A társ­ke­re­sés több­ről szól!

A vi­lág­ban is és az egy­ház­ban is ren­ge­teg féle mód­szert ki­ta­lál­tak már, ho­gyan ke­res­sünk tár­sat, ame­lyek va­la­ki­nél mű­köd­nek, va­la­ki­nél meg nem. Ez az egész téma a sze­re­lem­mel és a társ­sal egy olyan bo­nyo­lult dolog, hogy az em­be­rek tel­je­sen össze van­nak ka­va­rod­va. De azt hi­szem, itt az ideje, hogy meg­ért­sük, miről szól.

Min­den Jé­zus­ról szól

A Bib­lia kris­tály­tisz­tán el­mond­ja, hogy az ég­vi­lá­gon min­den Jé­zu­sért és Jézus által lett meg­te­remt­ve: min­den­ben Ő az első és min­den Őben­ne áll fenn (Ko­los­sé 1:16-17). Ez alól a pár­ke­re­sés sem ki­vé­tel. Nagy titok ez, de ez az egész sze­re­lem téma Jézus által mű­kö­dik úgy, hogy ő az első is ebben. Mert Őróla szól és azok­ról az em­be­rek­ről, aki­ket Ő el­je­gyez ma­gá­nak: nem ke­ve­sebb­re, mint az örök élet­re! Ha nem így lát­juk, ebből csak ke­res­gé­lés, ku­darc, fél­té­keny­ség, csa­ló­dás, és min­den­fé­le zűr­za­var lesz. Meg va­gyok győ­ződ­ve, hogy he­lyes ön­ér­té­ke­lé­sünk alap­ja is az, ahogy Jézus, az is­te­ni "vő­le­gény" keres min­ket, mint is­te­ni "meny­asszonyt" (bár­mily meg­le­pő­nek han­goz­hat is elő­ször, de ez fér­fi­ak­ra is vo­nat­ko­zik, lásd ké­sőbb).

Talán még sosem gon­dol­tad, hogy a Bib­lia ele­jén levő Ádám-Éva tör­té­net Jé­zus­ról és rólad szól? Isten meg­al­kot­ta Ádá­mot, és be­tet­te őt egy idil­li kör­nye­zet­be, de hoz­zá­il­lő se­gí­tő­tár­sat nem ta­lált. Ádám szo­mo­rú volt, és egye­dül érez­te magát. Isten azt mond­ta: "Nem jó az em­ber­nek egye­dül, al­ko­tok hoz­zá­il­lő se­gí­tő­tár­sat" (1Mó­zes 2:18). Ekkor Isten ér­de­kes módon el­kez­dett ál­la­to­kat for­mál­ni és ez ember elé vinni, hogy ne­vez­ze nevén őket. Tes­sék? Ál­la­to­kat visz Isten se­gí­tő­társ­nak, hogy abból vá­lo­gas­son?! Ugye mi­lyen ab­szurd­nak tűnik? Ott áll Ádám egész nap: "Fiú zsi­ráf, lány zsi­ráf. Fiú tig­ris, lány tig­ris. Csiga? Fuj, nekem ez nem kell!!! Is­te­nem, elég volt ebből, olyat aka­rok, aki hoz­zám passzol, aki olyan mint én, de a lel­kem hi­á­nyát is ki­elé­gí­ti!"

Is­ten­nek elég ér­de­kes a hu­mo­ra. Ádám­nak nem tet­szet­tek az ál­la­tok, és be­le­fá­radt ebbe a ke­res­gé­lős do­log­ba. "Nekem nem csiga kell! Nekem olyan kell, mint ami­lyen én va­gyok! Nekem ember kell!" (Lehet, te is be­le­fá­rad­tál már a ke­res­gé­lés­be, nekem nem ilyen kell...) Ekkor Ádá­mot a tör­té­net sze­rint Isten el­al­tat­ta, és ol­dal­bor­dá­já­ból meg­for­mál­ta Évát. Utána Isten fel­éb­resz­tet­te Ádá­mot és el­évit­te Évát: "Ez most már tes­tem­ből való test és cson­tom­ból való csont! Asszony­em­ber le­gyen a neve, mert fér­fi­em­ber­ből vé­te­tett!"

A pár­hu­zam

De ez a tör­té­net ennél sok­kal több­ről szól: ez egy pró­fé­cia, mert a Bib­li­á­ban min­den Jé­zus­ról szól! Jézus éve­ken át ke­res­te a hoz­zá­il­lő tár­sat, de min­den­hol csak bű­nö­sö­ket és úgy­mond fér­ge­ket, csú­szó­má­szó­kat ta­lált (mi is hasz­nál­juk egy őrült­re azt a szót, hogy "ez egy állat"). Ezért Isten Jé­zust a gol­go­tai ke­resz­ten "el­al­tat­ta" és meg­al­kot­ta be­lő­le a hoz­zá­il­lő tár­sat! Isten a ke­resz­ten mű­tött ki Jé­zus­ból téged! Ott tö­röl­te el a bű­ne­i­det örök­re, te új te­rem­tés vagy. Nem pedig egy állat, egy csú­szó­má­szó, egy féreg, egy senki! Mi­cso­da jó hír ez! Az régi bűnös fér­gecs­ke, csiga, sem­mi­re­kel­lő éle­ted el­múlt, nincs többé! Ez­után Jé­zust Isten fel­tá­masz­tot­ta a ha­lál­ból, aki most rád néz, és ezt mond­ja: "Te most már tes­tem­ből való test vagy és cson­tom­ból való csont. Mennyei ember le­gyen a neved, mert mennyei em­ber­ből let­tél ki­vé­ve!"

A Bib­lia Jé­zust a "má­so­dik" Ádám­nak ne­ve­zi, az első "al­ta­tás" csak egy elő­ké­pe volt annak, amit Isten ve­lünk tett a ke­resz­ten Krisz­tus­ban. Az éden­ben a tör­té­net a pár­ta­lá­lás­ról tehát nem ke­ve­sebb­ről szól, mint arról, hogy Jézus olyan te­remt­mé­nye­ket ke­re­sett, akik töb­bek az ál­la­tok­nál, az an­gya­lok­nál és ki tudja még mi­fé­le te­remt­mé­nyek­nél. És mire fel­éb­redt a ke­reszt­ha­lál­ból, már ott állt előt­te a Tö­ké­le­tes! Értsd meg hát, hogy te nem vi­zi­ló vagy, nem disz­nó, nem un­do­rí­tó féreg. Te bi­zony Jézus Krisz­tus di­cső­sé­ges és tö­ké­le­tes Meny­asszo­nya vagy! A vele való kap­cso­lat­ra let­tél te­remt­ve.

Jé­zus­nak nem csiga kell, nem féreg, nem egy bű­ne­i­ben szo­mor­ko­dó ön­ma­gát ál­lan­dó­an le­né­ző senki! Neki mennyei kell! Olyan, mint ami­lyen Ő maga! Amit Isten meg­tisz­tí­tott, ne mondd többé tisz­tá­ta­lan­nak! Mi­u­tán bű­ne­id­ből ele­ged lett és  már egy­szer Jé­zus­hoz, mint Meg­vál­tó­hoz jöt­tél (mert az Atya téged oda­von­zott Jé­zus­hoz), ne mondd magad többé föl­di­nek, bű­nös­nek, tisz­tá­ta­lan­nak, fé­reg­nek, sen­ki­nek. Ha ab­sz­ur­nak tar­tod, hogy Isten elő­ször ál­la­to­kat vitt oda Ádám­nak, miért nem tar­tod ab­sz­ur­nak azt, hogy te fér­gecs­ke­ként kö­ze­lí­tesz Jé­zus­hoz? Ez a va­ló­di meg­té­rés, hogy végre el­hi­szed örök­re, hogy már nem vagy bűnös, hanem mennyei: Jézus Krisz­tus di­cső­sé­ges Meny­asszo­nya, akire Ő büsz­ke! Hidd el, ez a fel­ér­té­ke­lő kap­cso­lat vál­to­zást is fog hozni éle­ted­be!

Jé­zus­hoz il­lesz!

En­gedd, hogy Jézus úgy néz­zen rád, hogy "Min­de­nes­től szép vagy ked­ve­sem, semmi hibád sin­csen!" (Éne­kek 4:7) és ne szo­mo­rítsd meg Szent­lel­két azzal, hogy ál­lan­dó­an kor­ho­lod magad, miért is nem vagy elég meg­fe­le­lő a szá­má­ra. Ő az igazi ro­man­ti­kus vő­le­gény: az éle­tét adta érted! Ez nem elég, hogy el­hidd: "Szá­mom­ra már tö­ké­le­tes és elég­sé­ges vagy"? Nem az az igazi alá­zat, hogy ma­ga­dat saj­ná­lod, hanem az, hogy egyet­ér­tesz Jé­zus­sal abban, hogy semmi hibád sin­csen (még ha tudod is jól, hogy nem ér­dem­led, hogy ezt mond­ja).

Ha va­la­mi­nek meg kell hal­nunk tehát, az az ön­saj­ná­lat. Nem méltó a mennyei ki­rály pa­lo­tá­já­ba. Jé­zus­nak nem jó egye­dül len­nie. Isten al­ko­tott hoz­zá­il­lő se­gí­tő­tár­sat: téged! Is­merd meg Őt és ol­vasd a Bib­li­át! Hadd ossza meg veled a szí­vét, vá­gya­it, ter­ve­it, gon­do­la­ta­id veled kap­cso­lat­ban. És légy őszin­te vele éle­ted min­den te­rü­le­tén. Bár­mit meg­be­szél­hetsz vele, úgy sze­ret ahogy vagy, és alig várja hogy ki­öntsd szí­ved neki, mert fon­tos vagy neki. Bár min­dent tud rólad, de sze­ret­né a te szád­ból hal­la­ni szí­ved dob­ba­ná­sa­it.

Kö­vesd Jé­zust a pár­kap­cso­lat­ban!

Ta­nul­junk meg elő­ször Jé­zus­sal ran­diz­ni, utána a "földi" már iga­zán gye­rek­já­ték lesz. Hogy ne aján­dé­koz­na neked a mennyei Vő­le­gé­nyed min­dent, ha élete sem volt drága érted? De a földi pár­kap­cso­la­tod­ban is úgy akar ott lenni, mint a mennyei Vő­le­gény, aki aján­dék­ként adja neked a földi tár­sa­dat sze­re­te­té­ből és örö­mé­ből.

Bár a lá­nyok­nak könnyebb a dol­guk, de ha férfi vagy, akkor is en­gedd, hogy Jézus "meny­asszony­ként" ke­zel­jen téged, és lesd el tőle hó­dí­tá­si trükk­je­it. Fi­gyeld meg, ho­gyan bánik veled a baj­ban, ne­héz­ség­ben, si­ke­re­id­ben, örö­me­id­ben. Merj oly­kor őszin­te és gyen­ge lenni Jézus előtt, mert így fogsz be­le­lát­ni a hoz­zád illő társ szí­vé­be is. Ahogy Jézus bánik veled és hű­sé­ge­sen ki­tart mel­let­ted, úgy fogod tudni meg­ta­nul­ni, hogy ho­gyan kell majd ked­ve­se­det iga­zán meg­vi­gasz­tal­ni és sze­re­tet­tel ke­zel­ni.

Mert a társ­kér­dés is, mint min­den ebben az élet­ben Jé­zus­ról szól.

Nagy titok ez, de ha meg­ér­ted, nyu­godt lesz az éle­ted.