A felkészítő ajándékok és a teljes nagykorúság

A fizikai születés után a babának, mivel magatehetetlen és ki van szolgáltatva, intenzív szüksége van gondoskodásra. Etetésre, pelenkázásra, szeretgetésre, stb. Idővel, ahogy növekszik, elkezdi mozgatni a végtagjait, és elkezdi megismerni a körülötte levő világot. Ahogy megerősödik, már fel tud ülni, idővel tud kúszni-mászni, végül a lába és az egyensúlyérzéke is megerősödik, és elkezd önállóan járni. Játékai egyre bonyolultabbá válnak, és átfolyik tanulásba. Majd felnő és kirepül a fészekből, és teljesen önálló életet kezd élni a szüleitől. Végül ő maga is szülővé válik, és kezdi a saját gyermekeit gondozni és nevelni. Ez a sokasodás természetes folyamata. És nem lenne szabad másképp lennie ennek a szellemi, tanítványi értelemben sem!

János első levelében találhatunk egy folyamatot a szellemi fejlődésünk leírásáról:

Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak nektek a ti bűneitek az ő nevéért! Írok nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írok nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje bennetek marad, és legyőztétek a gonoszt.

1János 2:12–14

Ezután beszél arról, hogy ne szeressük a világot, majd az antikrisztusokról, akik közülünk indultak el, de nem maradtak meg köztünk. Ők nem maradtak meg, visszamentek a világba. Valaki vagy tényleg újjá van születve és nem ebből a világból való többé, vagy a világot szereti.

De vegyük észre az ismétlést: gyermekek, atyák, ifjak. Isten családjában három növekedési fázis van:

1. Gyermek: A frissen újjászületett szellemi gyermeknek az a legfontosabb, hogy megértse, már meg vannak a bűnei bocsátva, és hogy Istent mint Édesapát ismerje meg. Az újszülött hívő, aki megtérésekor megértette, hogy gonosz és Krisztusnak kellett meghalnia helyette, mert Isten annyira szigorú a bűnnel: ő még hajlamos arra, hogy gyorsan testből akarjon kompenzálni, mintegy visszafizetni Jézusnak, amit tett. Fél a hibázástól, ezért mindent jól akar csinálni, és a Róma 7 alapján a bűn annál inkább visszacsap. Így Sátán könnyen kárhoztató gondolatokat tud ráereszteni, hogy meg sincs térve. Ezért fontos tudnia, hogy bűnei már rendezve vannak, és az is, hogy Istent most kezdje meg gondviselő és védelmező Édesapaként is megismerni, ne csak bíróként. Így megtanul kegyelemben járni a Szent Szellem erejében, és a szombati nyugalomba bemenni, a megigazulás győzelméből élni.
2. Ifjú: János mindkétszer a sor végére teszi az ifjakat, talán, hogy ezek a szellemi tinédzserek megtanulják az alázatot és a tiszteletet. Ugyanis ebben a korban már elkezdtek győzelmet aratni a gonosz fölött, ami könnyen szellemi gőgbe csaphat át. Mert szellemben már erősek, ahogy a kegyelmi ajándékok és a Szellemben való imádság által építik magukat, az Ige is megmarad bennük, nem feletjik el, sőt, tudják azt alkalmazni, és visszaverni Sátán támadásait. Nekik ezért fontos az alázatot is megtanulniuk, hogy el ne bizakodjanak azon, hogy milyen hatalmuk van Krisztus nevében az Ige által.
3. Atya: Őket onnan lehet felismerni, hogy már teljesen ismerik Istent, a teljes képet Róla a kezdettől. Ezt kétszer is említi. Számukra az Isten átfogó tervének ismerete a legfontosabb, hogy tovább tudják adni Isten értelmét a többieknek, ahogy „saját” szellemi családjuk lesz, „saját” új tanítványokkal, akiket Isten őrájuk bízott, mint sáfáraira.

Az intézményes egyház, Babilon vallása, mely a pogány katolicizmusra épül, viszont teljesen más képet ad nekünk. Ez ellen már maguk az apostolok is harcoltak. Egyesek elsőségre törekedtek, és elkezdték leuralni a gyülekezetet. Az egyik ilyen volt Diotrefész is, akiről János azt mondja, hogy meg fogja feddeni, és hogy ne az ő rossz példáját kövessük. Sajnos János halála után tíz évvel Ignáciusz azt írta végrendeletében, hogy a püspök nélkül semmit sem lehet csinálni, se úrvacsorázni, se bemeríteni, se semmit. Továbbá az Apcsel 20-at kommentálva helytelenül különválasztotta a püspököt a véntől, miszerint Pál mind a véneket, mind a presbitereket magához hívatta Efezusba. Pedig maga Pál ezeket a szavakat felcserélhetően használta. Aki vén, az püspök is, vagy magyarosan: aki kipróbált jellemmel rendelkező veterán, az egyben felvigyázója is a gyülekezetnek. Sosem egyedül, mindig többen. Presbiter és püspök, mint címkék és rangok, ez az, amit Jézus gyűlöl. Később még jöttek a metropoliták, akik a piramisban már a püspökök fölé emelkedtek, és így előbb-utóbb kialakult az istenkáromló pápaság is. Míg Tertulliánusz a 2.sz. végén, 3.sz. elején a Szent Szellemet nevezi meg az Úr helytartójának, addig a pápa már önmagát nevezi Isten Fia helytartójának, de még az anglikán egyházban is vannak helytartói a helyi gyülekezetnek (vikár).

Meg kell értenünk, hogy a versszámozás sokszor tönkretette Isten Igéjét és annak magyarázatát. Az Efezus 4-ben található az egyesek szerint 5, mások szerint 4, úgynevezett „szolgálati ajándék”: Apostol, evangelista, próféta, pásztor és tanító (vagy: pásztor-és-tanító). Sokan a számozás miatt egy félbeszakadt mondatot idéznek:

És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:

Ef 4:11–12 Károli

Ám a mondat itt nem ér véget, a legfontosabb szónál állnak meg, ami teljesen megváltoztatja az egész értelmét. Mert a 12-es vers itt ér véget, és a 13-ast már nem idézik:

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére
Ef 4:13 Károli

Egy „míg”, vagyis „amíg” határozó szerepel a mondatban, arra nézve, meddig adta Ő nekünk ezeket a szolgálati ajándékokat: amíg eljutunk mindnyájan Jézus megismerésének és a belé vetett hit egységére, érettkorra, Krisztus teljességére. Ha ez a feltétel teljesül egy gyülekezetben, nincs rájuk többé szükség! És még itt is helytelenül meg lehet állni, pedig a 14-es vers gyökerestül cáfolja meg az egész, végtelenített pásztori-tanítói pulpitusos istentiszteleti rendszert! Mert megadja Istennek a szándékát és célját ezekre a funkciókra nézve. Tehát akkor járnak el helyesen, ha ezt elérik:

Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.

Ef 4:14–16 Károli

Ebből látható, hogy a hagyományosan használt „szolgálati ajándék” elnevezés teljességgel félrevezető és téves! Ők nem szolgálati ajándékok, hanem éretté tevő ajándékok! Hogy ne maradjunk szellemi gyerekek többé, kiskorúságban tartva! Pontosan ahogy a babánál is az a cél, hogy fejlődjön, végül kirepüljön a családi fészekből! Itt most Pál egy szellemi Testről beszél, tehát ezek az ajándékok biológiára átfordítva a „növekedési hormonok”. Akár ezt a hasonlatot is használhatjuk. A test szépen felépíti saját magát, és eléri azt a nagykort, ahol független a tanítóktól és a tutyujgatóktól, végre összeér a Fejjel, és „önállóvá” válik, azaz megbízhatóan tudja Krisztus vezetését önállóan követni.

