TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2015. szeptember 27., vasárnap

Az egyetlen elfogadható dolog

Kedves Testvéreim, nagyon szeretlek titeket. Szeretnék valamit elmondani nektek, amiről úgy gondolom, hogy nagyon fontos és aktuális. Ahogy ma elmélkedtem Isten dolgain, két dolog jött fel bennem.

Az egyik az, hogy ez a világ elmúlik, és annak kívánsága, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1János 2:17)

A másik pedig egy nagyon érdekes észrevétel volt. Előre is elnézést kérek, ha a szó és a téma, amit használok, furcsa lenne.

Az egyetlen testnedvünk, ami kijön belőlünk, ami nem vált ki undort az emberből, hanem tiszta: a könny. A könny. Miért más a könny a többi testnedvtől? A többi miért okoz undort?

Nos, sokféle magyarázat lehet rá, de úgy gondolom, van valami, amiben a könny eltér a más testnedvektől. Míg a többi testnedv a test működésével és erőfeszítéseivel van kapcsolatban, addig a könny az ember szívét hozza napvilágra.
Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! 
Zsoltár 51:19
A könny kifejezi a fájdalmat és a vágyódást valami jobb után. A könny kifejezi a csalódást és az igazán értékes dolgokra irányítja a figyelmet. A könny kifejezi a hiányt, és kiált a Teremtőhöz, hogy töltse be. S végül a könny azt is kimondja, bocsáss meg nekem, mindent elrontottam. A könny: nem arról szól, hogy én mit tudok tenni, hanem arról szól, hogy szükségem van Rád. Szükségem van Istenre. Nélkülded nem tudok élni.
Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.
2Krónika 16:9
A könny… ó, a könny… A könny arról árulkodik, hogy elég volt. Elég volt a világból. Elég volt saját magamból. Elég volt a bűneimből. Elég volt a hiábavalóságból. Elég volt az emberekben való bízásból. Elég volt a kacatokból. Elég volt a sikerekből. Elég volt mindabból, ami nem örök.

A könny azt mondja: Nekem több kell a látszatnál. Összetörtem. Gyógyíts meg. Nekem TE kellesz. A könny… a könny azt mondja: Jézus, nélküled minden hiábavalóság és hasztalan erölködés (Prédikátor 1:14).

A könny azt mondja: célt tévesztettem. Azt, hogy tévelyegtem mint a juh, a magam útját jártam (Ézsaiás 53:6). A könny az egyetlen testnedv, ami abból fakad, hogy felismertem, bűnös ember vagyok, és hogy Jézus miattam, helyettem és értem szenvedett.
Jobb a szomorúság a nevetésnél, mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív. 
Prédikátor 7:3, Károli 2011
Ez a szomorúság az Isten szerinti megszomorodás, ami megbánhatatlan üdvösségre vezet. Ez már nem arról szól, hogy magamat sajnálom, hogy milyen rossz nekem. Ez egy szent szomorúság. Amikor szembesülök saját gonoszságommal, és azzal, hogy mennyire szembeköptem Istent, nem csak egyszer vagy kétszer, hanem egész életemmel, amikor nem az Ő akaratát kerestem. Ez az a megkeseredés, amikor elítélem magamat, meggyűlölöm a saját életemet, kárnak és szemétnek ítélek mindent, és térdre rogyva esek az Úr elé, bocsánatért, életért, kegyelemért.

Ez már nem az emberi erőfeszítéseimről szól, vagy a test fájdalmairól, mint a többi testnedv. Ez arról szól, hogy megértettem, hogy Istennek fáj, és hogy én vétkeztem ellene. Amikor ide eljutunk, akkor lesz jobbá a szív. Nem magunktól. Hanem az újjászületés fürdője által Isten egy szívátültetést hajt végre bennünk. Amely már nem a hamis istenektől fog segítséget várni, hanem az Élő Istentől.
Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. 
Ezékiel 36:25-27
A kereszt. A keresztet csak ez az ember érti meg. Csak ez az ember érti meg igazán Krisztust. Aki találkozott vele a kereszten. Nem a keresztnél, hanem a kereszten. Aki vele együtt meghalt. Jézus a bűneinkért halt meg isteni szentségének – bűnné lett! –, miközben mi is belehaltunk Jézus halálába a saját életünknek és a világnak – megigazultunk. Jézus „belehalasztott” minket önmaga halála által Isten Országába a bűn országából. „Belehalasztani” annyit tesz, hogy azt intézte el, hogy az újjászülető ember is – mintegy a tér-időn kívül – 2000 éve belehalt Jézus halálába a bűnnek és önmaga tévelygésének.
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Galata 2:20
Ez már nem egy önjavító prorgramról szól. Nem törvények általi önjavításról, hanem arról, hogy elég volt, a réginek vége, belehaltam önmagamba. Vége. Jézus élete él bennem, és a szeretet számomra többé nem az, amit én teszek, és ezért szeretnek, hanem az, amit Jézus tett értem, és önmagát adta értem. Már nem én élek többé, nem a saját akaratomról szól, nem a saját erőfeszítésemről, nem a saját testnedvemről és izzadságomról. Engedem Őt élni rajtam keresztül.
Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. 
Galata 6:14
Elég volt. Elég volt a magamutogatásból, elég volt az emberek elismeréséből. Elég volt a világi híúságokból és ábrándokból. Nekem már csak egy valaki fontos, egy valakivel dicsekszem. Jézussal, aki nem csak a megváltóm, hanem Uram is. Amivel dicsekszem az az, amit Ő tett értem, istentelenért.
És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja. 
Máté 21:44
Barátom, két lehetőség áll előtted. Az egyik az összetöretés, amikor „ráesel” Jézusra, amikor szembesülsz gonosz, elveszett, istentelen voltoddal. Amikor az egód összezúzódik, látván Őt a tökéletes önzetlenségében. A másik lehetőség pedig az, hogy kemény megtéretlen szíveddel haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, és Jézus kősziklaként fog rádzuhanni, és darabokra fog zúzni az ítélet.

Elég volt. Elég volt a testnedvekből. Elég volt abból, hogy kereszténynek tetteted magadat. Ha még nem zúztad magad szét a kereszten, ha még nem szúrta át a szívedet az a szeretet, amit Jézus tett érted, ha még nem tört ketté benned a büszkeség és rogytál térdre, felkiáltva, „Én Istenem, elvesztem!” – akkor állj meg a pörgésből, csendesedj el, menj ki a pusztába, és kérd Istent, hogy:

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! 
Zsoltár 139:24

Ne feledd: jobb csonkabonkán, megtört szívvel bemenni a mennybe, mint ép testtel, de takargatott bűnökkel a gyehenna tüzére vettetned.

Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. 
János 3:20-21

Isten áldjon meg minket azzal, hogy megtérít mindannyiunkat a magunk gonoszságából, hogy átélhessük a találkozást Jézussal, a kereszt igazi üzenetét.

Jézusra, a Kősziklára ráesve és magadat összezúzva nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése