5 dolog, amit tud­nod kell a ko­ro­na­ví­rus-tá­ma­dás ide­jén

Sokan sok­fé­lét mon­da­nak, mire kell oda­fi­gyel­ni a ko­ro­na­ví­rus tá­ma­dás ide­jén. Van­nak nagy hang­za­tos be­szé­dek és szin­te mind­egyik az „ön­át­men­tés”-ről szól, azaz: ho­gyan él­het­jük mind­ezt túl, s hogy ne fél­jünk, stb. Ezért, mint aki az evan­gé­li­u­mot hir­de­tem, hadd te­gyem közzé most a le­ges­leg­fon­to­sabb öt dol­got, amit tud­nod kell (nem csak) a ví­rus­tá­ma­dás ide­jén.

A Bib­lia min­dig ak­tu­á­lis

A Bib­lia min­dig ak­tu­á­lis. Ol­vasd, nyisd ki szí­ved, értsd meg és lépj Is­ten­nek meg­fe­le­lő­en! Né­hány rész­let kedv­csi­ná­ló­nak:

A ko­ro­na­ví­rust Isten fel­hasz­nál­hat­ja az igaz­ság ke­re­sé­sé­ben

Nem­rég ké­szí­tet­tem egy vi­de­ót a ko­ro­na­ví­rus­ról, hogy Jézus na­gyobb, mint a ko­ro­na­ví­rus. Mi­u­tán va­la­ki ezt meg­néz­te, meg­ke­re­sett engem sze­mé­lye­sen, hogy egy hó­nap­ja őt meg­szó­lí­tot­ta Isten a nagy ko­ro­na­ví­rus mi­at­ti gon­dol­ko­zá­sa köz­ben, hogy kezd­je el a Bib­li­át ol­vas­ni. Azt mond­ta, azóta mint­ha „sze­rel­mes” lenne Is­ten­be. Bá­to­rí­tot­tam, hogy te­gyen bűn­val­lást, ren­dez­ze kap­cso­la­ta­it és me­rít­kez­zen be (pl. ott­hon, kádba).

Sz(eret­nek)

Minap írtam nor­má­lis hang­vé­tel­lel a régi misszi­ós ve­ze­tőm­nek, hogy a bib­lia­for­dí­tás során sok­kol­va arra jöt­tem rá, hogy ezért és azért hely­te­len az az evan­gé­li­zá­lás, amit ők csi­nál­nak a cél­cso­port­juk felé. Jót kí­ván­va neki meg­kér­tem, re­a­gál­jon rá, és mond­ja el, mit gon­dol erről. Ő vá­lasz­ként csu­pán két ige­vers re­fe­ren­ci­át kö­zölt, az egyik a sze­re­tet­ről szólt, a másik a Szent Szel­lem gyü­möl­csé­ről. Az ér­ve­lé­sem­re saj­nos egy­ál­ta­lán nem re­a­gált.

Va­sár­nap van, pö­rög­nek a ke­resz­tény „zsi­na­gó­gák” a fél­re­ve­ze­té­se­ik­kel

Sátán leg­nagy­sze­rűbb esz­kö­ze a tév­ta­nok és ha­zug­sá­gok hir­de­té­sé­re az is­ten­tisz­te­let a maga mo­no­lóg pré­di­ká­ci­ó­i­val és ta­ní­tó hi­va­ta­lá­val. Ezek nem bib­li­kus dol­gok, hanem az isz. 110-ban már­tír­ként ki­vég­zett An­tió­ki­ai „szent” Ignác isz. 107-ben írt hét vég­ren­de­le­ti le­ve­le­i­nek a kö­vet­kez­mé­nyei, ahol meg­szál­lott­ként hir­de­ti a püs­pök-kul­tuszt, azaz a gyü­le­ke­zet az egy­sze­mé­lyes show­man körül kell fo­rog­jon, nél­kü­le nem is sza­bad csi­nál­ni sem­mit, nincs is gyü­le­ke­zet. Ezek a János apos­tol isz. 96-ban ha­lá­la után 11 évvel ke­let­ke­zett le­ve­lek azok, me­lyek men­tén mű­kö­dik az „is­ten­tisz­te­le­ti rend­szer”, és nem Jézus il­let­ve az apos­to­li ta­ní­tá­sok men­tén. Ignác hasz­nál­ta elő­ször a „ka­to­li­kus egy­ház” ki­fe­je­zést, ami­nek egy-ember-köz­pon­tú „is­ten­tisz­te­le­tét” mind­má­ig kö­ve­tik a pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tek.