MyMenu1

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2017. december 11., hétfő

„People Pleaser”, vagy Tükör?

A minap olvastam a következőt, ami ezt a bejegyzést megihlette: „Vannak olyan értékes pillanatok, mikor semmi salak nincs, csak tisztán, egyszerűen, őszintén, »fésületlenül«, igazán és szívből önmagam vagyok. Azt mondják, az igaz barátok olyanok, akik mellett így önmaga lehet az ember.” Azt szeretném kifejteni, ami emögött a jelenség mögött áll, és segíteni neked az áttörésben, hogy eljuss oda, amikor a fenti megfogalmazás már minden pillanatban érvényes lehet rád.


Kócosan, csupaszon, maszk nélkül?

Miért van az, hogy egyesek mellett könnyebben tudunk önmagunk lenni, mások jelenlétében pedig kényszeresen viselkedünk, maszkokat, szerepeket veszünk fel? Miért nem tudunk mindig „ugyanazok” lenni? Bizonyára megfordult már benned is ez a kérdés, és valószínű, te sem vagy megelégedve azzal, hogy szerepeket kell játszanod.

Jézus sem volt. Képmutatásnak, vagyis színészkedésnek nevezte ezt, a farizeusok „kovászának”, és olyan hasonlattal élt, hogy aki így cselekszik, olyan, mint a kívül lemeszelt sír, mely a közel-keleti sivatag homokjában messziről is látszik a rásütő napfényben. S közben, Jézus szavaival élve belül tele van rothadással.

Egy egész pszichológája van a „People Pleasing”-nek, vagyis az embereknek, környezetednek való tetszeni vágyásnak. Rövidre fogva, az alapja ennek igazából a belső létbizonytalanság és az elutasítástól való félelem.

Pl. szokták mondani, hogy „Az igazi barátnak nincsenek elvárásai, ezért előtte nem kell magunkat megjátszani.” De ez csak részigazság, mert ez még mindig rólunk szól! E mondat mögött igazából a mi elvárásunk van az igazi baráttal szemben! Hogy neki ne legyenek elvárásai felénk, és akkor nekünk sem kell megjátszanunk magunkat. Ez részünkről tehát még mindig csak feltételes biztonság: mert amint megszűnik az elvárás-mentesség a barát részéről, újra színészek, újra képmutatók leszünk.


Velünk van a baj és nem a környezetünkkel!

Az igazi belső erő lényege, hogy már olyan emberek előtt sem játszunk szerepeket, akik elvárással vannak felénk. Ez a cél, ide kell eljutnunk. Amikor már nem félünk az elutasítástól és mások véleményétől. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nárcisztikus módon nem fogadunk el semmilyen korrekciót. Hanem azt, hogy a körülményektől függetlenül azt mondjuk és tesszük, ami a helyes, és nem feltétlenül azt, ami boldogságot okoz nekünk vagy másoknak.

E belső lelkierőnek kell legyen egy láthatatlan alapja. Csakúgy, mint egy épületnek, aminek alapja nem látszik, mégis az épület emiatt bírja ki a természet viszontagságait. Mert erős alapra van építve.

Az emberektől való félelem mentességének az Istenben való feltétlen gyermeki bizalom az alapja. A próféták is ezért tudtak olyan szókimondó üzeneteket közölni, ami NEM mindig tetszett az embereknek. Nézzük meg az egyik próféciát, mely bár keményen hangzik, mégiscsak egy e témába illő „adalékanyag-mentes” igazságot fogalmaz meg:
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön.

De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.
Jeremiás 7:5-9
Bizonyára szíven talált, kedves Olvasó! Vagy felidegesített, vagy megnyugtatott. De valószínű valamilyen érzést kiváltott benned.


Tükröm-tükröm

A megfelelő próféta olyan, mint a tükör: annyira el tud állni az útból és „láthatatlanná” tud válni, hogy az általa közölt üzenetben a valóságot láthatod meg: akár ragyás és csúnya vagy, akár tiszta és szép! A tükör nem fogja elferdíteni az igazságot és nem fog félni tőled, akkor sem, ha a számodra kellemetlen valóságot kell közölnie. Az előbbi prófécia tükörként mutatja meg, ki vagy odabent, és annak következményét is közli. Természetesen a te dolgod, mit kezdesz a tükör üzenetével: kijavítod a hibádat, vagy összetöröd a tükröt (esetleg a tükröt akarod megváltoztatni). Utóbbi nem biztos, hogy célravezető. Ez a tükör döntés elé állít minket, hogy áldottak, vagy átkozottak akarunk lenni. Istennél nincs lelki babusgatás, ő mindig döntés elé állít minket és a felelősséget visszatolja a kezünkbe, amit mindig odébb akarunk passzolni.

A tükör egy olyan üveg, amely túloldalára egy ezüstös folyadékot öntenek, amely fény hatására rámaródik, megköt és eggyé válik az üveggel. Az üveg sose lesz többé ugyanaz. Amikor befogadod Isten Igéjét és megtérsz, ez az ezüst, amelyet Isten ráönt a szívedre. Isten szentsége és Szelleme pedig ráolvasztja azt, és gondolkozásod eggyé válik Krisztuséval. S ahogyan az emberek az üveget nézik, de a valóságot látják benne: ugyanúgy, az emberek, amikor téged néznek, már Isten életét és üzenetét látják benned. Akár tetszik nekik, akár nem.

Lehet, hogy ez úgy fog történni, hogy az emberekben csalódni fogsz. Lehet, hogy másképp, nem tudom. De marni fog, fájni fog, amíg Isten Igéje végre ráolvad a szívedre és megszűnsz az embereknek tetsző torz képet mutatni. Viszont, amikor ez történik veled, bátorodj, mert ha Isten fenyítése alatt vagy, akkor tudhatod, hogy újjászületett fia vagy és nem törvénytelen gyerek (fatty, korcs), akivel Isten nem törődik, és meghal bűneiben (átkozott).

Ezért tette meg Jézus az ő követésének legelső alapjaként lelkünk halálba adását, mert jelentősen megkönnyíti a Neki való engedelmességet, ami sokszor ellene megy az emberek tetszésének. Mivel lemondtunk a lelkünk elfogadottságához való jogunkról, nem fogjuk Isten üzenetét vagy cselekedeteit megmásítani, ha az nem tetszik az embereknek, csak hogy elfogadjanak minket. Az érme túloldalán viszont ott van, hogy elég, sőt, sokkal jobb nekünk az, hogy Isten elfogad minket:
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Márk 8:34-38
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok. Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,  aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
Máté 10:28-33
A döntés a tiéd: vállalod-e a maratást, mely után Isten szíve, szavai, gondolatai, tettei fognak meglátszani benned? A marás fájni fog, utána viszont mérhetetlenül szabad leszel az elutasítástól való félelemtől és az embereknek való tetszéstől.

Engedd, hogy Isten rámarja szívedre a szavát, és az övé lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése