Az igazi méltóság és tekintély titka

Hajcsárkodás? Kiabálás? Hibáinkkal való visszaélés? Ez lenne a tekintély?
Nos, azt hiszem, a Főnöktől és muzsikusától lehetne mit tanulni...

Számon tartod, vagy megbocsátod?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen tenálad van a bocsánat [azzal a céllal], hogy féljenek [méltónak tartva tiszteljenek] téged! (Zsoltár 130:3-4)

Az ének elejéből, ha utána nézünk, megtudjuk, hogy e strófát az ihletett költő és dalszerző kollégánk életének egy mély pontján kiáltva írta Istennek. Ez a mélység amúgy tipikus költőbetegség, de hát logikus és mindenki érti, hogy a mély dolgokat csak a mélységben lehet megtalálni. Bizony, még magánál Shakespeare-nél is mélyebb kérdést tesz fel: "Számon tartani, vagy megbocsátani?" Ez itt a kérdés! Bocs, kedves Shakespeare, hogy mélyebbre mertem menni nálad, de kérlek, ne rázd itt a lándzsádat nekem. :) (shake = rázni, spear = lándzsa) Tudtad, hogy a lándzsás Shakespeare bibliai álneve amúgy Saul király? Ő rázta először a lándzsáját Dávid felé, akit a kegyelem többízben is megmentett Saul haragja elől.

Na de hagyjuk ezt a bohóckodást, vegyük komolyra a témát! Mert a legmélyebb kérdés az életben: hogyan mélyülhetne el az Istennel való kapcsolatom?

Nos, a fentebb citált zsoltárunkból kitűnik, hogy ha mélyebb, közelibb és Őhozzá méltó kapcsolatot szeretnél Istennel, akkor ne a bűneidet tartsd számon, azokra fókuszálva állandóan. Mert ha Ő is ezt tenné, nem maradnál meg. Miért tennél hát olyat magaddal és másokkal, amit Ő se tesz veled? Isten, a te alkotód tudja jól ennek a vizsgálgatós hozzáállásnak a következményeit. Nem maradnál meg. Inkább indítsd és fejezd be napjaidat Isten megbocsátására emlékezve! Mielőtt beleesnél a folytonos önvizsgálatba vagy akár épp mások kritizálásába, hogy te vagy ők mit és hol rontottatok el: inkább nézz a keresztre, Isten megbocsátására. Saját méltatlanságod érzésének mélységeiben Jézus befejezett művét tudomásul véve és ebben megerősödve fogod tudni egyre jobban méltatni és félni Istent.

Nézd csak meg még egyszer, nem én találtam ki: "Tenálad van a bocsánat [azzal a céllal], hogy féljenek [méltónak tartva tiszteljenek] téged!"

Ez olyan mély, hogy nekem magas...

Lehet, hogy nehéz ezt elsőre felfogni, mert a világban a lándzsarázás a divat a tisztelet kivívására. Nyugi, én is küszködök vele, de a zsoltárosnak is nehéz volt. Ezért kitalált egy taktikát, hogyan fog győzni állandóan visszatérő bűntudata felett:

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. (v. 5-6)

Elkezdte várni Istent. Elkezdett gondolkozni igéretein. Azokon a dolgokon, amiket Ő igért nekünk. Bizony, már a bűnbeesésnél meg volt mondva, hogy a gonosz a vádlásaival a sarkunkat mardossa (talán, hogy ne tudjunk egyenesen állni Isten előtt), de az is, hogy Jézus meg a kígyó fejére tapos (ld. 1Mózes 3:15). Ami már meg is történt a kereszten, de a benned élő Jézus is folyamatosan ezt teszi a kígyóval.

Ezután zsoltárosunk a várakozásban eszébe jutott ígéreteket el is kezdte komolyan venni: elkezdte magát rábízni Isten igéreteire. Ne csak hallgatója legyél hát az igének, hanem cselekvője is: Valld meg gyakran megbocsátott voltodat! Ha nem ezt teszed, akkor csak belenézel a tükörbe, de rögtön el is felejted, hogy már rég olyan igaz vagy, mint Isten... (ld. Jakab 1:22-24, Róma 10:9, 2Korinthus 5:21).

Zsoltárosunk a nagy viaskodásban (mert a szellemi csata az elmében zajlik) még inkább, még erőteljesebben Istent várta további kijelentésekért és megerősítésekért, megvallván ígéreteit (ezért jó, ha olvasod a Bibliát). Egész addig tedd, amíg annyira bizonyossá válik benned Isten időjárásának "előrejelzése", hogy ezzel már másokat is bátorítani fogsz tudni:

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből. (v. 7-8)
 

A mélységből a magasságba!

Látod ezt a merészséget?! Egy depressziós embertől azért nem is olyan rossz, ugye? Istenfélelmének, sőt a vele való úgymond "hencegésének" titka annyi, hogy várt az Úrra és elmélkedett a megbocsátás igéretein. Bátran kiált felénk: "Ember, neked nem egy fösvény Istened van, aki szűken méri, hanem bőséges nála a szabadítás!" Ki akarsz jönni a bűneidből? A kereszten gondolkozz! A kegyelem, amit Jézus tett értünk a kereszten, ez a szabadulásod alapja! Isten feltétlen, örök szeretete! Mindig a kegyelemnél kötsz ki, ha Istennel időzöl. Mert nézd, mit mond: Isten minden bűnödből és megkötöző szenvedélybetegségedből megszabadít. Ennek nem a te önjobbításod az alapja, nem a te saját bánkódásod, hanem az ő kegyelme! Maga Pál is ide kötött ki, ahogy Jézus hatalmas művét kifejtette:

Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket az Isten szerelmétől, ami [már rég] ott van a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 8:39)

Szeretnéd hát tisztábban, szentebbül szeretni, félni és tisztelni Istent? Akkor azért imádkozom, hogy Isten golgotai szeretetében meggyökerezve és alapot véve megérthesd velem és minden szent testvérünkkel együtt, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága az Isten jóvoltának (ld: Efezus 3:18). Látod már e széles, hosszú, mély és magas keresztet? Isten jóvoltából se te, se én, se a testvéreink többé már nem bűnösek, hanem, amint meg van írva: mind szentek! Szokj hozzá hit által, mert a kegyelem így gondolkozik... :)

Végül egy apróság! Szeretnél magadnak tiszteletet kivívni az emberek előtt? Nos, akkor kezdj el bőséges lenni a megbocsátásban és hagyj fel a bűnök számon kérésével. Különben senki sem marad meg melletted...

Jézus lement a mélybe, hogy te kimagaslóan tudd tisztelni Istent!