Egy újabb pont a „Társadalmi aberráltság” listámon

Valaki megosztott egy érdekes cikket: Embergyűlölő állatbarátok címmel, aminek az olvasása közben értettem meg valamit. Hogy mehet még egy dolog a listámra, amit a társadalmat feje tetejére állító feminizmusnak köszönthetünk. Ez pedig az a bizonyos egészségtelen állatbarátság, állatszerelem.

Miért? Mi köze van az állatozásnak a feminizmushoz? Légy kérlek kis türelemmel, hadd vezessem fel. Nos, a világ teremtésekor, amikor még „az alapértelmezett beállítások” voltak érvényben, Isten kijelentette, hogy „nem jó az embernek (értsd: férfinak) egyedül lenni, szerzek neki hozzáillő segítőtársat.” Ugye ezt akkor mondta, amikor még csak Ádám volt meg.

Ebből az egy mondatból máris két dolgot értünk meg:

1. Van egy probléma a férfi számára (az egyedüllét).
2. Isten megoldása erre nem az állatok voltak (lásd Ádám „segítőtársat nem talált” tapasztalatát), hanem... a nő.

(Halk megjegyzés: a nőre Isten sohasem mondta, hogy nem jó neki egyedül, bár bizonyára egyeseknél ez így van.)

De mégis, hogy jön ide a feminizmus? Nos, az eredeti probléma ugye a férfi egyedülléte. És ma az alapvető probléma az egyedüllét. Figyelem: szimplán csak társadalom-elemzés történik. Az érzelmeket egy picit most tegyük félre.

Úgy jön tehát a feminizmus ide, hogy a mai nők nem az Isten által kitalált feladatukra felkészítve nőnek fel, mert ki van mosva az agyuk az ellen, hogy tudniillik feleségek legyenek. Vagyis, hogy a nő legfőbb elhívása nem az iskola, nem az utazgatás, nem a karrier, nem a kávézgatás, nem a gyülizés, és a többi csajokkal ide-oda „menegetés” stb., de még csak nem is a gyerek! – hanem: a férfi! Hogy amaz ne érezze magát egyedül, sőt inkább segítsen neki, amiben csak tud. Bumm... Kimondtam a megoldást.

Kérdezheted nőként, hogy: „Én szingli vagyok, mit tegyek?” Jogos kérdés. Keresd először Isten Országát és imádkozva tudd meg Istentől, hogy Ő melyik pasast szánja meg, hogy végre odaküldjön téged hozzá segíteni. (Vigyázz: nem lecseszni, nem elvárásokkal traktálni, nem irányítani, hanem: segíteni.) Ne te várj rá, míg ő keres meg, hanem te menj oda hozzá, mint Rebeka Izsákhoz vagy Rúth Boázhoz! A „hozzámegy” jelentése is az, hogy a nő megy. Oda hozzá. A férjéhez. Divatos keresztény szóval: az életre szóló Elhívásodhoz.

Akihez Isten odaküld, elkezdhetsz a környezetében segédkezni. Egy ma is érthető kánaáni hasonlattal „megitatni a tevéit”. Néhány gyakorlatias kérdés, amit esetleg feltehetsz neki:

• a legalapabb „miben tudok segíteni”, vagy
• a megörvendeztető „hogyan tudok terhet levenni a válladról”,
• esetleg a sejtetősebb „mit szeretsz enni”, 
• vagy a hívős verzió: „mire van hited, hogy Isten téged arra hívott el?”

Ezek jó alapötletek lehetnek, hogy a férfi ne érezze magát egyedül. Ebből fogja sejteni, hogy valószínű Isten épp most küldi oda Abigailt Dávidhoz. Nem egy ilyen esetről tudok. Működik.

Visszatérve az alapgondolathoz: ebből, a nők feladatuk elleni tiltakozásából ered az egyedüllét, amiből meg a kuyázgatás-macskázgatás és a többi társadalmi aberráltság.

