A cím megdöbbentő, és hosszasan tudnék írni erről, mert a téma tág. Írhatnék
az apostolok távozása utáni dühös farkasokról, akik maguk után viszik a
nyájat, tehát Diotrefészről, a Nikolaitákról, Antiókhiai Ignác leveleiről és
püspök-kultuszáról, amire az egész emberkövető liturgikus kereszténység épült.
Írhatnék Luther pásztor-fogalmáról és az „egyedül” szó arrogáns szöveghez
adásáról a Római levélben („egyedül hit által”), írhatnék a hamisak mellett a
jónak tűnő „evangéliumi” (azaz: Luther-hitű) egyházak léleksimogató
tévelygéséről, illetve a modern bizniszegyházakról, bizniszmissziókról és
bizniszevangélistákról, amelyek és akik magukat adják el, ahogy követőket és
tagokat toboroznak maguknak, és valahol mindig elcsavarják Isten Igéjét.
Néhány éve olvastam először David W. Bercot: Amit Jézus korai követői hittek a fej befedéséről c. írását. Ez az értekezés sok mindent letisztázott bennem az 1Korinthus 11-gyel és a nők fejének imádkozás során történő kendővel való elfedezésével kapcsolatban. Napjaink teológusai és pásztorai igen sokféle teóriát gyártottak már azért, hogy ezt a szakaszt megkerülhessék, és hogy kimagyarázhassák. Magam is voltam bibliaiskolában, ahol szintén azt tanították, hogy ez a szakasz mára már nem érvényes, és csak kulturális jellegű volt.
Számos keresztény és nem keresztény van, akik valahol mindig megütköznek Isten Igéjén. Isten Országát ugyanis kizárólag gyermeki hittel lehet befogadni, miután az ember ilyen-olyan módon összetöretett és lemondott a maga elképzeléseinek dédelgetéséről.
Most a koronavírus járvány idején megszaporodtak az online istentiszteletek és más egyéb videó beszámolók. Ezek nézése során figyeltem fel a következő dologra:
Képtelenség Isten áldását és védelmet kérni, miközben lázad az ember azellen, amit Ő megparancsolt a Bibliában.
Missziós munkáink során egyre többször fordul elő, hogy családokba hívnak minket. Isten Országának hirdetése és a szabadítás során fontos az elme megújítása is, vagyis, hogy a békesség fiai megtérésük és bemerítésük után elkezdjenek hozzáigazodni Isten elképzeléséhez, elhagyva régi életüket. Ennek a folyamatnak igen fontos része a nemi szerepek helyreállítása is. Szükségünk van jó vezetőkre és jó megvalósítókra is. A szerepek jóval több, mint alá-fölé rendeltség: Isten képmásáról beszélünk!
Az én lábamnak szövétneke a te Igéd, és ösvényemnek világossága.
Zsoltár 119:105
Hit kérdésében a végső tekintély minden dologban a Szentírás. Egy jotta vagy vessző sem múlik el belőle, Isten minden szava színigaz. Az Írás Isten örökkévaló változhatatlan koncepciója: „Uram, örökké megmarad a te Igéd a mennyben.“ (Zsoltár 119:89)
Miután egyre inkább azt érzékelem, hogy sokaknak soféle véleménye van Isten Országának bizonyos dolgairól, Isten arra vezetett, hogy írjak az elme megújításáról, vagyis gondolkodásunknak az Isten Koncepciójához való igazításáról. Az „Ige”, ami testté lett Jézusban, Koncepciót jelent az eredeti ógörögben.
Kérlek azért titeket testvéreim az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Durva cím ezen a blogon, tudom. De egy kevés kovász megkeleszti az egész tésztát! Egy-egy jól működő gyülekezetet képes tönkretenni egy ilyen Diotrefész, aki magát valaminek tartja, és átveszi az irányítást. Ez állandóan így megy. Van egy kis csapat, jól indulnak, aztán egy markáns emberke átveszi a tanítói hivatalt és a vezetést és tönkrevág mindent.
