Ha Jezabel eltűnne…

... akkor a karizmatikus és modern gyülekezetek többsége valószínűleg szétesne.

Az elrejtett kincs

– Ezaz barátom! Milyen szép és erős lett már ez a kastély, amit építettem magamnak! Itt jól elleszek életem végéig! Gyere és bulizzunk egy jót!
– Igen, de figyelj már… hm… olyan sivár és üres itt minden, nem…? Kéne még ide valami izé… csak nemtom mi…
– Most hogy mondod… tényleg. Kéne még ide valami.
– De mi?
– Eszembe jutott, az a hír járja, hogy, van valami kincs elásva itt a környéken, amit kevesen találnak meg. De hogy juthatok én hozzá?

Fehér Karácsony és Igaz Szeretet

Karácsony van. Igazán akkor szeretjük, ha fehér. De mintha csak feltalálták volna az intelligens havat: mostanában mindig tudja, hogy karácsonyra el kell olvadnia. Sebaj: a karácsony az Igaz Szeretetről szól. S rajta keresztül mégiscsak van lehetőségünk arra, hogy fehér karácsonyunk legyen.

A másoknak való megfelelés egyetlen orvossága

Társadalmunkban sokan vagyunk, akik szeretetet koldulva mások elfogadásáért fáradozunk. Mindent megteszünk, hogy belső ürességünket és hiányainkat eltakarva elfogadhatónak mutassuk magunkat. "Tudom hogy baj van velem, de azért nem vagyok olyan rossz, tudok én jó lenni". Az egészet az elutasítástól való félelem vezérli.

A kegyelem… mit is jelent?

Merengő vers az Efezusiakhoz írt levél 2:8 vershez:
„Kegyelemből van üdvösségetek, hit által”


Aki erre a Kőre esik, összezúzza magát” –
lám, a kegyelem így kezdi zuhatagát.

Lábad alól kicsúszik a talaj? –
a kegyelem, ím, poshadt tócsát kavar!

A reformáció 500. évfordulójának margójára

Idén ünneplik a nagyobb, történelmi egyházakban az 500. évfordulóját a reformációnak. Sokat beszélnek róla, egyes gyülekezetek ezt az évet kikiáltották „a megújulás évének”, ahol hetente arról tanítanak, hogy szükségünk van megújulásra – és különféle témákból szemezgetnek. Ez alapvetően egy dicséretre méltó kezdeményezés, mert nagyon sokat köszönhetünk a reformációnak! Ugyanakkor úgy vélem, van valami, amit amíg figyelmen kívül hagyunk, addig nem történhet meg napjainkban az Isten szerinti megújulás, mindez csak egy szép emberi törekvés, sóvárgás marad. Ebben a cikkben megpróbálok segíteni a tovább lendülésben, világszerte sok testvértől hallok hasonló látást, hogy Isten hogyan vezeti napjaink megújulását. Drága testvérem, kérlek, fogadd úgy a most írottakat, hogy az egyházért teszem közre, annak hatékonyságáért.

„Mert Ő él, és nagyobb mindennél!”

Talán ismeritek azt a dalt, aminek strófája így szól: „Csak Istenben bízz én lelkem, | Mert Ő él, és nagyobb mindennél!” Nos, amikor most hétvégén énekeltük néhányan ezt egy idősotthonban, mintha ez a sor különösen is élővé vált számomra, annyira, hogy kénytelen voltam újra megismételni a versszakot, és előtte kimondani: „És most jön a legszebb rész: Mert Ő él, és nagyobb mindennél.”

Szüntelenül... a térdeinken

Isten Országa... Isten Országa és Királysága... egy másik világ ebben a világban. Szinte mindenben fordítva működik, mint a mi feje tetejére állított világunk. Ha létezik egyáltalán olyan, hogy Isten kiválasztása, akkor van itt valami nagyon érdekes dolog, ami leírja, mi szerint választ Isten, vagy legalábbis mi a célja ezzel a különleges választással. És egyben ki is derülhet ebből, miért oly fontos az imádság. Talán életed nehéz kérdéseire is választ lelsz most…

Az egyetlen elfogadható dolog

Kedves Testvéreim, nagyon szeretlek titeket. Szeretnék valamit elmondani nektek, amiről úgy gondolom, hogy nagyon fontos és aktuális. Ahogy ma elmélkedtem Isten dolgain, két dolog jött fel bennem.

Az egyik az, hogy ez a világ elmúlik, és annak kívánsága, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1János 2:17)

A másik pedig egy nagyon érdekes észrevétel volt. Előre is elnézést kérek, ha a szó és a téma, amit használok, furcsa lenne.

Az egyetlen testnedvünk, ami kijön belőlünk, ami nem vált ki undort az emberből, hanem tiszta: a könny. A könny. Miért más a könny a többi testnedvtől? A többi miért okoz undort?