Fordítsunk le mindent kalóz-történetre!

Ma egy rendkívül szenzitív társadalomban élünk. Minden relatív, és az emberek szeretik az önsajnáltatást és a mentegetőzést, hogy „a másik a hibás, nem én.” Ahhoz, hogy megérthess valamit a valódi szentségről és bűnről, célszerű a történetet mindig átírni kalóz-történetre: van egy szárazföldi király és annak népe, illetve az ő hajóit folyton megraboló kalózok, akik mindneféle ocsmányságokat követnek el egymással szemben, vagy épp dicsekednek a saját „jóságuk” fölött.

A képek magyarázata:

1. Isten a király,
2. az ő népe az önmaguk számára már a bemerítésben meghalt és Jézus helyettesítő véresáldozatát elfogadó újjáteremtett emberek, 
3. a kalózok pedig az Ádámban elbukott és bűneiben halott emberiség.

Gyakorlásképpen bemutatok egy emberi esetet, és azt, hogy hogyan is lehet azt átírni kalóz-történetre. Ha megértjük és elsajátítjuk ezt az elvet, sokkal kevésbé lehet minket később meghatni, megvezetni, érzelmileg befolyásolni a valósággal szemben. Mindezt azért csinálom, mert fontos, hogy megmaradjon az evangélium tisztasága, és ne tudjanak minket érzelmileg lehűteni attól, hogy továbbra is objektív módon hirdessük a bűnös emberiségnek Isten Országának evangéliumát. Mert amikor megszánunk valakit, hajlamosak vagyunk az ő pártjára állni, és elfeledkezni arról, hogy ha meg nem tér, meghal és örökre elkárhozik a bűneiben. És ez óriási hiba azok részéről, akik Isten Országához tartoznak. Ezt humanizmusnak nevezzük, ami az embert, és nem Istent helyezi a középpontba.

Íme tehát a friss, megtörtént emberi eset, nagyon tömören:

Van egy házasságon kívüli párkapcsolat, ahol együtt él fiú és lány. A lány idővel teherbe esik. Először meg akarják tartani a babát, majd később a fiú meggondolja magát, hogy ne tartsák meg a babát (abortusz). Nagy hercehurca után végül elválnak egymástól, és szegény fájdalommal teli lány egyedül neveli a babáját, de végül is boldog lett a gyermekével, aki felnőve okos és sikeres lett, noha az elején ilyen szomorú dolog történt.

A történet így olvasva talán azt az érzetet kelti bennünk, mintha az abortusz-ellenesség győzelméről szólna.

Írjuk csak át kalóz-történetre!

Kalózok kirabolnak egy királyi hajót. Azután összevesznek, és az egyik leszögezi: „nem tarthatod meg a szajrét!” De ő meg akarta tartani, és ezért útjuk sok küzdelem után kettéválik. Eleinte a sértett nagyon rosszul érzi magát, hogy cserbenhagyta a társa, akivel együtt lopták meg a királyt. Ám később megnyugszik, és minden rendben lesz vele: együtt élvezi az életet a törvénytelenül szerzett kinccsel. Végül aztán eljön a király az ő hadseregével, és letartóztatja mindkét kalózt, és életfogytiglani bilincsekbe zárja őket.

Ugye, így kicsit másképp hangzik a történet?

Ne hagyjuk hát magunkat megtéveszteni a humanizmus érzelmileg megvezető történeteivel, hogy vannak a sajnálni valók és vannak az elítélni valók. Lássuk meg a történetet Isten szemszögéből, hogy elfogulatlan képet kapjunk, és hogy továbbra is koncentrálni tudjunk az evangélium zavarásmentes hirdetésére.

S a végső kérdés, amin azért lehet, hogy neked is el kell gondolkoznod, kedves Olvasóm: „Én a kalózok közé tartozom, vagy Isten népéhez?”

A Király népéhez csatlakozva, az önsajnálatnak meghalva nyugodt lesz az életed.