Készítettem egy rövid bemutatót arról, hogy hogyan változott a keresztelés/bemerítkezés gyakorlata és jelentése az egyháztörténelem során, az ApCseltől napjainkig. Ha időm engedi, lehet, hogy később videót is csinálok belőle, alámondással. Az animált diavetítés megkezdéséhez kattints a jobb alsó sarokban a teljes képernyő ikonra, majd ott a vetítés megkezdésére.
UPDATE: Itt a videó is!
Ha van megértésed a bibliai fogalmak eredetiségéről és azok torzulásairól, stabil lesz a meggyőződésed.
Ez egy rövid bejegyzés lesz, melyben egy nagyon egyszerű hasonlattal fogok élni, mi a különbség Jézus tanítványi követése és a bevett keresztény gyakorlat között. A mai keresztény gondolkozásrendszer ugyanis zömében még mindig az ószövetségi gondolkozást követni, hiába is véli az ember, hogy ő szereti Jézust és Őt követi.
Voltál már úgy, hogy megkérdőjelezték a hitedet? Hogy vitapartnered nehéz kérdéseket tett fel? Megválaszolhatatlannak tűnő ellenérveket, amikkel szemben mintha nem tudnál védekezni? Esetleg rámutatott a Biblia látszólagos ellentmondásaira? Megkísértett már a gondolat, hogy meg kell védened Istent vagy az Ő igéjét?
Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
A minap olvastam a következőt, ami ezt a bejegyzést megihlette: „Vannak olyan értékes pillanatok, mikor semmi salak nincs, csak tisztán, egyszerűen, őszintén, »fésületlenül«, igazán és szívből önmagam vagyok. Azt mondják, az igaz barátok olyanok, akik mellett így önmaga lehet az ember.” Azt szeretném kifejteni, ami emögött a jelenség mögött áll, és segíteni neked az áttörésben, hogy eljuss oda, amikor a fenti megfogalmazás már minden pillanatban érvényes lehet rád.
Bár kissé furcsa címet adtam a mai cikkemnek, mégsem egy háziasszonyoknak szánt instrukciót szeretnék közölni. Ma reggel egy történetet olvastam Fülöpről az Apostolok Cselekedetei 8-ban, aki sok samáriai városban hirdette az Isten Országáról és a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. Talán egy másik cikkre lenne szükség ahhoz, hogy részletesen elmondjam, milyen dolgokat tanított ezen keresztül az Úr most nekem, de itt most egy különlegességet osztanék meg, ahogy vezetett a tanulmányozás során. Olvassátok el az ApCsel 8-at ti is.
"Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus...", aki "... meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek..." Krisztust követve az Ő élete és tettei nyilvánulnak meg bennünk.
Építkezéskor egy nagyon romos épületet célszerűbb elbontani és helyette újat alapozni és azt felépíteni. A keresztény reformáció annak idején meglévő nagyon torz „egyházi rendszert” próbálta úgymond megfoltozni a felismert bibliai igazságokkal. Újabb és újabb reformerek jöttek újabb és újabb foltozásokkal, és alapult köréjük egy-egy újabb -ista vagy -ánus egyházrendszer. Tehát a meglévő romos épületre húztak újabb és újabb tornyokat, annak elhagyása helyett.
Tegnap összefutottam egy testvérrel az utcán evangelizáció közben a Nyugatinál. Olvasta a nemrég megjelent Levél a pásztoroknak c. cikket. Este beszéltünk még facebookon, és azt mondta, van egy hasonló írása a témában, picit más megközelítéssel, Nekünk király kell címmel. Elolvastam, szerintem igen csak gondolatébresztő, ahogy górcső alá veszi az ember Istennel való kapcsolatát mind az ókori Izrael, mind a mai gyülekezetek esetében, és hogy mi miatt alakulnak ki „királyi rendszerek”. Zoli kérésére szó szerint leközlöm 3 részben, apró formázási módosításokkal. Öveket becsatolni! Jó olvasást! (2. rész itt, 3. rész itt)