...

Próbálok segíteni egy kérdéssel, amivel megpróbállak felhívni a pályára a lelátóról. De az érintést Istennek kell elvégeznie szívedben.

"Jézus, mondd, miért szerettél engem ennyire, hogy meghalj értem a kereszten?"

Ha ez a kérdés megvan és felvillanyoz téged, akkor már a pályán vagy. Van esélyed célba találni, gólt lőni. Igen, ott, Jézusnál. Ő a kapu, Ő a gól. Vele lenni. Kiakadni szeretetén. Lehidalni. Megbolondulni. És soha többé már nem a réginek lenni.

Erről kellene beszélni. Isten személyéről, szívéről, leírhatatlan és lenyűgöző féltő szeretetéről, amiről még asszem az örökkévalósághoz képest most is fogalmam sincs, hogy micsoda... és azt hiszem nem sokat tévedek, ha az örökkévalóság is kevés lesz ennek megértésére.

Enélkül semmi értelme a gyülekezetnek, a prédikációknak, a zenélgetéseknek, a csodáknak, az ajándékoknak, az imameghallgatásoknak, az adakozásnak, se semmiféle jó tettünknek, de még az életnek se.

Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 1Korinthus 2:2

Pált már nem érdekelte, szinte fárasztotta az a sok vitatkozás és mellékes dolog a korinthusiaknál, miután "Jézus ismeretének páratlan nagyságához" képest mindent kacatnak, lim-lomnak, és orrfacsaró bűznek ítélt.

Egyszerűen ma képtelen voltam elmenni egy "harcos" közösségbe, ahol többnyire az ember van a középpontban: terólad szól, a te felelősséged, a te döntésed, a te, a te, a te... Ezek az "ate-ista gyülekezetek". Ateista, mert Isten-telen dolog az, ha a gyülekezet rólad szól és nem Róla. Isten nem "Harcosok klubját" akart, hanem olyan imádókat, akiket szeretete megérint, akiket Jézus teste és vére éltet, akik önkéntelenül gyönyörködnek Benne és nem tudnak mit csinálni, elkezdenek Róla beszélni.

"Boldogok, akik szomjaznak Istenre." Ezt jelenti a lelki szegénység és nem mást. Isten-szomjad azt jelenti, hogy Isten hív téged. Egy szomjas ember fáradt. Megfáradt. Isten jelenléte és közelsége miatt egyszerűen fárasztóan hatnak már az emberre azok a dolgok, amik rólunk szólnak... Egy másik közösségbe mentem, ahol mindig Istenről és Jézus bevégzett munkájáról beszélnek és annak gyümölcséről, ha tudatára ébredünk Igéjéből, hogy milyen hatalmas is Ő. Olyan jó volt annyi idő után hazai pályára érkezni.

Kell, hogy végre megérints,

Kell, hogy végre szembesíts,

Hogy semmim sincs, mi Nélküled betölti szívemet -

De megvan végre mindenem, ha itt vagy most velem. 

Kell, hogy végre átölelj,

Kell, hogy végre lángra gyújtsd szívem:

Hogy hátrahagyjam Nélküled üres életem,

És kincseket gyűjtsek Veled fenn a mennyben. 

Jöjj közénk - szomjazunk, várunk Rád,

Jöjj közénk - sóvárgunk Rád, szállj le Ránk,

Jöjj közénk - Szellemed szívünk mossa át,

Jöjj közénk - küldj ki minket és tégy csodát. 

Mennyen-Földön Tiéd minden hatalom, Jézus:

Velünk vagy minden napon.

Legyen minden vágyad megérteni, mit tett Jézus a kereszten és célba fogsz találni.