Ez tényleg kiveri a biztosítékot!

Mily nehéz bemennie Isten Országába a gazdagnak. Könnyebb egy tevét átpaszírozni a varrótű lyukán, mint a gazdag vallásos élettel rendelkező embernek kapcsolatba kerülnie a bűnösöket igazzá tevő Jézussal és így megtapasztalnia a Szentlélek megújító és újjászülő erejét. És ó, mily nehéz nekünk, „keresztény” erkölcsös cselekedetekre beidomított civilizált és kultúrált európaiaknak megértenünk, hogy az Isten előtti jogilagos ártatlanságunknak semmi köze a „keresztényiségünkhöz”.

Egy tipikus állatorvosi eset

Egy kedves olvasóm a lájkolós weboldalon a Mi az Isten igazsága? c. bejegyzésemre a következőképp reagált:

Az igaz emberhez méltóként önmagát látó és láttató ismerőseimet igyekszem elkerülni, meg ne fertőzzenek sikeres önámításukkal. Legjobb barátaim az által vannak benne az „Isten igazsága vagyok” halmazban, mert rendszeresen tartanak lelkigyakorlatot, az önvizsgálatban őszinte bűntudattal gyónnak, s örömük van a kegyelemben. Ők fertőzzenek, velük járok a Jézus követésében.

Mint az állatorvosi lovat, engedtessék meg szétdarabolnunk ezen eszmefuttatást.

Amint itt most láthatjuk, barátunknál kiverte a biztosítékot az a szemtelenségnek tűnő állítás, hogy valaki szimplán, a Jézus keresztjére hivatkozva ki meri mondani, hogy Isten szemében ő már igazzá nyilvánított ember. Figyeljük meg barátunk védekező mechanizmustát. Egész életében egy sötét börtöncellában ült: „Isten szemében te bűnös vagy, igyekezz jónak lenni, hogy elfogadható légy!” S most kinyitják az ajtót, és Krisztus keresztjénél felragyog a fény: „Megbocsáttattak a te bűneid. Nem tartozol Istennek többé.” Túl szép, hogy igaz legyen, gondolja, és nehogy „megfertőződjön” eme eretnekségtől és „visszacsábuljon” a kígyó csábítása alól Isten szerelmes hívásának azon kérdésére: „hol vagy?”, régi Ádámunk hű szokásához híven visszabújik vallásos barátainak bokra mögé a vallásos cselekedetek irritáló és kényelmetlen ágyékkötőjébe öltözködve (mintha takargatnia kellene „mezítelenségét” Isten előtt).

Figyeljük meg eme irritáló és kényelmetlen fügefaleveleket:

• rendszeresen tartanak lelkigyakorlatot
• az önvizsgálatban őszinte bűntudattal gyónnak.

Vegyük észre, mindkettő odaszánást és mélységet igénylő cselekvés. Az elsőnek a képmutatása a rendszeres odaszánással való dicsekvésben rejlik, míg a másodikban őszinteségével dicsekszik, mintha az valamelyest javítana Isten előtti helyzetén. Az ilyen felfogás kicsit olyan bizarrul hat, mintha valaki így idézné a Biblia kulcsmondatát, a János 3:16-ot (az eredeti itt olvasható):

• Mert Úgy szerette Isten a világot, hogy a rendszerességet adta...
• Mert Úgy szerette Isten a világot, hogy az őszinteséget adta...
  
  ... hogy aki ebben hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ám a Biblia határozottan állítja hogy Isten előtti „jogilag igaz” státuszunk nem erkölcsünktől, hanem egy pozíciótól függ, melyet Jézus Krisztusban kapunk meg:

Isten igazsága a Jézus Krisztusba vetett hit által [jelent meg] mindazok iránányában és mindazok számára, akik hisznek.

Róma 3:22

Mit állít? Isten tökéletesen igaz. Neki van egy igazsága, jogilagos ártatlansága, makulátlansága, büntetlen „előélete”, ami nem csak elő-, hanem a jelenre és a jövőre is szól. A mennybe csak az olyan tökéletesen igazak jutnak, mint maga Isten. Nos, Isten elérhetővé teszi és odaadja ezt az örök büntetlen mivoltot mindazoknak, aki hisznek Jézus kereszten befejezett váltságművében. Ez az evangélium, nincs más.

A valódi kegyelem azt jelenti, hogy Isten jóindulatát érdemek nélkül élvezzük, ingyen. Nos, ez azért botrányos, mert a cselekedet-alapú gondolkozással rendelkező ember nem tudja megérteni, hogy semmit sem kell csinálnia, mert már „elvégeztetett!” A kereszténység nem a cselekedetről szól, hanem arról, akivé tett engem Isten Jézus által. Értékem attól függ, amennyit fizettek értem, nem attól, milyen jó és „keresztényiségre beidomított” kiskutya lettem. Tehát nem azért vagyok „Isten igazsága”, mert ezt-azt teszem (be vagyok idomítva a törvény és a vallás által, majd lihegek a simogatásért), hanem azért kezdek el észrevétlenül tenni ezt-azt, mert már új teremtés lettem és Krisztus elkezdte élni életét bennem (tehát nem kell átidomítani).

Akaraterőből vagy Isten kegyelméből születve?

Ami a barátunk által felhozott cselekedeteket illeti, kegyes muszlimok is tartanak bűnbánatot és lelkigyakorlatot, mégsincsenek újjászületve. Anonim alkoholisták is kijönnek az alkohol rabságából és elkezdik szeretni feleségeiket és gyerekekiket, mégsincsenek újjászületve.

Ha te tartasz lelkigyakorlatot, akkor ez a te akaraterődből született és nem Istentől. Ha te tartasz önvizsgálatot és őszinte gyónást, akkor az a te akaraterődből született és nem Istentől. A megváltozott alkoholista szeretete sem Istentől, hanem az A. A. programjától „született”.

Jól jegyezzük meg:

A kereszténység
nem egy „viselkedés-módosító program”
görcsös kínlódása,
hanem egy helyreállított Apa-fiú kapcsolat
élvezete Istennel
Jézus kereszten megtörtént közbenjárása hivatkozva.

A kegyelem egy olyan hatása Istennek az ember szívére, mely által megváltozik és olyan dolgokra lesz képes és fog akarni, amikre természet szerint nem lenne és nem is akarna. Az első és egyik legfontosabb ilyen képesség a folyamatos békességtudat Istennel:

Megigazulván azért hit által, (most már) békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Róma 5:1

Ha visszaemlékezünk, állatorvosi lovunknál az „Isten igazsága” halmazban „az által vannak, mert” különféle szép keresztény dolgokat tesznek. De lássuk meg, hogy a Biblia szerint szó sincs lelkiismeret-kiegyenlítő lelkigyakorlatról, viselkedésváltozásról és gyónásról. Hitről van szó, az Úr Jézusba vetett hitről. Botrányos, tudom. Sajnálom.

De mi is ez a hit?

Akik pedig befogadták (Jézust), azokat felhatalmazta, hogy Isten fiaivá legyenek, akik az Ő (Jézus) nevében hisznek, akik nem ... a test akaratából ..., hanem Istentől születtek.

János 1:12-13

A hit nem más, mint Jézus befogadása. Az eredetiben ez a „befogadás” szó szerint ezt jelenti: „megragadja és kinyúl érte, hogy magához vegye felhasználás céljából.” Aki Jézust hit által „megragadja, hogy az Őáltala elért győzelmet alkalmazza életében” (értsétek jól), azt Isten felhatalmazza arra, hogy gyermekévé legyen. Szó sincs semmiféle beidomításról és szent viselkedésről (ami az emberi, „testi” erőforrásokat használja), hanem egy családba fogadást látunk.

Tehát az „önerős” vagy „akaraterős” vallás-kereszténység, és a Jézus személyére való ráhagyatkozás kölcsönösen kizárják egymást. Míg aki az előbbit követi, a testtől született, addig aki „csak” hisz, Istentől született.

