Ez tényleg kiveri a biztosítékot!

Mily nehéz bemennie Isten Országába a gazdagnak. Könnyebb egy tevét átpaszírozni a varrótű lyukán, mint a gazdag vallásos élettel rendelkező embernek kapcsolatba kerülnie a bűnösöket igazzá tevő Jézussal és így megtapasztalnia a Szentlélek megújító és újjászülő erejét. És ó, mily nehéz nekünk, „keresztény” erkölcsös cselekedetekre beidomított civilizált és kultúrált európaiaknak megértenünk, hogy az Isten előtti jogilagos ártatlanságunknak semmi köze a „keresztényiségünkhöz”.

Mi az Isten igazsága?

Valaki megkérdezte, mit jelent az „Isten igazsága”, és hogy „én lettem Isten igazsága Jézusban”? Nos, ahhoz, hogy igazán megértsük a Jézus Krisztusról szóló jó hírt, először is tisztában kell lennünk a rólunk (rólam és rólad) szóló rossz hírrel...

„Jézus nevében, ámen!”

Sokan imádkoznak „Jézus nevében”, úgy, hogy közben fogalmuk sincs, mit is jelent ez. Én is éveket töltöttem úgy el, hogy mantraként imáim végére csaptam, hogy „Jézus nevében, ámen!” anélkül, hogy értettem volna a mögöttes tartalmat. Ó, ha tudnánk, mit is jelent az Ő neve a szellemvilágban, és milyen áldások rejlenek benne a számunkra...

Ezotéria? Mizéria?

Manapság sokféle hiedelem és „út” áll rendelkezésre az emberek számára, hogy összeköttetésbe kerüljenek a spirituális világgal, mennyel, Istennel. Angyalok, szentek, tárgyak, szerek, imák, tudatállapotok, vallások, liturgiák, x-lépcsős módszerek, erkölcsös élet, és persze a jó öreg „magam módján hiszek”.

Jézus ezzel kapcsolatban, aki maga a teremtő és emberi testté lett Isten, aki meghalt a kereszten bűneinkért és a halált legyőzve cáfolhatatlanul feltámadt testileg, így fogalmazott:

Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt... Ezt mondta Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

Máté 7:14 és János 14:6