A mag­ve­tő pél­dá­za­tá­nak négy ta­la­ja (Tor­ben Sønder­ga­ard)

Ami­kor az em­be­rek­kel meg­oszt­juk az evan­gé­li­u­mot, 4 em­ber­tí­pus­sal ta­lál­koz­ha­tunk:

1. Hall­ja tő­lünk az öröm­hírt, de azon­nal el­küld min­ket. Szé­pen el kell kö­szön­ni tőle és to­vább kell menni, nem ve­lünk van a baja.
2. Öröm­mel hisz és be is me­rít­ke­zik, de az első ne­héz­ség­re fel­ad­ja. Nem te­he­tünk róla, van ilyen. Szo­mo­rú ezt újra és újra látni.
3. Egy ideig min­den ok, de idő­vel be­jön­nek min­den­fé­le dol­gok az éle­té­be, amik meg­fojt­ják a szí­vé­ben az igét.
4. Csak ez terem gyü­möl­csöt. Nem csak kis gyü­möl­csöt, na­gyon sokat: 30-, 60- és 100-annyi gyü­möl­csöt

Amely szőlő nem hoz gyü­möl­csöt, ki­vág­ják, amely hoz, meg­met­szik hogy töb­bet hoz­zon. Ter­mé­sze­te­sen a Szent­lé­lek gyü­möl­csé­ről is szól ez a Gala­ta 5:20-ból.

A nagy kér­dés: Te me­lyik vagy? 25% az esé­lyed, hogy a jó talaj vagy.
(A cikk foly­ta­tó­dik a videó alatt.)

(A többi ta­ní­tás itt.)

1. talaj:
Akik el­men­nek azon­nal. Ha ezt a ta­ní­tást hall­ga­tod, és ér­de­kel, akkor va­ló­szí­nű nem ez vagy. Így most már 33% az esé­lyed, hogy a jó talaj vagy.

2. talaj:
Az ül­döz­te­tés le­ál­lít­ja, hogy Jé­zus­ról be­szél­je­nek. Ter­mé­sze­te­sen egyi­künk sem sze­re­ti az ül­döz­te­tést. Ám, van egy dolog, ami le­ál­lít­ja az ül­döz­te­tést: KOMP­RO­MISSZUM. Így lesz könnyű éle­ted. De csak egy ideig, mert ta­lál­ko­zol majd Is­ten­nel is… A nap ereje mu­tat­ja meg, mi­lyen mély a nö­vény gyö­ke­re. Az ül­döz­te­tés mu­tat­ja meg mi­lyen mély a hi­tünk.

Jézus és a 12 apos­tol nem az ame­ri­kai evan­gé­li­u­mot hir­det­te, ami kb. így szól: „mit akarsz csi­nál­ni az éle­ted­del? Add oda az éle­ted Jé­zus­nak és meg­old min­dent: te le­hetsz a leg­jobb fo­cis­ta stb…” Hir­desd ezt a fajta üze­ne­tet Kí­ná­ban, és azt fog­ják mon­da­ni: „A nő­vé­rem oda­ad­ta az éle­tét Jé­zus­nak és le­éget­ték a házát… Egy másik is­me­rő­sö­met meg­erő­sza­kol­ták. Stb…” Az apos­to­lok közül 11 már­tír­ha­lált halt. Leg­töb­ben éle­tük­kel fi­zet­tek Jézus kö­ve­té­sé­ért.

Jézus azt mond­ta: „Aki kö­vet­ni akar engem, ta­gad­ja meg magát, vegye fel a ke­reszt­jét.” Nem szép dolog a ke­reszt, ezt akkor tud­ták: em­be­rek lóg­nak eze­ken. „Aki le­te­szi éle­tét Értem, meg­ta­lál­ja.” A leg­több ta­nít­vány le­tet­te tel­je­sen. Ké­szek va­gyunk nem komp­ro­misszu­mo­kat kötni és min­dent le­ten­ni?

Könnyű éle­tünk lesz, egé­szen addig, amíg el nem kezd­jük az evan­gé­li­u­mot hir­det­ni és az em­be­re­ket be­me­rí­te­ni.

Tor­ben szá­má­ra nem a vi­lág­ból, hanem a val­lá­sos vi­lág­ból jött az ül­döz­te­tés, a kö­zel­ál­lók­tól. Az ül­döz­te­tés iga­zá­ból egy jó dolog. Jé­zust épp egyik ta­nít­vá­nya, Júdás árul­ta el. De Jú­dás­ra szük­ség volt: ő se­gí­tett neki meg­hal­ni. Ne­künk is szük­sé­günk van „jú­dá­sok­ra”. Ők met­sze­nek meg min­ket és se­gí­te­nek ne­künk meg­hal­ni. Sokan ha­zud­ni fog­nak el­le­nünk. Tor­ben se sze­re­ti a konf­lik­tu­so­kat. De ha el akar­juk ke­rül­ni eze­ket, akkor vagy másik mun­kát kell ke­res­nünk, vagy pedig meg­ta­nul­juk ke­zel­ni és így el­ju­tunk egy pont­ra, ahon­nan soha többé nem kö­tünk komp­ro­misszu­mot. Ren­ge­teg ba­rá­tot vesz­tett el ő is, de nyert úja­kat is.

