Utcai vagy dobozolt prédikáció: melyik a biblikus?

Vasárnap van, azaz templomnap. Rengeteg helyen prédikálnak papok, lelkipásztorok, stb. templomokban, gyülekezetekben, vagy akár még házi gyülekezetekben is. Az emberek évezredek óta pedig eljárnak az ilyen helyekre hallgatni egy monológ beszédet: ahol egyvalaki aktív, a többi meg mind passzív. Ám a legtöbb gyülekezetbe járó nem is sejti, még a protestánsok sem (kik azt vallják, mindent a Biblia alapján csinálnak), hogy mindennek nincs semmilyen bibliai alapja.

Miért célszerű „kicsinek” lenni Isten Országában?

Nem tudom, mennyire ismerős nektek az, ahogy az emberek egymás kárára érvényesítik olykor vagy épp gyakran önmagukat. Sietve nyomulunk előre a tömegközlekedésben, törünk előre a ranglétrán, propagáljuk magunkat, esetleg hangosabbak vagy gyorsabbak vagyunk másoknál, és nem hagyjuk szóhoz jutni őket. Az is meglehet, hogy valamilyen formában úgy gyakorlunk tekintélyt, hogy a másikat nem vesszük figyelembe (megértés nélkül elhallgattatjuk).