Ezért fontos a 13-as vers elején az „amíg” szó! Nem úgy van, hogy hétről hétre egész életedben eljársz meghallgatni valakinek a (tév)tanításait, és fizeted az adományt a rendszer fenntartására! Hanem ahogy az apostolok is, elindították a gyülekezetet, elmagyarázták az alapokat szóban és levelekben, és idővel jelleméréssel kijelöltek megbízható veteránokat, akik rendben tartották a gyülekezet tisztaságát, de nem leuralták őket. Pl. Korintusban meg sem említi Pál a pásztort az összejövetel alatt, hogyan kell egy gyűlésnek történnie. Pedig a legnagyszerűbb lehetőség lett volna elküldeni abba a zavaros közösségbe egy tanítót, aki a pulpitusról rendbetszi őket. De Pál nem ezt tette, hanem minden férfi kaphat valamit az Úrtól és használhatja. A nők alárendeltségben és csendben vannak jelen, és ha imádságuk és prófétálásuk van, hatalmi jelt viselve a fejükön (a görögül értő egyházatyák szerint kendőt), alázatban elmondják, de mindenki megítéli a prófétálást és a nyelvek magyarázatát. Nem látunk itt se pásztort, se pulpitust, se prédikációt. Egy levelében sem beszél ilyen dolgokról se Pál, se Péter, se Jakab, se János, se Júdás, senki. Mert nem létezett kizárólagosságot követelő monológ tanítói hivatal. Az ApCsel 20 szerint párbeszédet folytattak, ahol ha voltak kérdések, a tanító tudott rájuk válaszolni. Minél érettebb a gyülekezet, annál rövidebb tanításokra van szüksége, és az egyre inkább érett tagok kezdik el együtt felépíteni a Testet Krisztus vezetésében.

Az egész efezusi szakasz igazából egy nagy mondat Pál gondolatmenetében, amit nem lehet szétválasztani. Mivel a hagyományos fordításokban már annyira megszoktuk, hogy ezek az ajándékok mintegy „rangot” és „címkét” jelentenek, melyekkel különbbé emelünk bizonyos testvéreket másoknál, álljon itt egy fordítás, ahol ezek a hagyományosan soha le nem fordított szavak (apostol, próféta, stb.) is le vannak fordítva (a dőlt betűs szavak értelmezési segítségként vannak jelen):

És ő adta a kiküldötteket, meg a szóvivőket, meg a Jóhírt hirdetőket, meg a juhászokat és tanítókat, annak érdekében, hogy felkészítsék a szenteket a Messiás teste felépítésére végzett segédkezés munkájára, amíg mindnyájan megérkezünk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, a hiánytalanul tökéletes férfiúságra, a Messiás teljességét elért felnőttkor mértékére: hogy ne lehessünk többé kiskorúak, akik habként ide-oda vetődnek és sodródnak a tanításnak mindenféle szelétől a tévelygésre csábításban ügyeskedő emberek bűvészkedésében; ehelyett azzal, hogy az igazságot szóljuk szeretetben, felnőhessünk őhozzá mindenben, aki a fej, a Messiás: akiből az egész test, ahogyan egyre szorosabban összeilleszkedik és összenő a hozzájárulás minden ízülete által, minden egyes tag arányos közreműködése mentén: a testnek a növekedését végzi a maga felépítésére szeretetben.

Ef 4:11-16 Névtelen Biblia

Ez így ahogy van egy nagy mondat. Ha mindenki így egybe olvasná, a versszámok menti tördelés és az őszintétlen megállások nélkül, senkit sem lehetne átverni a vasárnapi (szombati) egy-pásztoros istentiszteleti rendszerrel, amely inkább épül katolikus hagyományokra, semmint a Bibliára. Ha valaki még hatvan évesen is a már csonttá öregedett, szinte haldokló szüleitől függ, akkor ott vagy mentális zavarral van dolgunk, vagy hihetetlenül gyenge munkát végzett, elkényeztető szülőkkel.

És ez az állapot, meg kell mondjam, Isten szellemi kihívott népére nézve tarthatatlan! Ha ilyen pásztor vagy, felszólítalak, hogy térjél meg minél hamarabb, dobd ki a pulpitust, és kezdd el éretté nevelni az embereket, hogy maguk tudják Krisztust követni, nélküled és a tanításaid nélkül! Nincs rád szükség örökkön-örökké, te csak a növekedési hormon vagy egy újszülött életében, hogy erős ifjúvá, végül Istent ismerő új tanítványi családot létrehozó atyává váljon. Ez a sokszorozódás természetesen természetfeletti elve, és nem az, ahogyan a babiloni egyházrendszer működik a professzionális celebjeivel. Vagy a hagyományt követjük, vagy Jézust és azt, amit az Igében olvasunk. Az egyház szellemi torz kiskorúakat terem, sokszor újjászületés nélkül, de Isten Igéja, a mag, ha génmódosítás nélkül van továbbadva, érett életet, Krisztus teljes életét a hívőben!

Imádkozz Istenhez egy biblikusan működő gyülekezetért, hogy Krisztusban érett legyen az életed.