A 2. talaj vagy? Lehet, hogy el­kez­ded csi­nál­ni és egy nap hív­nak a gyü­le­ke­ze­ted­ből, hogy nem sze­ret­jük, amit csi­nálsz… Ho­gyan ke­zel­nél egy ilyen hely­ze­tet?

3. Talaj:
Csak EGYET­LEN do­log­ra kell oda­fi­gyel­ned, és akkor már a 4. tí­pu­sú vagy. Nem a bűnök (de eze­ket se te­gyük). A gaz­dag­ság be­csa­pá­sa!!! A házad és a mun­ka­he­lyed.

Na­gyon sok fi­a­tal srác­cal ta­lál­koz­tam – me­sél­te Tor­ben –, aki Is­tent akar­ja kö­vet­ni. De jön­nek a szü­lők, és azt mond­ják: „szu­per, mi is sze­ret­nénk, ha Jé­zust kö­vet­né a gye­re­künk, de előbb ala­poz­zuk meg egy dip­lo­má­val.” És öt év múlva a tűz a szí­vé­ből oda­lesz. Vagy éppen meg­há­za­so­dik és vesz­nek egy házat. De mivel a ház régi, ezért fel kell újí­ta­ni pl. a kony­hát. Vagy sokat kell dol­goz­ni érte, hogy ki­fi­zesd a hi­telt. S ész­re­ve­szed, hogy a házad be­csa­pott téged. Mert nem is a te házad az, hanem a banké. Aztán el­mész a gyü­li­be va­sár­nap, meg­hall­ga­tod a ta­ní­tást, és évről évre ugyan­ez tör­té­nik.

Én is így vol­tam éve­kig. Az Urat akar­tuk szol­gál­ni. Egy­sze­rű éle­tünk volt. De aztán lett egy há­zunk. És el­kezd­tem ja­vít­gat­ni a kony­hát, há­ló­szo­bát. Minden­nek gyö­nyö­rű­nek kell len­nie. Dol­goz­tam a házon és a mun­ka­he­lyen, hogy fi­zet­hes­sem a szám­lá­kat. Köz­ben ki­fá­rad­tam. Csak ká­véz­ni és té­véz­ni jár­tam haza… És a tűz és az idő el­il­lant. De egy nap ki­rúg­tak a mun­ka­he­lyem­ről! On­nan­tól kezd­ve már nem tud­tam fi­zet­ni a szá­mát. Azon­nal el­kezd­tem Is­ten­hez imád­koz­ni, és Ő föl­éb­resz­tett. És ez ré­misz­tő volt: rá­jöt­tem, hogy na­gyon rég nem hal­lot­tam Is­tent. „Uram, most be kell avat­koz­nod.” Negy­ven napig böj­töl­tem. A böjt utol­só nap­ján szólt Isten: „Menj xyz vá­ros­ba.” Be­ug­rot­tunk a ko­csi­ba, el­men­tünk, és most mi lesz?

A vá­ros­ban meg­lát­tam egy em­bert, aki­nek a térde és de­re­ka ki­ko­pott és mű­tét­re várt. Imád­koz­tam érte és meg­gyó­gyult. Az ember meg­kér­dez­te:
– Mikor dön­töt­tél úgy, hogy ide­jössz? Lát­tam a web­la­po­dat és hét­főn, ked­den és szer­dán imád­koz­tam, hogy Isten hoz­zon téged ide. És most itt vagy.

Rá­jöt­tünk, hogy az Úr ve­ze­tett min­ket.

Amíg volt mun­kám  a 3. tí­pu­sú talaj vol­tunk. Utána már a 4. let­tünk.

Rá­jöt­tem, hogy az igazi prob­lé­mám az volt, hogy nem volt időm Is­ten­re.

Ha­za­men­tem. Nagy há­zunk volt és három gyer­me­künk. Első dol­gom az volt, hogy fog­tam a po­kol­gé­pet: a tévét, és ki­dob­tam. Ki kel­lett ürí­te­nem a rend­szert ma­gam­ból. El­kezd­tem Bib­li­át ol­vas­ni. Gon­dol­koz­tam, ho­gyan le­het­ne még több időm?

A lány­szo­bánk­ban ren­ge­teg játék volt. A rend­ra­kás az én fel­ada­tom volt, ami ren­ge­teg idő­met vette el. Ra­di­ká­lis dön­tést kel­lett hoz­nom: egy fe­ke­te zsák­kal oda­men­tem a kis­láyom­hoz, és meg­kér­dez­tem, me­lyik já­té­kot akar­ja meg­tar­ta­ni. Ami nem kel­lett, azt be­tet­tük a zsák­ba és ki­dob­tuk. A ki­vá­lo­ga­tás után végre meg­lát­tuk a pad­lót. Soha töb­bet nem kel­lett ren­det rak­nom.

Egy­szer ta­lál­ko­zo­tam egy stand-up ko­mé­di­ás­sal, aki gú­nyol­ta a ke­resz­té­nye­ket. Ha­son­lí­tott va­la­ki­re a TV-ből. Isten szólt, hogy imád­koz­zak Simon Mule-ért és hogy be­jus­sak a té­vé­be egy evo­lú­ci­ó­val kap­cso­la­tos mű­sor­ba. Fura volt. De imád­koz­tam. Még aznap a dán té­vé­ből hív­tak, hogy egy vi­ta­mű­sor lesz az evo­lú­ci­ó­ról. A há­zi­gaz­da: Simon Mule. Meg­kér­dez­ték: »Sze­ret­nél részt­ven­ni?« Azt hi­szem hal­lom már Isten hang­ját.

Simon Mule-lal ki kel­lett men­nünk az ut­cá­ra, kér­dő­ívez­ni. »Simon, iga­zá­ból én mi­at­tad va­gyok itt. Imád­koz­tam érted, mi­előtt hív­ta­tok a TV-ből. Meg kell térj Jé­zus­hoz.« Az utcán egy man­kós jött ve­lünk szem­be. Imád­koz­tam érte és meg­gyó­gyult. Simon meg­kér­dez­te: »ez mi?« Én: »sose ol­vas­tad a bib­li­át? Ez van benne!«

Be­men­tünk a Dán Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi Mú­ze­um­ba. Ref­lek­tor­fény. Mö­göt­tünk volt az összes hi­ány­zó lánc­szem a hát­tér­ben. Ment a fel­vé­tel: »Tény­leg hi­szel Is­ten­ben? Tény­leg a 7x24 napos te­rem­tés­ben? Meg­öl­néd a fe­le­sé­ged ha Isten kérné?« Stb. pro­vo­ka­tív kér­dé­sek­kel bom­bá­zott, más­fél órán ke­resz­tül… De úgy érez­tem, mint­ha a Menny­ben ülnék. A Szent­lé­lek végig meg­ad­ta a vá­la­szo­kat. Mule meg­kér­dez­te: »Ki vagy te?« És erre el­mond­tam neki az evan­gé­li­u­mot. Az egy dolog ami a mű­sor­ból ki­ma­radt, az Dar­win volt. Az egész műsor a bi­zony­sá­gom­ról szólt és Is­ten­ről…

Utána el kel­lett adnom a házat. De ezt fe­le­sé­gem­mel már előre tud­tuk. Kis apart­man­ba köl­töz­tünk. Fe­le­sé­gem rám né­zett a ka­na­pén, és azt mond­ta: »Fucs­ra érzés, hogy nincs mit ta­ka­rí­ta­ni. Nincs mit fi­zet­ni. Nincs mit csi­nál­ni. Most mi lesz?« És el­kezd­tük ke­res­tük Is­tent…

Az­előtt 2000 Euro kel­lett egy hó­nap­ra. Most elég lett 300 is. Vi­szont lett va­la­mink, ami so­kak­nak nincs: IDŐNK!

Ma már egy na­gyobb ház­ban élünk, de most már Isten az, aki gon­dos­ko­dik.

Ne kös­se­tek komp­ro­misszu­mot. Van egy ál­mo­tok, amit ker­get­tek, de soha nem fog be­tel­je­sed­ni. Be vagy­tok csap­va a min­den­na­pi élet­tel.

Élete végén senki nem fogja azt mon­da­ni: „Miért nem vet­tem na­gyobb tévét, ko­csit? Miért nem dol­goz­tam töb­bet?” Csak egy kér­dés lesz:

MIÉRT NEM ÉLTEM IS­TE­NÉRT?

A kenet és a szol­gá­lat nem csak úgy ránk pottyant, hanem árat kel­lett fi­ze­tünk. Sokan hü­lyé­nek néz­tek. A há­tunk mö­gött be­szél­tek ró­lunk. De mind­ezt a gye­re­ke­i­mét csi­nál­tuk: ők lát­ták az igazi, Bib­li­á­ban leírt Éle­tet. Min­den va­sár­nap fel­öl­tö­zünk és el­me­gyünk gyü­le­ke­zet­be és kész? Nem: mert nem ezt lát­ták! S most már ők is meg­győ­ző­dés­ből misszi­o­ná­ri­u­sok akar­nak lenni.

Me­lyik talaj vagy? A 3-as vagy a 4-es?

Mit akarsz a saját éle­ted­del?

Sose fogsz olyan misszi­o­ná­ri­us­sal ta­lál­koz­ni, aki élete végén azon bán­kó­dik majd, hogy miért adott oda olyan sokat Jé­zus­nak. Nem, in­kább olyan ke­resz­té­nyek­kel fogsz ta­lál­koz­ni, akik azon sír­nak, miért nem adtak oda min­dent Jé­zus­nak.

Se­gíts Urunk, hogy ne tud­jon be­csap­ni a világ min­ket és tud­junk el­len­áll­ni a komp­ro­misszum­nak.

Merj el­ve­szí­te­ni min­dent Jé­zu­sért, és gyü­möl­csö­ző lesz az éle­ted.