A szekeret a ló mögé kell tenni

Nem a bűnbánat vezet el Isten jóságára, hanem Isten jósága vezet el a bűnbánatra (Róma 2:4). Amíg a bűnbánat kiengesztelő erejében hiszünk, nem Jézusban hiszünk. Ez esetben valóban újonnan kell születnünk. A szekeret a ló mögé kell tenni. Az új teremtés követni fogja Jézus belénk plántált mennyei természetét. Tedd le barátom védekező mechanizmusodat, gyere ki a vallásos bokrod mögül, és merj újra olyan meztelenül és ártatlanul megállni Isten előtt, ahogy a bűneset előtt eredetileg teremtve volt az ember. Ádáméknak is volt egy fájuk amiről ettek, de neked is van, és ehetsz róla! „Ehetsz” a keresztről!

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

János 5:54

Ahogy Ádám és Éva „megették” a bűnt az egyik fáról, ugyanúgy te is „megeheted” az ártatlanságot a másik fáról.

A kegyelem azért botrányos, mert semmivel sem dicsekedhetünk, csak Krisztus keresztjével. Ő az élet kenyere, ami életet ad a világnak. Hogyan követhetnénk Krisztust úgy, hogy nem Őbenne, az Ő érdemében, hanem saját megtanult keresztényi viselkedésünkben bízunk igaz mivultunk szempontjából?

Krisztust követő bűnös vagy? Ki mondta ezt?

Sajnálatra méltó, hogy a legtöbb egyházban és gyülekezetben még ma is azt hirdetik (a vezetők is), hogy mi keresztényként is szegény bűnösök vagyunk. De aki Krisztus keresztje után még azt mondja (hívőként), „én nyomorult bűnös vagyok”, az Isten Igéjével ellentmondásba került, és az ördögre hallgatva éppen hogy Isten legdicsőségesebb munkáját tagadja meg. Épp úgy, mint a kígyó Évánál. Ádám és Éva eredetileg Isten képmására voltak teremtve. És mit mondott neki a kígyó: „Valami még hiányzik belőled. Tegyél valamit. Tudnod kell, mi a jó és rossz, és akkor olyanok lesztek, mint Isten.” A hiány motiválta cselekedet gondolatának beültetésével verte át Évát. (A mai legtöbb reklám is erre épül: felgerjesztik a hiányérzetet, hogy megvedd.)

Ma is ugyanezt mondja: „Krisztus keresztje nem elég az Istennel való Apa-fiúi kapcsolatra. Egyél még a cselekedet fájáról. Még nem vagy Isten igazsága (nem vagy olyan ártatlanná téve, mint Isten), még mindig bűnös és féreg vagy! Menj gyónni, olvass több Bibliát, járj keresztény alkalmakra, akkor talán jobb leszel!!!” Micsoda hazugság és Krisztus-gyalázás ez egyenesen a pokolból!

Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy nem csúszunk el időnként a bűn banánhéján, hanem arról, hogy nem te követed el, hanem a benned lakó bűn (lásd Róma 7). Te már nem bűnös, hanem szent vagy! Jegyezd meg, tanuld meg, hidd el! Ez a Krisztus evangéliumának való engedelmesség:

Küdjetek a hitért, mely egyszer a szenteknek adatott!

Júdás lev 3. vers

Meg van írva

Barátaim: Engedelmeskedjünk Isten Igéjének és álljunk ellene az ördög hazugságainak, és elfut tőlünk. Jézus az Igét használva zavarta el a kísértőt, aki az Ő identitását kísértette meg: „Ha te vagy Isten Fia, akkor tedd ezt meg azt!”. Nem, a jó hír az az, hogy nem kell tenned semmit, ha már rátámaszkodtál Jézus érdemére. Krisztus élete előjön belőled magától.

Minden vitán felül meg van írva, hogy Krisztusban mi Isten igazsága vagyunk (2Korinthus 5:21). Magyarul, olyan ártatlannak lát minket Isten, ha hiszünk Jézusban, mint amilyen ártatlan saját maga! Nincs más evangélium, mely megszabadít minket a vallás és a megfelelés-kényszer rabszolgaságából.

Ismétlésképp és zárásképp:

Küdjetek a hitért, mely egyszer a szenteknek adatott!

Júdás lev 3. vers

Krisztusban nyugodt lesz az életed.