Nekem is át kellett. Úgy volt, hogy 2006 nyarán én jól vissza megyek dolgozni a Bibliasuli szünetében. Istennek más terve volt. Öt független emberen keresztül szólt, hogy nyári szolgálat lesz. Annyi vasam volt, hogy épp egy vonatjegyre tellett, amíg hazamegyek egy kis időre a suliból, több pénzem nem volt. Visszaútra sem. Dolgozni akartam, mint minden normális ember. Ó, az a jó kis informatika, a maga sok pénzével. Hagyjuk ezt az ostoba Istennek szolgálást...
És amikor azon kattogtam, mi lesz velem, jött az Ige: "Nyugodt lesz az életed..." -- de ezt már ismeritek. :) Másnap jött a tesó, hogy Isten a szívére tette, hogy adja nekem --ahogy ő fogalmazott-- a tizedét. :) Persze itt megint csak nem tizedről beszélünk, hanem Szentszellem által indított adakozásról! Tehát itt egy fogalomzavar van. (Hála Istennek, Ő nem akad ki a fogalomzavaron, mint én.) Mindenesetre ebből az önkéntes, Szentszellem által indított adakozásból lett pénzem visszavonatozni a Bibliaiskolába. És amíg egész nyáron azon kattogtam, miből lesz pénzem a szemeszterre, Isten egy ott szolgáló etióp bokszedzőn keresztül üzent egy igét: "Hű az, aki titeket elhívott, és Ő meg is cselekszi azt." 1 (Megj.: etióp bokszedzőkkel ne akarj jópofizni etióp viccet mesélve!!!) Szóval, Isten meg is cselekszi! Miről van szó? Rólam? Az én elhívásomról? Az én tizedemről? Az én áldásomról? Esztelenség! Isten hűségéről, Isten elhívásáról, és Isten cselekvéséről, hogy elhívása meglesz az általa elhívott ember életében.
Térjünk meg az önmagunkra néző, Isten próféciáit önerőből megvalósítani akaró kereszténységből. A kereszténység Istenről szól, és hogy nekünk semmi esélyünk.
Jákób történetét -- mivel én magam is egyfajta Jákób vagyok és mint egykori áldások után szaladó bulldózer, tudom, miről van szó --, bármikor el tudom mesélni. Most tehát Jákób tizedéről lesz szó (1Mózes 28). Amikor Bételnél elkezdett alkudozni Istennel, hogy tizedet ad neki, néhány dologra figyeljünk oda!!! Jákóbnak van egy élettörténete, amiből nem szabad kiragadni Jákób tizedét. Röviden:
1. Jákóbot Isten hívta el, hogy nagyobb lesz a bátyjánál. Ha tetszik, ha nem.
2. Jákób neve csalót jelent. Másokat kihasználót.
3. Jákób mindenkit átvert Isten nevében és megrövidített, amíg saját erőből próbálta Isten elhívását elérni. Ezt tudom, mert én is voltam önjelölt karizmatikus próféta-tanító-apostol-isten. Szomorú volt látnom, hogy megannyi emberen átgázoltam.
4. Ennek következménye a puszta lett. Jajj, és itt jön a vallásoskodó Jákób egy kulcsmondata:
És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom. 2Vegyük észre: Jákób még nincs megtérve! Egész eddig és még ezután is sokáig csak az "én atyám Istenének" nevezi az Urat. De Jákóbból Izraellé kell válni, csalóból azzá, akiért már Isten harcol. Jákób Istent csak jóval életpályájának "derékbatörése" után fogja először a maga Istenének nevezni.2 Itt még templomba járó vallásos Jákób. "A szüleim is járnak templomba, én is. Nagypapámnak van Istene, sokat mesélt róla. Apámnak is van. De nekem még nincs, én még csak keresgélem Őt. Ha majd egyszer találkozom vele, akkor jó vallásosan meghálálom és teszek a perselybe." De könyörgöm: nem Isten parancsolta Jákóbnak, hogy adjon tizedet. Még nem is ismerte Istent Jákób! Összevissza trükközik, bizniszel, seftel. Eddig apját és tesóját verte át. Most jákóbosan megpróbál Istennel is seftelni: ha Te adsz valamit, akkor cserébe én is adok valamit. Bótoljunk Istennel! Nem emlékeztek Simon Mágusra? Vesszen a pénzed! Nos, a bótolás Istennek sosem tetszett!!!
