Szűz­anyám, nincs több bűnöm!

Egy­szer, ami­kor Jé­zus­ról be­szél­tem, hogy iga­zá­ból nincs szük­ség Mária köz­ben­já­rá­sá­ra, se most, se ha­lá­lunk órá­já­ban, mert bű­ne­ink (az összes!) meg van­nak bo­csát­va a ke­resz­ten, va­la­ki meg­szó­lalt:

Ked­ves Vá­ra­di At­ti­la! Nincs bűnöd?!!! 

 Mire én:

Ked­ves ...! Nincs. Ott van mind a ke­resz­ten. A tied is.

Val­lás = ön­vád­lás
A leg­ne­he­zebb dolog el­hin­ni, hogy Jézus fel­vit­te a bű­ne­in­ket a ke­reszt­re. Így a leg­több "ce­re­mó­nia" amit te­szünk nem más, mint a saját kár­hoz­ta­tá­sunk, vá­dol­juk ma­gun­kat, és pró­bá­lunk jobb lel­ki­is­me­re­tet kapni. Erre épül a val­lás, a római egy­ház, stb... De amint meg­ért­jük, hogy a bű­nünk a ke­resz­ten van, lel­ki­is­me­re­tünk fel­sza­ba­dul és végre ön­ma­gunk he­lyett Jé­zus­ra fo­gunk nézni. Fé­le­lem he­lyett sze­ret­ve érez­zük ma­gun­kat, kö­te­les­ség he­lyett há­lá­ból fog­juk Is­tent imád­ni.

Az il­le­tő erre azt mond­ta:

Jézus meg­tet­te ér­tünk azt, hogy egy napon Vele le­hes­sünk a szá­munk­ra el­ké­szí­tett Or­szág­ban (János 14). Te úgy gon­do­lod, 1) sem­mit ezek­után nem kell ten­ned? 2) Tö­ké­le­tes vagy, nem kö­vetsz el sem­mit? 3) nem kell na­pon­ta Jé­zus­hoz men­ned? Én nem ezt ol­va­som a Bib­li­á­ban! (Be­szá­mo­zás tőlem.)

Fi­gyel­jük meg, ahogy a ke­gye­lem ki­ve­ri a biz­to­sí­té­kot a val­lá­sos ember fe­jé­ben. A tör­vény alat­ti ember nem érti, hogy bűnei mind meg let­tek bo­csát­va, és a Bib­li­á­já­ból is azt ol­vas­sa ki, hogy min­den nap meg kell tér­nie. Tehát a fe­jé­ben ott van ez a Jézus dolog, aki egy­szer va­la­mit csi­nált a ke­resz­ten. És jön
1) a cse­le­ke­det­kény­szer,
2) a tö­ké­le­tes­ség fél­re­ér­té­se,
3) a napi bűn­bá­nat­tal való Jé­zus­hoz for­du­lás kény­sze­re.


Ke­gye­lem = tö­ké­le­tes va­gyok
Nos, azt vá­la­szol­tam neki, hogy: 1) Egy dol­got kell ten­nem. El­hin­nem, hogy "El­vé­gez­te­tett." Most azt kéne tisz­táz­ni: Hol van­nak a bű­ne­id. Raj­tad, vagy a ke­resz­ten? Mert az enyé­mek a ke­resz­ten. És igen, a Bib­lia sze­rint 2) tö­ké­le­tes va­gyok: Zsi­dók 10:14 sze­rint: "Egyet­len ál­do­za­tá­val örök­re tö­ké­le­tes­sé tette a meg­szen­tel­te­ket."

Fi­gyel­jük csak rész­le­te­sen:

• Egyet­len ál­do­zat. Nem meg­is­mé­telt, hanem egyet­len.
• Örök­re. Nem csak ideig-óráig, hanem örök­re.
• Tö­ké­le­tes­sé (célba ér­ke­zet­té). Nem: fél­úton el­akadt­tá, hanem tö­ké­le­tes­sé.
• Tette. Nem: tenni fogja va­la­hogy, hanem már meg­tet­te.
• A meg­szen­tel­te­ket. Nem: aki­ket majd szent­té avat­nak ha­lá­luk után, hanem aki­ket Isten már meg­szen­telt és szent­nek lát.

El­hi­szed, hogy Jézus téged tö­ké­le­te­sen el­fo­ga­dot­tá tett a ke­resz­ten azzal az egyet­len ál­do­za­tá­val? Ha igen, akkor nincs többé helye az ön­mar­can­go­lás­nak.
 
3) S hogy miért me­gyek oda Jé­zus­hoz? Én ezek után már nem a bű­ne­im miatt me­gyek oda Jé­zus­hoz (kü­lön­ben is Ő jött értem a bű­ne­im miatt) hogy ál­lan­dó­an meg­vall­jam, hanem azért, mert sze­re­tem Őt és hálás va­gyok neki azért amit tett.

Jézus nem olyan meg­kö­ze­lít­he­tet­len rideg úr, aki­hez csak Má­ri­án és egyéb köz­ben­já­rón ke­resz­tül lehet el­jut­ni. Nem. Jézus Isten lé­té­re em­ber­ré lett, azo­no­sult ve­lünk, fel­ment a ke­reszt­re, ott bűnné lett, majd meg­halt ér­tünk. Ő jön utá­nunk, ez az üze­net. Az a hi­tet­len­sé­günk jele, hogy nem hisszük el: "Bű­ne­id meg van­nak bo­csát­va".

Rö­vi­den: A ke­reszt miatt 1) Tö­ké­le­tes vagy, 2) Sem­mit sem kell ten­ned, csak hin­ned. A hit nem tett, hanem tu­do­má­sul vétel (más­hogy gon­dol­ko­zás=meg­té­rés: egyet­ér­tesz bűnös vol­tod­dal, és egyet­ér­tesz azzal, hogy bű­ne­i­det Jézus ma­gá­ra vette) 3) Nem kell na­pon­ta Jé­zus­hoz jön­nöd bűn­bá­nat­tal. Ha el­vé­gez­te­tett, akkor el­vé­gez­te­tett. Akkor nincs mit tenni, lehet örül­ni és ün­ne­pel­ni!


A "fél-ke­gyel­mű" bűn­bá­nó
Hadd mon­dom neked is: Bű­ne­id meg van­nak bo­csát­va. Mind egy szá­lig! Ha te hit­tel el­fo­ga­dod, hogy Jézus ma­gá­ra vette a te bű­ne­i­det, és ezzel át­ve­szed bű­ne­id bo­csá­na­tát, Isten sze­mé­ben többé már nem vagy bűnös. Ez ilyen egy­sze­rű. Ugye ért­he­tő? Ami­kor egy el­bu­kás után újra bo­csá­na­tát kéred Jé­zus­nak, ezzel azt a hi­tet­len­sé­ge­det fe­je­zed ki, hogy Jézus vol­ta­képp nem vette ma­gá­ra bű­ne­i­det. Tehát azt fe­je­zed ki, hogy bi­zony­ta­lan vagy abban, hogy "el­vé­gez­te­tett." A bűn­val­lás­ból kell tehát meg­tér­nünk, ab­ba­hagy­nunk s végre el­hin­nünk, hogy Jézus meg­vál­tott egy­szer s min­den­kor­ra.

Az il­le­tő erre a meg­té­ré­sé­vel jött, majd rög­tön azzal, hogy Jézus vissza­jön és meg­ítél min­den­kit a cse­le­ke­de­tei sze­rint, és hogy neki igye­kez­nie kell meg­tar­ta­ni Isten pa­ran­cso­la­ta­it... Fából vas­ka­ri­ka.

De aki hisz Jé­zus­ban, a János 5:24 sze­rint nem megy íté­let­re. Ha a neved fenn van az élet köny­vé­ben, akkor téged nem a cse­le­ke­de­tek köny­ve sze­rint fog­nak el­ítél­ni. Igen, lesz mun­kád ami megég, és lesz, ami nem, de te magad min­den­képp meg­me­ne­külsz. (A hívő ju­tal­mat kap, nem íté­le­tet.) Aki Jé­zus­ban hisz, annak nem kell ve­ze­kel­nie már. Fel kell áll­nia és to­vább sza­lad­nia a cél felé.

A leg­na­gyobb küz­de­lem az el­méd­ben dől el. A bűn ereje a tör­vény. Ha jó akarsz lenni, el fogsz bukni. A bib­li­ai pa­ran­cso­la­tok arra valók, hogy rá­jöjj, nem tudod be­tar­ta­ni őket. Erről Pál be­szél a Róma 7-ben. És nézd csak a Róma 4-et: Bol­do­gok azok, akik­nek cse­le­ke­de­tek nél­kül nem tu­lad­jon­ít­ják bű­ne­i­ket. Hagyd, hogy Isten Szel­le­me ve­zé­rel­jen, te már nem vagy tör­vény alatt.


A meg­vál­tat­lan­ság bi­zo­nyí­té­kai 
Az il­le­tő erre azt mond­ta:

De 1) min­den­ki Isten gyer­me­ke, 2) én sze­re­tem az em­be­re­ket, és nem te­szek kü­lönb­sé­get. 3) Jézus sem tett. (Szá­mo­zás tőlem.)

Né­hány do­log­ból lát­szik, hogy az il­le­tő még nincs uj­já­szü­let­ve, bár hi­vat­ko­zott arra, hogy Jé­zust be­fo­gad­ta, stb...
1) az ál­ta­lá­no­sí­tás, hogy min­den­ki Isten gyer­me­ke,
2) a saját em­ber­sze­re­te­te,
3) Jézus nem tett kü­lönb­sé­get

Nos, ez nem más, mint az uni­ver­za­liz­mus, hogy "min­den­ki úgy jó, ahogy van".

1) Nem min­den­ki Isten gyer­me­ke, csak az, aki a Fiút be­fo­gad­ta. János 1:12. A töb­bi­ek mos­to­hák, tör­vény­te­len gyer­me­kek. "Akié a Fiú, azé az élet, aki nem fo­gad­ta be a Fiút, élet sincs abban." Csú­nya szó­val Jézus azt mond­ja: "ha­lott".

2) Vi­gyázz ami­kor azt mon­dod: "én sze­re­tem az em­be­re­ket." Mert te is tudod, hogy ez nem igaz. Hány­szor ítél­tél el va­la­kit ma­gad­ban? Én sok­szor. Volt hogy épp ami­kor na­gyon sze­ret­ni akar­tam őket. Ami­kor ilyet mon­dasz, akkor jó akarsz lenni. Én is jó akar­tam lenni és po­fá­ra estem. De ha fel­is­me­red, hogy ab­szo­lút go­nosz vagy, akkor nem marad más, mint a ke­reszt. És nincs több ön­iga­zo­lás, csak a fel­ki­ál­tás: "Jézus, te vagy az egyet­len re­mé­nyem!" Hogy mond­jam: Pál apos­tol is be­lát­ta: "Én ben­nem semmi jó nincs". Nos, ha ide el­ju­tunk az Is­ten­nel já­rá­sunk­ban, akkor meg fog­juk ér­te­ni, hogy sem­mit sem tu­dunk tenni. Csak rá­néz­ni Jé­zus­ra és hit­tel át­ven­ni a meg­vál­tást és a Szent­lel­ket.

3) Ne fe­led­jük el, Jézus nem békét jött hozni, hanem tüzet és kar­dot. Akár­hol el­hang­zott az igazi evan­gé­li­um, ez meg­osz­tot­ta az em­be­re­ket. A "jók" nem hit­tek, a "rosszak" hit­tek.


A meg­vál­tott bűnös nem jobb, mint a töb­bi­ek, hanem rosszabb!
Per­sze, ez nem azt je­len­ti, hogy én jobb va­gyok, mint mások. Épp el­len­ke­ző­leg. Én bű­nö­sebb va­gyok, mint ők, hi­szen nekik nem kell Meg­vál­tó, tehát ők jónak kép­ze­lik ma­gu­kat. Én vi­szont tudom hogy re­mény­te­len bűnös len­nék, ezért fo­gad­tam be Jé­zust. Tehát míg én meg­vál­tott bűnös va­gyok, ők meg­vál­tat­lan bű­nö­sök.