A nőknek egyetlen apró problémájuk van, ez pedig a férfinak való engedelmesség és alárendeltség, ami alapelv pedig az egész Bibliában végigmegy. Ezt értéktelenségként és alacsonyabb rendűségként kezelik. Helytelenül. Várj még, van egy pozitív meglepetésem ezzel kapcsolatban a végén.

Szóval, a mai hölgyek fordítva ülnek a lovon, és ők várják el, hogy a férfi tökéletes legyen és önmegvalósításukban segítsen nekik... A női elvárás listákból vicceket lehet gyártani. Arról nem is beszélve, hogy az a bizonyos fehér ló büdös, olykor „citromot” hagy maga után, és ahhoz, hogy egy ilyenen érkezzen a szőke herceg, rengeteget kell fölöslegesen melóznia, stb. Akkor minek a segítség, ha a „segítséged” abból áll, hogy a férfi kinyírja magát, mire hagyod neki megszerezni magadat? (Épp erről szól a feminizmus, ha észrevetted.) Évát vitte Isten oda az alvó Ádámhoz, s nem Ádámot Évához a fehér lovon.

A feminizmus tehát ezekkel a célszerűtlen elvárásaival mintegy tiltja és kinyírja a házasságot. Behozta az emancipáción túl a szexforradalmat, az abortuszt, a nemi káoszt, most már a pedofíliánál tartunk. És jöhet ez az állatőrület is. És még mi csodálkozunk???

S mindez miért történhet meg? Mert nem jó az embernek egyedül, és a nő, akit Isten erre a problémára teremtett és szánt, képtelen beállni a szerepébe és újra feleség és segítőtárs lenni dirigátor és házisárkány helyett.

Barátaim: ezért tartunk ma itt ennél a házikedvenc mániákus ostobaságnál. Nem kutya meg macska kell, hanem engedelmes és alázatos segítőtárs.

És még mielőtt valaki netalán előhúzná az újra meg újra ismételgetett „neked bajod van a nőkkel és nőgyűlölő vagy” kártyáját: nem, ez nem igaz. Ami valójában itt a probléma, hogy a teremtéskori meghatározás szerint ma már épp hogy nincsenek „nők” (tisztelet a kevés kivételnek). Tehát látod, nem a nőkkel van a baj, hanem a „nem-nőkkel”. Mert merem állítani, nincs az az épeszű férfi, aki iszákossá, diktátorrá, esetleg „bunkóparaszttá” válna egy alázatos háziasszony mellett. Az 1Pt 3:1–6 ennek pontosan az ellenkezőjét tanítja.

Mert ismerek alárendelt nőket, akik… nem fogja senki elhinni nekem: boldogok. Ők is, férjeik is. Mert amit Isten kitalált… az működik. Nos, a Példabeszéd 31 alapján az ilyen derék és istenfélő nőt, akiben a férje megbízhat és rábízhat félelem és vita nélkül dolgokat: nyílt dicséret és elismerés illeti a városok terein és a döntéshozó helyeken. Mert az ilyen asszonyok megélik azt, aminek Isten rendelte őket.

A befejezés előtt egy hasznos cikket ajánlanék még e témában: Istennek szüksége van asszonyokra – Zac Poonen

Lehet, most azt mondod magadban, vagy úgy érzed, hogy „te itt ezzel a blogoddal egy elég kis hang vagy ebben a káoszban.” Valószínűleg igazad van, de ha mögém állsz ebben az ügyben, akkor már több hang lesz, és sok kicsi sokra megy. Gyere, hívjuk fel a figyelmet a feminizmus okozta károkra, és segíts nekem abban, hogy a nők újra valódi nők lehessenek, és visszakapják Istentől kapott dicsőségüket, hogy újra csodálatos segítői lehessenek… a… nekünk, férfiaknak.

Az Istentől kapott szerepedben nyugodt lesz az életed.