5. Isten tehát elkezdte Jákóbot berakni a darálógépbe Lábánnál. Jött a végelgyengítési folyamat: egy szemét főnök, egy poligámia, melyben a bótolót kezdték adni-venni a feleségek. Milyen megalázó: "eddig én adtam-vettem az áldást, most a feleségeim adnak-vesznek engem. Bocs, Uram, gáz amit tettem Veled."
6. Isten szólt: eredj haza! Jákób elindult. Rájött a pánikroham: "Úr Isten, elszúrtam, mindent elszúrtam! A tesóm meg fog ölni, mert szemét voltam vele! Már látom, milyen szemét volt velem Lábán és legszívesebben én is megölném. Teljesen jogos, ha most Ézsau akar megölni..." Elkezd egy utolsót boltolni félelemből: "Egy csapat áldást küldök előre, két csapat áldást is küldök neki, hátha meg tudom vásárolni a bűnbocsánatot Ézsautól, mire odérek..." Na, Istennek itt telt be a pohár! A bűnbocsánat megvásárlásánál!
7. Fogta és éjszaka végleg úgy legyengítette Jákóbot, hogy semmi esélye nem maradt a menekülésre. Ó, bárcsak megértenénk, hogy semmi esélyünk a menekülésre... Hogy az égvilágon semmit nem tudunk adni Istennek...
8. Végre kimondta Jákób, amit ki kell mondanunk Istennek: "Uram, semmi esélyem, csak úgy áldj meg!" Nincs biznisz! Én semmit nem tudok adni neked. Se tizedet, se ügyességet, se semmit!
9. És Isten megáldotta őt elrejtettséggel! És ebben az elrejtettségben már elég furán jött ki az eddigi trükközése Jákóbnak. Találkozott a testvérével, aki állítólag meg akarta ölni. "Mi ez a sok tábor? ... Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied!" Jákób azért félt Ézsautól, mert állítólag ellopta az áldást tőle. De Isten áldását nem lehet ellopni. Ézsau is áldott ember volt. Isten a következőt tette: Jákóbót a végelgyengülésbe víve bűnbánatra vitte, miközben a problémát a háttérben megoldotta. Ézsau nem azért nem ölte meg Jákóbot, mert Jákób elrendezte vele a csalását, hanem azért, mert Isten Jákóbtól függetlenül a háttérben elrendezte a csalását. Hát nem ezt tette velünk Jézus 2000 éve?
10. Sehol sem olvassuk, hogy Jákób ezután tizedet fizetett. Azt viszont igen, hogy még mindig voltak bálványistenei, amitől meg kellett szabadulni.
Alkalmazás
Térjünk meg a tizedfizetés bálványától a bűneinket, félelmeinket és átkainkat egyszer s mindenkorra a keresztre vivő Jézushoz, aki, miután feltámadt, egy jobb szövetség közbenjárója lett, hogy bizalommal járulhassunk a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. 4 Nem a tizedkosárhoz, hanem a minden kegyelem Istenéhez! Hogy irgalmat találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Nem adni kell az áldásért, hanem eszeveszetten kiáltani: "Uram, semmi esélyem Nélküled. Ha nem segítesz, nem tudom, mi lesz velem. Kérlek, áldj meg Önmagadért és Jézus véréért, mert Te kegyelmes Isten vagy. Ámen!"
És zárásképp: mi lett velem nyár után? Nem hogy tovább mehettem a Bibliasuliban, de még egy kétszázezres finnországi missziós útra is elküldött az Úr a következő szemeszterben. Egy vasat nem fizettem, egy fillér tizedet. De mégis, az Úr megáldott, mert Ő szuverén Isten és azt tesz, amit akar! De előbb elvégzi a végelgyengítést, hogy ne magadban bízz, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat! 5
Térj meg az Istennel való üzletelésből a kegyelemhez és nyugodt lesz az életed.
1 1Thesszalonika 5:24
2 1Mózes 28:20-22
3 1Mózes 33:20
4 Zsidókhoz 4:16
5 2Korinthus 1:9
Attee!
VálaszTörlésSok elgondolkodtató dolog van abban, amit írsz...
Leírod, hogy bótoltál Istennel. S hogy kijöttél ebből, ha úgy tetszik megtértél ebből. Nyílván ez Istennek tetsző dolog, s ezért bírod az Ő áldását.
Kérdezem viszont: miért elítélendő dolog az, hogy ha valaki/valakik önként, minden hátsó szándék nélkül visszaadják Istennek azt, pontosabban annak egy részét, amit Tőle kaptak?
A te Istened arról nem beszélt neked, hogy ne mondj ítéletet emberek fölött? Nekem még azt is hozzátette, hogy hagyjam az ítéletet az igazán ítélőre.
Ja, mióta ezt teszem, azóta nyugodt az életem.
Szia István.
VálaszTörlésIsten áldásait azért bírom, mert hiszek Jézusban, nem azért, mert valamiből kijöttem. :)
A hátsó szándék nélküli önkéntes adakozással semmi bajom, hanem a manipulált és kényszerített tizedeléssel van bajom. Mondom, a külső hasonló, de belül a szívek más miatt adakoznak és Isten nem az adakozást nézi, hanem a szívet. :)
Mondok egy példát: Teljesen más, ha egy szerettedet önként hívod fel telefonon, vagy azért, mert vagy ő, vagy valaki a füledet rágja. Mindkét esetben fölhívod, csak hát, belül mi játszódik le. Az első a kegyelem, a második a törvény. Az első a szeretet, a második a kényszer.
Amúgy tudd, hogy voltaképp most te is elítéltél engem abban, hogy én állítólag elítéltem valakit, tehát kvittek vagyunk. Versengeni meg nem fogok senkivel, hogy de igen, de nem. :)
Ja, és nem azért követem a Bibliát, hogy megfeleljek Istennek, hanem mert szeretem Őt és azokat, akiket félrevezettek.
Üdv:
Attila
Kedves ATTee!
VálaszTörlésKvittek vagyunk???
Én nem szeretnék veled versengeni. Főleg olyan dologban nem aminek a megítélése, ítélete nem a te, hanem az Isten dolga. Az én szememben ez utálatos dolog. Engedd meg Istennek, hogy Ő terheljen valakinek a szívére valamit, ha azt akarja, s ne te tedd ezt meg Isten helyett. Ha te magadat Isten helyébe helyezed...
Ugye ne folytassam?
Kató István kérdésére reagálva: "..ha valaki/valakik önként, minden hátsó szándék nélkül visszaadják Istennek azt, pontosabban annak egy részét, amit Tőle kaptak" .. miért lenne probléma?!
VálaszTörlésszerintem sem lehet probléma, ha valaki eltökélte, hogy jövedelnéből kiemel egy összeget, például legalabb egy tízedrészt, és azt a Gyülekezet szükságletére, kiadásaira adja... ide bele tartozhat a teljes idejű elöljárok fizetése is. DE...
...sok gyülekezetben, nem kötelező modon, de adnak és GYŰJTENEK/szednek be tízedet, és az elöljárok kimondottan a maguk jövedelmének tekintik a "Tízed" szöveggel ellátott borítékokat! de az Újszövetségben kinek adott az Úr jogot hogy elfogadja a "Tízedet"?
aki akar adjon tízedet, de KI AZ aki jogot tarthat a tízedre?? szerintem nincs folytonosság az izraeli Leviták és a mai elöljáróink, prezsbitereink és püspökeink között, se testi, se szellemi szinten. ÉS sok elöljáró ma nem mind teljes idejű szolgálok (mint a leviták), hogy tartsanak igént a Tízedre, sőt, ha még teljes idejű szolgáló, akad sokaknak még más jövedelem forrásuk, állásuk, vállalkozésuk!! - a levitá egyetlen jövedelme úgy értettem, hogy csak a tízed volt!
minden gyülekezetnek kötelessége a TELJES idejű szolgálóit eltartani a befolyó adományokból!
Én magam is teljes mértékben egyetértek a fent leírtakkal.
VálaszTörlésA mai keresztyén gyülekezetekben a tized nem bótolás Istennel. Egész egyszerűen hála Isten felé, s az tudja adni tiszta, (hálás) szívvel, aki kapott valamit Istentől. Aki nem kapott semmit, vagy azt nem veszi észre, annak a tizedadás törvény lesz. De könyörgöm az ilyen embernek egybefüggő törvényteljesítés lesz minden cselekedete.
Ami pedig az újszövetségi tized-kérdést illeti. Én is úgy gondolom, hogy az ÚSZ-ben nincs tized, mindenünket az Úrnak adjuk (ha adjuk). Arról olvasunk az ApCsel-ben, hogy nem volt a gyülekezetben szűkölködő, mert a gyülekezet eltartotta. Miből? A tizedből? Nem, hanem az adakozásból. Volt, amikor teljes vagyonuk árát odatették az apostolok lábához, s volt, amikor ez részleges adakozás volt. Pál arra int, hogy az adakozást jókedvvel tegyük, s ne kényszerűségből.
S felmerült itt még egy kérdés: a kötelesség kérdése. Volt az ismeretségi körömben egy öreg diakónus, már az Úrnál van. Ő mondta, hogy ha egy hívő imaházba jár, élvezi, hogy be van fűtve, van szappan, kéztörlő a mosdóban..., akkor legalább a szennyvízszippantás ráeső részét legyen szíves befizetni. Igen, kötelessége. Nem törvényből, hanem tartozásból. Ha ő nem fizeti be, akkor azt másnak kell befizetni. S innentől ez már tartozás.
Ami pedig a szolgálattevők kérdését illeti - a tejlesidejűekre gondolok természetesen -, itt nem látok különbséget a lévita-kor és a krisztus-kor között. Szomorú dolog, ha egy szolgálattevőnek azért kell polgári állásba menni, hogy a családját el tudja tartani, holott szolgál(hatna) egy gyülekezetben. Kinek a feladata eltartani őt? Nem a gyülekezetnek?
Összegzésképpen:
1./ Mi ebben a bótolás?
2./ Mi ebben a bálványozás?
"Ő mondta, hogy ha egy hívő imaházba jár, élvezi, hogy be van fűtve, van szappan, kéztörlő a mosdóban..., akkor legalább a szennyvízszippantás ráeső részét legyen szíves befizetni. Igen, kötelessége. Nem törvényből, hanem tartozásból. "
VálaszTörlésHmmm, megint a burkolt "evangélium-eladás"-ról beszélünk.
Kiegészítem: ha már egyszer kimegyünk ötezren plusz gyerekek és nők a pázsitra egy jót piknikezni, akkor az a minimum, hogy kifizessük Jézusnak a fűhasználati díjat.
Van egy nagyon jól működő gyülekezet Pesten, ahol SOSEM szednek semmi díjhasználati díjdíjat, MÉGIS fennakadás nélkül működik.
A gyülekezet azért van, hogy MEGÁLDJA és SZOLGÁLJA az embereket, nem azért, hogy a gyülekezeti dolgok emberi kezekre szoruljanak.
Ha hiszünk a megváltásban, a gondviselésben miért nem tudunk hinni? "Isten nem szorul emberkéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből".
Lehet, elrugaszkodott vagyok, de az a dolog, ami Istentől van és indult, meg fog állni KEGYELEMBŐL, ami nem, azt meg lehet emberi trükközésekkel és igényekkel fenntartani.
De ahhoz HIT kell a gyüli vezetők számára, hogy ha normális evangéliumot (örömhírt, igen) hirdetünk, akkor a nyáj szaporodik, és jól érzi magát, és lesz mit ennie a pásztornak és fenn fog maradni a karám is.
Én szeretem az ELŐL járókat, nem a HÁTULRÓL rugdosókat.
Üdv:
ATTee