Az il­le­tő erre tel­je­sen ki­fa­kadt és le­ír­ta szen­ve­dé­se­it és az élet mit ta­ní­tott neki. Hogy ő mások se­gí­té­sé­re akar élni. Ez per­sze szép és jó.

De a meg­vál­tat­lan bű­nöst onnan is­me­red fel, hogy min­dig saját szen­ve­dé­se­i­ről és jó­sá­gá­ról be­szél. Bi­zony, ne­he­zen men­nek be az "igaz" em­be­rek a mennyek or­szá­gá­ba. Min­dig a jó­sá­guk­kal jön­nek. Annyi­ra unom már ezt.


A "jó bűnös"
Vagy az igye­ke­ze­tük­kel. Igen, ez a prob­lé­ma. Ez veri ki a biz­to­sí­té­kot. Az "el­vé­gez­te­tett" és az igyek­vés ki­zár­ja egy­mást. Ha még igyek­szel Isten előtt, még min­dig jó vagy, mert igyek­szel. Ha már elég bűnös len­nél, nem igye­kez­nél töb­bet. Fur­csa­mód, az igyek­vő ember nem más, mint egy "jó bűnös" le­írá­sa. Egy olyan bűnös, aki jó akar lenni. Ez az ön­ja­ví­tás bűne.

Péter is ere­de­ti­leg "jó bűnös" volt. Bár meg­ér­tet­te, hogy bűnös, de azért még meg akart halni Jé­zu­sért. Ku­dar­ca után Jézus meg­kér­dez­te: "Péter, ön­fel­ál­do­zó­an sze­retsz engem, job­ban, mint ezek a halak?" Mire Péter: "Ó Uram, te tudod, hogy csak ba­rát­ként sze­ret­lek." Péter már nem akart több­nek lát­sza­ni annál, mint aki: egy ku­dar­cot val­lott bűnös.

Ha meg­ért­jük, hogy nem tu­dunk jók lenni, akkor tu­dunk végre meg­nyu­god­ni a ke­gye­lem­ben. Jézus azt ta­nít­ja: aki nem utál­ja meg az éle­tét, nem lehet a ta­nít­vá­nya. És itt nem az élet­kö­rül­mé­nyek­ről be­szé­lek, hanem cakk-pakk az egész éle­tét min­den­nel együtt, a saját lel­ké­vel együtt.


Merj végre "rossz bűnös" lenni!
A tel­jes sze­re­tet kiűzi a fé­lel­met. Aki fél, nem lett tel­jes­sé a sze­re­tet­ben. Az a sze­re­tet, hogy bi­za­lom­mal te­kint­he­tünk az íté­let napja felé. Ha meg­ér­ted, Jézus mennyi­re sze­ret téged, többé nem kell a tel­je­sít­mé­nyed­del bi­zo­nyí­ta­nod, hogy job­ban sze­res­sen. "Örök sze­re­tet­tel sze­ret­te­lek téged." Ha leg­na­gyobb bű­nös­ként is el­hi­szed, hogy Jézus "ha­lá­lo­san" sze­ret (ugye érted), többé nem kell már azon fá­ra­doz­nod, hogy job­ban sze­res­sen. Tehát amíg "félig bűnös, félig jó" vagy, addig nem ér­tet­ted meg, hogy a ke­reszt miatt bűn­te­len vagy. Saj­nos az il­le­tő hoz­zá­szó­ló nem ér­tet­te meg. Azzal fe­jez­te be, hogy "ha sze­re­tem Jé­zust, tart­sam meg a pa­ran­cso­la­ta­it." Rend­ben, tart­suk meg. Hátha rá­jö­vünk egy­szer, hogy be­tart­ha­tat­la­nok. Hisz ez a cél­juk. Hogy bű­ne­in­ket fel­na­gyít­sák. De ha már érted a bűnt el­tör­lő vér sze­re­te­tét, le­hetsz végre "rossz bűnös" Jézus előtt, mert tudod, hogy a sze­mé­ben te már rég bűn­te­len vagy.


Ha tudod, hogy bű­ne­id a ke­resz­ten van­nak, nyu­godt lesz az éle­ted.