A mennyről...

Amikor Isten betölt az ő jelenlétével, és átélem az ő minden értelmet felülhaladó nyugalmát és szeretetét: akkor egy picit el tudom képzelni, milyen is lesz majd a menny. Nem annyira a díszletek a lényeg, hanem az Atya és Jézus akadálytalan megismerése lesz az, amivel az örökkévalóságot fogjuk tölteni szüntelen ámulattal és örömben.

Szabadíts meg minket a gonosztól!

A napokban eszembe jutott Jézusnak az az imádsága a „Miatyánk”-ban, hogy „szabadíts meg minket a gonosztól” (Máté 6:13). Elkezdett az agyam pörögni és kombinálni, mintha ezt a szót már láttam volna valahol: bizony ott az édenben, annál a kígyós fánál, aminek hivatalos neve „jó és gonosz tudásának fája” (1Mózes 2:17 – itt a közismert fordításokban használt „rossz” szó pontosabban fordítva: „gonosz”). Nos, végeztem egy kis kutatást az eredeti nyelvek szavaiban, és gyanús megérzésem beigazolódott. Jézus arról a „többlet negatívról” beszél, hogy meg akar szabadítani ezektől, amit a fánál jól összeszedtünk.

Pofonegyszerű!!!

Talán volt már úgy, hogy felidegesítetted magad amiatt az egy szerencsétlen ember „almafás esete” miatt, hogy basszus, miatta ilyen gáz ez a világ, és én is szenvedek, no és persze az Isten is bűnösnek lát, és ez totál nem fer így! Hogy jónak kell lennem, különben pokolra kerülök. Barátom, van egy totál jó hírem így karácsony előtt.

Gyere és éld át velem te is! :)

Készítettem egy egyszerű segítséget, hogyan osszuk meg Jézusban kapott örömünket lelkesedéssel úgy, hogy a másikban is öröm támadjon. Ez nem egy kőbe vésett törvény, hanem csak egy amolyan „forgatókönyv”, amitől természetesen el lehet térni, át lehet alakítani és ki lehet egészíteni az alkalomnak megfelelően. A lényeg, hogy legyen nagyon személyes és Jézus személyes jóságát kihangsúlyozó. Észérvek helyett egyszerűen csak hívjuk fel környezetünket, hogy tapasztalják meg Isten jóságát (mint ahogyan egy ételről sem beszélni kell, hanem meg kell kóstolni). Kezdhetjük pl. valahogy így:

ÉREZZÉTEK és LÁSSÁTOK meg, hogy JÓ AZ ÚR! BOLDOG az az ember, aki ŐBENNE BÍZIK.

Zsoltár 34:9

Játsszunk Mennyországosat!

Amikor gyermek voltam, szerettem a karácsonyi várakozást, mert tudtam, hogy ajándékot fogok kapni. Amikor kaptam egy játék tűzoltóautót, én lettem a világ legjobb tűzoltója. Elképzeltem, ahogy mindenféle tűzzel könnyedén el tudok bánni! Amikor Legó építőkockákat kaptam, én lettem a világ lejobb építésze, olyannyira, hogy szüleim megjegyezték: „Ébből építész lesz”. Amikor pedig beléptem a számítógépes korszakomba, tele virtuális játékkal, én lettem a legjobb katona, a legszuperebb bandita, a legkirályabb focijátékos, a legügyesebb gördeszkás, sőt, a legsikeresebb hadvezér, aki legyőzte az egész földet, az összes történelmi koszakot, sőt, az egész univerzumot a maga csillag-kapuival együtt!!!

Akkor Isten megszólított: miért elégszel meg csak annyival, hogy meghódítsd a virtuális világűrt (ami csak egy fekete üresség), ami csak a számítógéped merevlemezén létezik? Szeretnék neked valami sokkal nagyobb és maradandóbb küldetést adni: hogy megnyerd a világot Számomra a szeretetemmel! Azt hiszem, 19 éves voltam akkortájt, és épp egy űrhajós stratégiai játékkal játszottam, aminek az volt a neve, hogy „Imperium Galactica”...

Te melyiket választanád?

Mik az igazán fontos dolgok a számunkra? Minek tulajdonítunk értéket? Miféle társaságban szeretünk lenni? Milyen életmód és út tűnik helyesnek számunkra? Kinek a véleményére hallgatunk? Az életet értékelve mit tartunk elszomorítónak? Ezeket a kérdéseket fogjuk most megnézni. Készüljünk fel lelkileg, hogy megfontolt válaszaink nagy mértékben meghatározhatják életünk hátralevő részét.

Mennyei öröm egy perc alatt!

Szeretnéd, ha életed egy perc alatt gyökerestül megváltozna és a mennyei öröm belépne az életedbe? Nos, akkor hadd ajánljam figyelmedbe Péter apostol szavait, melyeket, mikor kimondott, még maga sem tudta, mi fog történni hallgatóságával. Ám, ami ezután történt, az valami leírhatatlan... De minek is szaporítsam tovább a szót? Készítsd fel szívedet, és ne engedd, hogy bármi is megzavarjon és megraboljon attól, ami rád vár!

A legundorítóbb bűn!

"Jajj ne már! Ezt a témát kerüljük! Ne beszéljünk már a bűnről! Tudom jól, hogy rossz vagyok, és hogy ezt meg azt csinálom, de hát ilyen vagyok. És igen, próbálok jobb lenni, igyekszem, nem kell nekem az orrom alá dörgölni mindig." Vajon az-e a bűn, hogy rosszak vagyunk? Biztos? Nos, úgy vélem, hogy az Isten szemében a legundorítóbb bűn valami egész más, valami olyan, amitől meg kellene ijednie az embernek és el kellene szörnyülködnie, hogy hogy tehetett ilyet...

Hab a tortán!

Régóta forgatom a Bibliát. Már sokszor olvastam azt a részt, hogy "Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ezeket is mind megkapjátok" (Máté 6:33). Többször is megérintett, és már sok nehézségen vitt keresztül Isten az által, hogy újra és újra elém hozta ezt a mondatot. De sose magyarázták el a gyülekezetekben, hogy mit is jelent ez... le fog esni az állatok, annyira fantasztikus!

Az ígéret szép szó...

Gondolom ismerős számotokra is az az érzés, amit akkor érzünk, amikor megígértek nekünk valamit, majd nem tették meg. Talán ismerős az is, amikor olvasunk egy bizalomgerjesztő reklámhirdetést, fellelkesedünk, majd észrevesszük azt a fránya csillagot az ígéretes ajánlatnál, és tudjuk, hogy megtévesztésről van szó. Nos, van egy "csillagmentes" jó hírem: "Lehetetlen, hogy Isten hazudjon!"