Van-e szükség bizonyítékokra a hit számára, és ha igen, milyen jellegűek legyenek?

A hit lényegét tekintve alapvetően bizalmi jellegű dolog. Bár esetenként a bizonyíték fontos lehet sokak számára, Jézus érdekes módon egy ismeret beszédével győzte meg a szkeptikus Náthánaelt, aki először még így beszélt: „Támadhat-e valami jó Názáretből?” Jézus válasza egy természetfeletti csoda volt Náthánael számára: „Íme egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság. Láttalak a fügefa alatt ülni.”

Ezt hallva Náthánael felismerte, hogy Jézus valahonnan ismerte őt, ott belül a szívét, azelőtt, hogy találkoztak volna valaha is. És azonnal, minden további győzködés nélkül maga jelentette ki, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia.

Ezzel szemben viszont, miután Tamásnak „tudományosan bizonyította” (mérhető módon), hogy testben támadt fel, azt mondta: „Te most azért hiszel, mert látsz. De áldottak, akik nem látnak és hisznek.”

Jézus szerint a gyermeki bizalmi hit értékesebb, mint a szkeptikus, mindent bizonyítani akarás. Bár az igaz tudomány sosem áll az igazság ellenében, az ember kemény szíve az, ami igazából bizonyítékot akar. Ezért van Istennek nehezebb dolga az okostojásokkal, és tudja könnyebben alkalmazni a senkiket, hogy megszégyenítse a valakiket. Ez nem jelenti, hogy időnként nem hív el okos embereket, de Neki az alap módszere az egyszerűség és az egyszerű embereket alkalmazni, hogy a dicsekvés ki legyen zárva.

Jézus a földi szolgálata során is egyszerű embereket alkalmazott, akiket csodatevésre és a megtérés prédikálására képzett ki, tudományos bizonyítási eljárás helyett. Aki akart, úgyis hitt nekik, aki meg nem akart, még akkor se hitt, amikor Lázárt feltámasztotta a halálból.

Ugyanígy, mindig lesznek, akik az összes tudományos bizonyíték ellenére sem fognak hinni, mert a bűnhöz jobban ragaszkodnak, és tudják, ha van Isten, akkor nem élhetnek tovább úgy, ahogy akarnak. Róluk ír a Római levél eleje, hogy az igazságot a bűn miatt feltartóztatják, és felcserélik hazugsággal (pl. evolúció stb), és hogy Isten méltán haragszik rájuk.

A hit elsősorban alázat kérdése és az engedelmességre való hajlandóságé, nem feltétlenül a tudományé. Ebbe a személyes kapcsolatok rendezése, a bűnbánat, a magunknak való meghalás a bemerítkezésben, és Jézus követésének megannyi aspektusa is beletartozik, különben csak az „intellektuális önkielégítés” szintjén marad, mindenféle gyakorlati és az örökkévalóság szempontjából hasznos gyümölcs nélkül.

Némi bizonyíték után dönts a hit mellett, hogy értelmes legyen életed.