Merengő vers az Efezusiakhoz írt levél 2:8 vershez:
„Kegyelemből van üdvösségetek, hit által”
Aki erre a Kőre esik, összezúzza magát” –
lám, a kegyelem így kezdi zuhatagát.
Lábad alól kicsúszik a talaj? –
a kegyelem, ím, poshadt tócsát kavar!
Bálványaid, miben bíztál összedőlnek –
ez nem a vég, csak kezdete Isten kegyelmének!
Az Atya vonz Jézushoz... – ez jelenti a kegyelmet,
mert különben ám senki sem mehet…
Előlegben kapod meg a kegyelmet:
hogy a tévelygésből felnyissa a szemed.
A hit... óh, miért is higgyek, ha gazdag vagyok és megvan mindenem?
Amikor jön a tű foka, és felismerem, nem férek be... – ezt míveli a kegyelem!
A kegyelem törvényt tár szívedhez,
melyet szegve jutsz el Krisztushoz és hithez.
Amikor Isten a fiává fogad, az is kegyelem,
hogy a bűntől elszakítva megostoroz engem.
Hogy kiválasszon, épphogy kegyelmez,
amikor Isten minket semmivé tesz.
Mikor megláttam, a korona előtt jön még egy kereszt –
nos, igazán akkor kaptam meg a kegyelmet.
Bűneimmel szembesülve a poklot érdemlem,
ebből tudom: a kegyelem felmentést jelent.
Az Orvos szól: bűnöm gyógyíthatatlan, elvesztem –
de Ő meghal helyettem: tudjátok, ez a kegyelem.
S amikor ezt megértem és átélem: az is kegyelem,
hogy régi életemet vízbe temethetem.
Engedd működni a kegyelmet, és nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: