Szűzanyám, nincs több bűnöm!

Egyszer, amikor Jézusról beszéltem, hogy igazából nincs szükség Mária közbenjárására, se most, se halálunk órájában, mert bűneink (az összes!) meg vannak bocsátva a kereszten, valaki megszólalt:

Kedves Váradi Attila! Nincs bűnöd?!!! 

 Mire én:

Kedves ...! Nincs. Ott van mind a kereszten. A tied is.

Vallás = önvádlás
A legnehezebb dolog elhinni, hogy Jézus felvitte a bűneinket a keresztre. Így a legtöbb "ceremónia" amit teszünk nem más, mint a saját kárhoztatásunk, vádoljuk magunkat, és próbálunk jobb lelkiismeretet kapni. Erre épül a vallás, a római egyház, stb... De amint megértjük, hogy a bűnünk a kereszten van, lelkiismeretünk felszabadul és végre önmagunk helyett Jézusra fogunk nézni. Félelem helyett szeretve érezzük magunkat, kötelesség helyett hálából fogjuk Istent imádni.

Az illető erre azt mondta:

Jézus megtette értünk azt, hogy egy napon Vele lehessünk a számunkra elkészített Országban (János 14). Te úgy gondolod, 1) semmit ezekután nem kell tenned? 2) Tökéletes vagy, nem követsz el semmit? 3) nem kell naponta Jézushoz menned? Én nem ezt olvasom a Bibliában! (Beszámozás tőlem.)

Figyeljük meg, ahogy a kegyelem kiveri a biztosítékot a vallásos ember fejében. A törvény alatti ember nem érti, hogy bűnei mind meg lettek bocsátva, és a Bibliájából is azt olvassa ki, hogy minden nap meg kell térnie. Tehát a fejében ott van ez a Jézus dolog, aki egyszer valamit csinált a kereszten. És jön
1) a cselekedetkényszer,
2) a tökéletesség félreértése,
3) a napi bűnbánattal való Jézushoz fordulás kényszere.


Kegyelem = tökéletes vagyok
Nos, azt válaszoltam neki, hogy: 1) Egy dolgot kell tennem. Elhinnem, hogy "Elvégeztetett." Most azt kéne tisztázni: Hol vannak a bűneid. Rajtad, vagy a kereszten? Mert az enyémek a kereszten. És igen, a Biblia szerint 2) tökéletes vagyok: Zsidók 10:14 szerint: "Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket."

Figyeljük csak részletesen:

• Egyetlen áldozat. Nem megismételt, hanem egyetlen.
• Örökre. Nem csak ideig-óráig, hanem örökre.
• Tökéletessé (célba érkezetté). Nem: félúton elakadttá, hanem tökéletessé.
• Tette. Nem: tenni fogja valahogy, hanem már megtette.
• A megszentelteket. Nem: akiket majd szentté avatnak haláluk után, hanem akiket Isten már megszentelt és szentnek lát.

Elhiszed, hogy Jézus téged tökéletesen elfogadottá tett a kereszten azzal az egyetlen áldozatával? Ha igen, akkor nincs többé helye az önmarcangolásnak.
 
3) S hogy miért megyek oda Jézushoz? Én ezek után már nem a bűneim miatt megyek oda Jézushoz (különben is Ő jött értem a bűneim miatt) hogy állandóan megvalljam, hanem azért, mert szeretem Őt és hálás vagyok neki azért amit tett.

Jézus nem olyan megközelíthetetlen rideg úr, akihez csak Márián és egyéb közbenjárón keresztül lehet eljutni. Nem. Jézus Isten létére emberré lett, azonosult velünk, felment a keresztre, ott bűnné lett, majd meghalt értünk. Ő jön utánunk, ez az üzenet. Az a hitetlenségünk jele, hogy nem hisszük el: "Bűneid meg vannak bocsátva".

