Istennel járni

Olyan jó Istennel járni. Ő sosem vádol, hanem mindig helyretesz, megerősít, bátorít és emlékeztet arra, hogy igaz vagyok. Olyan jó, hogy amikor elrontom, ő nem szid le, nem kell tökéletesnek lennem, mégis annak lát, szeret, elfogad és elhalmoz minden jóval.

És olyan jó, hogy eltávolítja életünkből azokat a tényezőket, amik el akarnának tántorítani minket az Ő kegyelmétől, feltétel nélküli kényeztető szeretetétől...

Mert akkora harc folyik azért, hogy elvegyék koronánkat, királyi méltóságunkat, amit Jézus drága véren szerzett meg nekünk egyszer és mindenkorra... igen, egy hosszú kihagyás után írok ismét. Átment rajtam a törvény szigora fél éven keresztül, hogy eltántorítson... de a kegyelem nem adja fel velem kapcsolatban, és kihoz a gödörből.

„Viselkedj úgy, mint egy királyfi!” – hallottam szíven mélyén azt a halk és szelid, de határozott apai hangot még úgy 2010 környékén, amikor egyszer azért imádkoztam, hogy legyen egy társam. Térdeimen gubbasztottam, mintegy „Illés-pozícióban” összekuporodva, kényelmetlenül, a nadrág is szorított, mikor Isten szólított, hogy hagyjam abba ezt a vallásos viselkedést előtte, és viselkedjek úgy, mintha a fia lennék, s nem valami muszlim vagy szolga... Meglepetten felkeltem, és folytattam tovább a mondókámat, miközben újra szólt hozzám: „Emeld fel a fejed!” – hiszen bár már lábaimon álltam előtte, még mindig lehorgasztott fejjel.

A körülmények, emberek, harcaink, bukásaink, az elvárások, mind-mind arra kényszerítenek, hogy kuporodjunk térdeinkre lehorgasztott fejjel, féregként... de a megváltó apai szíve (igen, Ő tökéletes apa, aki kihozza belőlünk a legjobbat) ezt nem engedi.

Minden, de minden ezen a világon próbálja elhitetni velünk, hogy rosszak, szerencsétlenek és alkalmatlanok vagyunk. És ha a láthatókra nézünk, akkor ez így is van. Amikor nem vagyunk őszinték magunkhoz, ezt próbáljuk eltakarni, és kifelé a professzionálisat mutatni, holott belül sírunk és legszívesebben telekiáltanánk a világot fájdalmunkkal. De nem lehet, mert sterilnek kell látszanunk...

De Isten, oh milyen jó csak beleroskadni Isten alattam levő és életemet tartó örökkévaló kezeibe azzal a bizalommal, hogy ő a legrosszabb állapotomban is ugyanúgy szeret, mint amikor toppon vagyok, hepi és másokat bátorító.

Hogy igen, a kereszténységben is ott van az a mozgalom, a pozitív megvallásosdi, hogy beszélj pozitívan a jövődről, és akkor jó lesz minden, de ha csak a rosszat mondod, akkor vigyázz, mert olyan is leszel... áhh, és akkor találkozol Jézussal és azzal a régóta sántán fekvő beteggel a Bethesda medencénél (János 5), és Jézus ismét megcáfol egy modern keresztény vallásos törvényrendszert:

 – Akarsz-e meggyógyulni?
 – Nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a vize, hogy meggyógyuljam. Mire odaérnék, mindig valaki más lép be előttem.
 – Kelj fel, vedd a betegágyadat és menj haza.

Nézd csak meg, kedves olvasóm, igen, ez a Bibliában van, mégpedig az ÖRÖMHÍRben, János evangéliumában, és nem a mózesi törvényben vagy a példabeszédek „bölcs önjavító élettanácsai” között. Nem a jézustalan csináld magad kereszténységben, hanem egy olyan szituációban, amikor Jézus maga szán meg egy reménytelen embert és segít rajta. Ez a kegyelem. Onnan fentről, spontán, és nem innen lentről, akaraterőből.

Jézus az ő drága kegyelmével felülmúlta Joel Osteen, Joyce Meyer és a többiek „pozitív megvallásosdi”, „mosolyogj” és „tartsd meg a pozitív hozzáállást” újkeresztény törvényeit. A betegben semmiféle remény és elvárás nem volt már. A láthatókra nézve nem sok esélye volt, hogy valaha is kijön betegsége börtönéből. Lúzer volt, lassú és sosem érhette el a gyógyulást önerőből. S Jézus (az igazi Jézus) az ilyen lúzereket, utolsókat, a világ szemében senkiket választja ki, hogy rajtuk dicsőítse meg magát, és szégyenítse meg a valakiket.

Amikor Jézus megkérdezte, „akarsz-e meggyógyulni”, a beteg egy negatív megvallással válaszolt. Nem a hitével jött, sem a reménykedő elvárásaival Isten felé, hanem azzal, amije nincs. Hogy nincs barátja, és hogy semmi esélye sincs a többiekhez hasonlítva magát. Ha Jézus bedobozolná magát Joel Osteen és Joyce Meyer tanításaiba, akkor nem segített volna az emberen. Nem mondta, hogy „Bocs, mivel nem látok hitet és reménykedést benned, ezért most nem tudok segíteni.” Vagy: „Majd ha egészségesnek látod magad, akkor fog megtörténni.” Nem, hanem a negatív megvallás ellenére, igen, ellenére, ismétlem, ellenére (mert a kegyelem a törvény ellenére működik!!!), tehát a negatív megvallás ellenére ráparancsolt a bénára, hogy vegye az ágyát és menjen haza, aki azonnal meggyógyult.

