Jézus va­ló­di szíve a ta­nít­vá­nyok ki­ne­ve­lé­se mö­gött

Az Úr Jézus, ami­kor szol­gált az em­be­rek felé, hir­det­te az Isten Or­szá­ga kö­zel­jöt­tét (zsi­dók­nak zsidó Mes­si­ás­ként, akik vár­ták a bé­ke­kor­szak el­jö­ve­te­lét és a sebek gyó­gyí­tá­sát), és de­monst­rál­ta ezt gyó­gyí­tá­sok­kal. Eköz­ben meg­in­dult a szíve az em­be­rek lát­tán, ahogy sze­gé­nyek té­ve­lyeg­nek és kal­lód­nak ide-oda, min­den­fé­le csap­dák­ba esnek és el­csüg­ged­nek, ki­me­rül­nek. Úgy látta őket, mint ju­ho­kat ju­hász nél­kül.

Meg­in­dult a szíve, és mint­egy azt mond­ta a ta­nít­vá­nya­i­nak (ha nem is épp ezek­kel a sza­vak­kal):

Ba­rá­ta­im, sok az igény, sok a munka, sok a te­en­dő az em­be­rek­kel, mint a bú­zá­val az ara­tá­si idő­szak­ban. Imád­koz­za­tok, hogy Isten hív­jon el és küld­jön sok-sok em­bert ebbe a szol­gá­lat­ba.

Máté 9:37 pa­ra­frá­zi­sa

Test­vé­re­im, miért sze­ret­ném én is, hogy minél in­kább te is ta­nít­vá­nyá­vá válj az Úr Jé­zus­nak, és ne csak ke­resz­tény le­gyél? Azért, mert Jézus ezt a dol­got a ta­nít­vá­nya­i­val osz­tot­ta meg, hogy ők imád­koz­za­nak ezért. Nem a ke­resz­té­nyek­kel, nem a lan­gyos, néha kö­ve­tő, néha a maga dol­gá­ra siető tö­meg­gel, hanem azok­kal, akik tel­je­sen oda­ad­ták ma­gu­kat Neki.

Mert Jézus szíve sír az em­be­rek lelki/szel­le­mi ál­la­po­tá­ért. Épp a té­vely­gé­sünk miatt súj­tot­ta az ÚR őt mind­nyá­junk vét­ké­ért (Ézsa­i­ás 53:5). Mert az em­be­rek kal­lód­nak és nem tud­ják, mi Isten aka­ra­ta, és ez bűn, cél­té­vesz­tés. De Jézus nem csak el­hor­doz­ni sze­ret­né ezt a bűnt, hanem hely­re­ál­lí­ta­ni az em­be­re­ket a sé­rü­lé­sek­ből, hogy aztán ők is ta­nít­vá­nyok (nem csu­pán „ke­resz­té­nyek” – a szó mai el­csé­pelt ér­tel­mé­ben) le­gye­nek, akik ki­bő­ví­tik és to­vább vi­szik Isten Or­szá­ga ugyan­ezen szol­gá­la­tát:

Te­gye­tek ta­nít­vánnyá min­den né­pe­ket. In­du­lás­képp me­rít­sé­tek vízbe őket, mint­egy el­te­met­ve régi éle­tü­ket és ön­köz­pon­tú ter­mé­sze­tü­ket. Te­gyé­tek ezt az Atya, Fiú és Szent­lé­lek mint el­hí­vó és ki­kül­dő ne­vé­ben. Ez az in­du­lás ahhoz, hogy aztán meg is tart­sák  mind­azt, amit iga­zá­ból nek­tek, első ta­nít­vá­na­im­nak is pa­ran­csol­tam.

Máté 28:19-20a némi ma­gya­rá­zat­tal

Jézus célja tehát az, hogy min­den­ki ta­nít­vány le­gyen, hogy min­den­ki ki­sza­ba­dul­jon a „saját útja já­rá­sá­ból” és a „té­vely­gés­ből”, hogy be­tel­je­sül­jön mind­nyá­junk éle­té­ben Jézus vá­la­sza Sátán kí­sér­té­sé­re a pusz­tá­ban: „Meg van írva: Csak az Urat, a te Is­te­ne­det imádd, és csak neki szol­gálj.”
Mert lelki/szel­le­mi ér­te­lem­ben az ember Isten aka­ra­tá­ban van a leg­na­gyobb biz­ton­ság­ban, akit Jézus a bűn­ből és a sö­tét­ség ha­tal­ma alól ki­vá­sá­rolt saját vé­ré­vel. Kel­jünk fel, imád­koz­zunk, és kér­jük az ara­tás Urát, hogy küld­jön mun­ká­so­kat - MIN­KET - az Ő mun­ká­já­ba. Ugyan­az­zal a sze­re­tet­tel, ahogy Jézus is meg­szán­ta a ju­hász nél­kü­li ju­ho­kat.
nyu­godt lesz az éle­ted.