Röviden: A kereszt miatt 1) Tökéletes vagy, 2) Semmit sem kell tenned, csak hinned. A hit nem tett, hanem tudomásul vétel (máshogy gondolkozás=megtérés: egyetértesz bűnös voltoddal, és egyetértesz azzal, hogy bűneidet Jézus magára vette) 3) Nem kell naponta Jézushoz jönnöd bűnbánattal. Ha elvégeztetett, akkor elvégeztetett. Akkor nincs mit tenni, lehet örülni és ünnepelni!


A "fél-kegyelmű" bűnbánó
Hadd mondom neked is: Bűneid meg vannak bocsátva. Mind egy szálig! Ha te hittel elfogadod, hogy Jézus magára vette a te bűneidet, és ezzel átveszed bűneid bocsánatát, Isten szemében többé már nem vagy bűnös. Ez ilyen egyszerű. Ugye érthető? Amikor egy elbukás után újra bocsánatát kéred Jézusnak, ezzel azt a hitetlenségedet fejezed ki, hogy Jézus voltaképp nem vette magára bűneidet. Tehát azt fejezed ki, hogy bizonytalan vagy abban, hogy "elvégeztetett." A bűnvallásból kell tehát megtérnünk, abbahagynunk s végre elhinnünk, hogy Jézus megváltott egyszer s mindenkorra.

Az illető erre a megtérésével jött, majd rögtön azzal, hogy Jézus visszajön és megítél mindenkit a cselekedetei szerint, és hogy neki igyekeznie kell megtartani Isten parancsolatait... Fából vaskarika.

De aki hisz Jézusban, a János 5:24 szerint nem megy ítéletre. Ha a neved fenn van az élet könyvében, akkor téged nem a cselekedetek könyve szerint fognak elítélni. Igen, lesz munkád ami megég, és lesz, ami nem, de te magad mindenképp megmenekülsz. (A hívő jutalmat kap, nem ítéletet.) Aki Jézusban hisz, annak nem kell vezekelnie már. Fel kell állnia és tovább szaladnia a cél felé.

A legnagyobb küzdelem az elmédben dől el. A bűn ereje a törvény. Ha jó akarsz lenni, el fogsz bukni. A bibliai parancsolatok arra valók, hogy rájöjj, nem tudod betartani őket. Erről Pál beszél a Róma 7-ben. És nézd csak a Róma 4-et: Boldogok azok, akiknek cselekedetek nélkül nem tuladjonítják bűneiket. Hagyd, hogy Isten Szelleme vezéreljen, te már nem vagy törvény alatt.


A megváltatlanság bizonyítékai 
Az illető erre azt mondta:

De 1) mindenki Isten gyermeke, 2) én szeretem az embereket, és nem teszek különbséget. 3) Jézus sem tett. (Számozás tőlem.)

Néhány dologból látszik, hogy az illető még nincs ujjászületve, bár hivatkozott arra, hogy Jézust befogadta, stb...
1) az általánosítás, hogy mindenki Isten gyermeke,
2) a saját emberszeretete,
3) Jézus nem tett különbséget

Nos, ez nem más, mint az univerzalizmus, hogy "mindenki úgy jó, ahogy van".

1) Nem mindenki Isten gyermeke, csak az, aki a Fiút befogadta. János 1:12. A többiek mostohák, törvénytelen gyermekek. "Akié a Fiú, azé az élet, aki nem fogadta be a Fiút, élet sincs abban." Csúnya szóval Jézus azt mondja: "halott".

2) Vigyázz amikor azt mondod: "én szeretem az embereket." Mert te is tudod, hogy ez nem igaz. Hányszor ítéltél el valakit magadban? Én sokszor. Volt hogy épp amikor nagyon szeretni akartam őket. Amikor ilyet mondasz, akkor jó akarsz lenni. Én is jó akartam lenni és pofára estem. De ha felismered, hogy abszolút gonosz vagy, akkor nem marad más, mint a kereszt. És nincs több önigazolás, csak a felkiáltás: "Jézus, te vagy az egyetlen reményem!" Hogy mondjam: Pál apostol is belátta: "Én bennem semmi jó nincs". Nos, ha ide eljutunk az Istennel járásunkban, akkor meg fogjuk érteni, hogy semmit sem tudunk tenni. Csak ránézni Jézusra és hittel átvenni a megváltást és a Szentlelket.

3) Ne feledjük el, Jézus nem békét jött hozni, hanem tüzet és kardot. Akárhol elhangzott az igazi evangélium, ez megosztotta az embereket. A "jók" nem hittek, a "rosszak" hittek.


A megváltott bűnös nem jobb, mint a többiek, hanem rosszabb!
Persze, ez nem azt jelenti, hogy én jobb vagyok, mint mások. Épp ellenkezőleg. Én bűnösebb vagyok, mint ők, hiszen nekik nem kell Megváltó, tehát ők jónak képzelik magukat. Én viszont tudom hogy reménytelen bűnös lennék, ezért fogadtam be Jézust. Tehát míg én megváltott bűnös vagyok, ők megváltatlan bűnösök.

Az illető erre teljesen kifakadt és leírta szenvedéseit és az élet mit tanított neki. Hogy ő mások segítésére akar élni. Ez persze szép és jó.

De a megváltatlan bűnöst onnan ismered fel, hogy mindig saját szenvedéseiről és jóságáról beszél. Bizony, nehezen mennek be az "igaz" emberek a mennyek országába. Mindig a jóságukkal jönnek. Annyira unom már ezt.


A "jó bűnös"
Vagy az igyekezetükkel. Igen, ez a probléma. Ez veri ki a biztosítékot. Az "elvégeztetett" és az igyekvés kizárja egymást. Ha még igyekszel Isten előtt, még mindig jó vagy, mert igyekszel. Ha már elég bűnös lennél, nem igyekeznél többet. Furcsamód, az igyekvő ember nem más, mint egy "jó bűnös" leírása. Egy olyan bűnös, aki jó akar lenni. Ez az önjavítás bűne.

Péter is eredetileg "jó bűnös" volt. Bár megértette, hogy bűnös, de azért még meg akart halni Jézusért. Kudarca után Jézus megkérdezte: "Péter, önfeláldozóan szeretsz engem, jobban, mint ezek a halak?" Mire Péter: "Ó Uram, te tudod, hogy csak barátként szeretlek." Péter már nem akart többnek látszani annál, mint aki: egy kudarcot vallott bűnös.

Ha megértjük, hogy nem tudunk jók lenni, akkor tudunk végre megnyugodni a kegyelemben. Jézus azt tanítja: aki nem utálja meg az életét, nem lehet a tanítványa. És itt nem az életkörülményekről beszélek, hanem cakk-pakk az egész életét mindennel együtt, a saját lelkével együtt.


Merj végre "rossz bűnös" lenni!
A teljes szeretet kiűzi a félelmet. Aki fél, nem lett teljessé a szeretetben. Az a szeretet, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé. Ha megérted, Jézus mennyire szeret téged, többé nem kell a teljesítményeddel bizonyítanod, hogy jobban szeressen. "Örök szeretettel szerettelek téged." Ha legnagyobb bűnösként is elhiszed, hogy Jézus "halálosan" szeret (ugye érted), többé nem kell már azon fáradoznod, hogy jobban szeressen. Tehát amíg "félig bűnös, félig jó" vagy, addig nem értetted meg, hogy a kereszt miatt bűntelen vagy. Sajnos az illető hozzászóló nem értette meg. Azzal fejezte be, hogy "ha szeretem Jézust, tartsam meg a parancsolatait." Rendben, tartsuk meg. Hátha rájövünk egyszer, hogy betarthatatlanok. Hisz ez a céljuk. Hogy bűneinket felnagyítsák. De ha már érted a bűnt eltörlő vér szeretetét, lehetsz végre "rossz bűnös" Jézus előtt, mert tudod, hogy a szemében te már rég bűntelen vagy.


Ha tudod, hogy bűneid a kereszten vannak, nyugodt lesz az életed.