Ezért szeretem a kegyelmet, ezért szeretem Jézust, mert nincs az a hibázás és baki, amit Ő ne tudna helyreállítani. Ő nem ledorongol néhány törvénnyel, milyennek kéne lenned, amikor nem mennek a dolgok, hanem felépít, és olyanná tesz, amilyenné lenned kellene. Ingen, kegyelemből, erőfeszítés nélkül, az elvárások ellenére.

Barátom, ha bárki vagy bármiféle tanítás azt mondaná, milyennek kéne lenned, és látod, ennek ellenére milyen vagy, és elcsüggedtél, hogy sosem leszel olyan, van egy jó hírem. Jézus oda akar hozzád jönni, hogy felemelje fejed, hogy összeszedd a betegágyad, és hogy királyfihoz méltóan kezdd el magadat érezni.

És még arra is tett neked ígéretet, hogy bár kevés az erőd, de mivel hallgattál kegyelmének szavára és nevének megmentő erejét nem tagadtad meg, ezért megadja neked, hogy eljöjjenek hozzád a vádló emberek és a törvénykező gyülekezetek vezetői eléd, és látván Isten jóságát rajtad, elismerjék, hogy Jézus különösen szeret téged, és ezért elkezdjenek tisztelni téged (Jelenések 3:7-9).

És tudom, hogy ez velem is meg fog történni, mert Isten nem hazudik. Azok a szigorú emberek oda fognak elém jönni, és újra látni fogják, hogy gyengeségeim ellenére Isten mellettem áll. Nem azért, mert különb lennék náluk, hanem mert a kegyelem különb a törvénynél. És így ők is át fognak jönni a törvényeikből és maguk csinálta szabályaikból a feltétel nélküli megbocsátó szeretet tengerének sodrásába.

A felmagasztalás nem emberektől jön, nem a saját erőnkben és tehetségünkben való bizakodásból, hanem az időktől és alkalmaktól függ, mert az Úr kegyelméből jön. Ingyen, az Ő szeretete miatt, s nem azért, mert ügyesen helyezkedtél és küzdöttél érte.

Régen azt tanultuk, hogy kezdj el gyönyörködni az Úrban, és akkor adja meg a szíved kérését. De az Újszövetség mást mond. Isten már eleve gyönyörködik benned (Efezus 1:6), mint menyasszonyában, és azért adja meg szíved kérését, mert őrülten szerelmes beléd, és örömöt akar neked szerezni.

Igen, Isten gyönyörködik benned. Ismétlem, benned. És Ő most azt üzeni neked, állj lábaidra egyenesen, emeld fel a fejed, és közeledj felé királyhoz méltó módon. Mondd ki bátran, méltó vagyok Istenhez, mert méltóvá tett a megtöretett test és a kiontott vér. Járulj bizalommal a Királyhoz a vér vörös szőnyegén át. Nyugodj meg, nem fogja leharapni a fejed, nem fogja hibáidat felróni, hisz azokat már felrótta Jézus testére, és elítélte bűneidet a kereszten. Szaladj oda Istenhez, mint szerető és törődő apukádhoz, és végre légy őszinte és öntsd ki neki szíved kérését. És bízd rá a többit, ő tudja, mielőtt kérnél, mire van szükséged, ő mindenható, és mindent meg tud tenni érted, hogy aztán dicsőíthesd őt tele torokból.

Örülj, ha gyengének és tehetetlennek érzed magad. Ne titkold el, hanem örülj. Mert ez egy hatalmas lehetőség a semmiből teremtő és halottakat feltámasztó Istened számára a beavatkozásra, a törvények áthúzására és cinikusaid megszégyenítésére. Ha fel is adtad már álmaidat, mert ahhoz is gyenge voltál, hogy kitarts bennük, tudd, Isten bármikor előhozhatja azokat a semmiből, hogy meglepjen, és hogy megörvendeztethessen. Mert Ő ilyen, gyönyörködik az övéi bővölködésében.

Ez a cikk nem rólad szólt, nem is rólam. De a szuper-szellemieket kiábrándítva nem is Istenről szólt. Hanem az Isten és a köztünk való hódító és helyreállító szeretetkapcsolatról. Én nem egy önjavító módszert hirdetni jöttem, sem pedig egy távoli dicsőség-szomjas Istent, hanem egy szerető és önmagát bűnösökért és reményvesztettekért adó megmentő Istent, akinek te vagy szeme fénye és ezért mindenét érted adta.

Elég a vallásból és elég az önjavításból. Eljött az Istennel való szerelmes kapcsolat ideje. Ezt jelenti Istennel járni. És bármilyen megdöbbentő, nem készítettem jegyzetet, amikor ezt a cikket írtam. A szerelmes emberek nem jegyzetekkel tanítanak Szerelmükről, hanem csak áradoznak és áradoznak! Engedd, hogy újra és újra meghódítson, akkor és úgy, amikor és ahogy ő akar – ennyi a recept, semmi más!

Engedd, hogy Isten hódítson meg, és nyugodt lesz az életed.