Szol­gá­lat vagy szol­gál­ta­tás?

Ami­ért fi­zet­ni kell, az szol­gál­ta­tás.
Ami­ért nem kell, az szol­gá­lat.

Mai ke­resz­tény vi­lá­gunk­ban egy ér­de­kes je­len­ség buk­kant fel. Egyre több olyan al­ka­lom, ese­mény, stb. van, ahol (ke­resz­tény szlen­ge­sen fo­gal­maz­va) „fi­zet­ni kell az ál­dá­sért”.

A Bib­lia eze­ket el­íté­li, amennyi­ben Isten dol­ga­i­ról van szó. Az első gyü­le­ke­ze­tek­ben (Ap­csel 2:42) fon­tos volt az apos­to­li ta­ní­tás, hogy az újak meg­tart­sák, amit Jézus az apos­to­lok­nak pa­ran­csolt. Erről szól a nagy ki­kül­de­tés, hogy min­den né­pe­ket ta­nít­vánnyá kell tenni, hogy meg­tart­sák, amit Jézus az ap­so­to­lok­nak pa­ran­csolt. Ez tehát azt je­len­ti, hogy el­ol­vas­suk a Máté, Márk, Lu­kács és János írá­sa­it, és meg­néz­zük, Jézus miket pa­ran­csolt az apos­to­lok­nak, meg­pró­bál­juk ma­gun­kat be­le­él­ni az ő hely­ze­tük­be, majd átví­ve a mai éle­tünk­re, meg­lép­jük ugyan­eze­ket a lé­pé­se­ket, le­gyen szó a hegy­nek pa­ran­cso­lás­ról meg­bo­csá­tás­sal, ör­dög­űzés­ről, a he­lyes evan­ge­li­zá­ci­ó­ról (hir­det­ve Isten Or­szá­ga el­kö­ze­led­tét gyó­gyí­tás­sal), nyi­tott­nak lenni a min­dent ott­ha­gyás­ra Jé­zu­sért és az evan­gé­li­u­mért, a cuc­cok, há­ti­zsá­kok, ruhák, stb-k mi­ni­ma­li­zá­lá­sá­ra, hinni abban, mint Pé­ter­nek, hogy ki lesz az adó fi­zet­ve ide­jé­ben, nem ké­tel­ked­ni a csó­nak­ban a ke­nye­rek felől ke­mény szív­vel, stb... ér­ti­tek? A ta­nít­vá­nyok nem akkor és ott éltek, hanem azok itt és most élnek, és mi va­gyunk! Erről szól a nagy misszi­ós pa­rancs!

Nos, ezt az apos­to­li ta­ní­tást szé­pen át­ke­resz­tel­ték „bib­lia­ta­ní­tás­ra”, „gyü­le­ke­zet­re”, „pré­di­ká­ci­ó­ra”, „bib­lia­is­ko­lá­ra”, stb. Hol­ott szó sincs ezek­ről. Én ahogy el­kép­ze­lem az első gyü­le­ke­ze­te­ket, az apos­to­lok nem bib­lia­órá­kat tar­tot­tak, hanem el­ma­gya­ráz­ták az újak­nak, hogy Jézus miket pa­ran­csolt nekik, ők ho­gyan élték át, mi­lyen buk­ta­tók és ta­nul­sá­gok van­nak, és ami­kor kel­lett, hasz­nál­ták ehhez az ad­di­gi bib­li­á­ju­kat (a Tórát és a Pró­fé­tá­kat). Ma ehe­lyett sok­szor in­kább csak „le­las­sí­tott”, csur­ran­tott-csep­pen­tett né­hány igé­vel meg­spé­kelt fel­hi­gí­tott szto­ri­zós ta­ní­tá­so­kat hall­ga­tunk, a va­ló­di hit­ből való élet he­lyett. Ma szé­pen el­ba­ga­tel­li­zál­ják Jé­zus­nak a ta­nít­vá­nyok út­ra­in­dí­tá­sá­ról és egyéb ki­kül­dé­sé­ről szóló pa­ran­csa­it, amik végig a pénz és esz­kö­zök he­lyett az őben­ne való hitre és rá­ha­gyat­ko­zás­ra épí­te­nek.

Kon­cer­tek, elő­adá­sok, pár­kap­cso­la­ti tré­nin­gek, sze­mi­ná­ri­u­mok, kon­fe­ren­ci­ák és még le­het­ne so­rol­ni a fi­ze­tős szol­gál­ta­tá­so­kat, a hit­ből való élet he­lyett, ami pedig nem más, mint az Isten Igé­jé­vel való üzér­ke­dés:

Mi nem olya­nok va­gyunk, mint sokan, akik nye­rész­ked­nek Isten igé­jé­vel, hanem mint akik tisz­ta szív­ből, sőt Is­ten­ből szó­lunk Isten előtt Krisz­tus által.

2Ko­rin­tus 2:17

Több apos­tol­ra lenne ma szük­ség, több va­ló­di ta­nít­vány­ra és olyan hitre, amit Jézus el­várt az apos­to­lok­tól. Meg kell tehát térni a szent üz­le­te­lés­ből, ki­űz­ni az áru­so­kat a temp­lom­ból és a gyó­gyu­lást (ami része a szó­dzó meg­vál­tás­nak) végre in­gye­nes­sé tenni, mint Jézus tette:

Az­után be­ment Jézus a temp­lom­ba, és ki­űz­te mind­azo­kat, akik a temp­lom­ban áru­sí­tot­tak és vá­sá­rol­tak, a pénz­vál­tók asz­ta­la­it és a ga­lamb­áru­sok szé­ke­it pedig fel­bo­rí­tot­ta, és ezt mond­ta nekik: „Meg van írva: Az én há­za­mat imád­ság há­zá­nak ne­ve­zik: ti pedig rab­lók bar­lang­já­vá te­szi­tek.” Az­után vakok és bénák men­tek hozzá a temp­lom­ba, és meg­gyó­gyí­tot­ta őket.

Máté 21:12-14

Sze­rin­te­tek Jézus kért pénzt, mi­u­tán ki­űz­te az áru­so­kat? Ja nem? Hát akkor in­gyen gyó­gyí­tott? Nem kel­lett te­rem­bér­le­tet fi­zet­nie a temp­lom hasz­ná­la­tért? Na, ne szó­ra­koz­zunk már akkor ezek­kel a kon­cer­tek­kel és kon­fe­ren­ci­ák­kal! Ha va­la­mit Isten akar, akkor in­gyen is meg­lesz! (Ha most jössz a ho­gyan­ja­id­dal, meg hogy nem élet-szerű, akkor kér­lek ol­vasd el a Máté 6:24-34 részt a mam­mon és Isten szol­gá­la­tá­ról, meg az ag­gó­dás­ról, és légy végre Jézus ta­nít­vá­nya!)

Va­ló­di, ma­ra­dan­dó gyó­gyu­lá­sok és gyü­möl­csök akkor lesz­nek, ami­kor Jé­zust kö­vet­ve ki­űz­zük az egy­ház­ból az ame­ri­kai üz­le­ti min­tá­ra fel­épí­tett szol­gál­ta­tá­so­kat, és en­ged­jük, hogy Jézus in­gyen szol­gál­has­son fe­lénk. El­vég­re ez megint csak a fi­ze­tős tör­vény és a ke­gye­lem in­gye­nes evan­gé­li­u­ma közti fe­szült­ség, nem igaz?

Térj meg az üz­le­te­lés­ből, hogy Jézus szol­gál­has­son feléd, és nyu­godt lesz az éle­ted.