TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2017. június 27., kedd

Levél a pásztoroknak

Kedves lelkipásztor testvérem!

Mint szolgatársad, szeretetteljes szándékkal fordulok hozzád, mert a legjobbakat szeretném a számodra. Talán még csak most kezded a szolgálatot, de az is lehet, hogy már régóta benne vagy. Akár küzdelmeken mész át, akár sikeres és áldott a gyülekezeted, bízom benne, hogy egyetértesz azzal, hogy a legjobb, amit tehetek érted Isten Országában, hogy segítsek abban, hogy megalázd a szívedet Isten előtt. Tudom, ez sokszor nem könnyű, de kérlek, gyere velem.

Inspirációként kérlek, nézd meg ezt a videót:

Mint aki magam is éveket töltöttem és töltök a szolgálatban és ismerem meg Istent az Ő igéjén keresztül, egyre kevésbé hiszek a pásztor, mint cím és rang legitimitásában, vagy bármilyen más, különleges egyházi címben és rangban. Kiemelném, hogy a címről beszélek, és nem a bölcsességről és elöl járásról, mint bátorító húzóerőről, akitől lehet tanulni. Testvérek vagyunk. A mai, sokszor jószándékú pásztorok tudatlanságból elkövetett bűne az, hogy a végtelen TANÍTÁS-központúság a nyájat meghagyja csecsemőként és saját emésztésre lustának, mert megrágnak helyettük mindent. Fontos a tanítás, de csak arra, hogy alapot adjunk és megtanítsuk őket Istentől tanulni. Hogy maguk olvassák a Bibliát és alkalmazzák. A Zsidókhoz írt levél Jeremiást idézi, akinek Isten először fogalmazta meg, mitől lesz új az új szövetség:
Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.
Zsidók 8:11-12
Aki átment a bűnbánaton, és átélte a bűnbocsánat irgalmát, az megismerte Istent. Ez a belépő az új szövetségbe. A megbocsátás által arra taníthatjuk őket, hogyan lehetnek gyakorlati Jézus-imitáló tanítványok, nem félelemből, hanem válaszként, szeretetből.

Viszont a vég nélküli vasárnapi tanításra szoktatás öncélú bálvánnyá emelte magát a tanítást. A mai egyirányú tanítás a görög filozófia bálványa a szószékről. A Jézus korabeli zsidó megközelítés szerint a mester vagy rabbi gyakorlatiasan vezetett. „Kövess engem!” „Nézd meg, hogyan élek, mit csinálok, tedd magadévá, és másold le!”

Kérdezd meg magadtól:
  • Tud-e a gyülekezeted bocsánatot kérni és megbocsátani egymásnak? Enélkül az istentisztelet utálatosság Jézus számára.
  • El tudják mondani az evangéliumot úgy, hogy nem vagy ott, és anélkül, hogy a gyülekezetbe hívnák az embereket megtérni?
  • Be tudnak másokat meríteni, mint pl. Anániás Pált?
  • Ismerik Isten Országa növekedésének alapelveit és alkalmazzák (pl. magvető)?
  • Tudnak-e ördögöt űzni, ha kell, akár a tér kellős közepén?
  • Tudják, hogyan kell betegséget megdorgálni és növekedni ebben? 
  • Megcsinálták már azt, ami a Lukács 10-ben van, ha ébedést akarnak?
  • Jézust követi a gyülekezeted és nagyobb dolgokat is tudnak tenni?
  • Tudnak tőled független tanítványokat képezni és kiküldeni őket?
  • Stb.
Természetesen, mindezt nem úgy, hogy nincs bennük szeretet, alázat (1Korintus 13). Krisztus Testének lenni azt jelenti, hogy Ő bennünk élve ugyanazt csinálja, mint 2000 éve.

Az eklézsia (bűnből és világból kihívottak közössége) tehát nem a tanításról szól. Az eklézsia egy Istenét ismerő nép, mely felbátorodik és cselekszik. Szellemi világháború zajlik körülöttünk, és a gyülekezet egy „mobil harci egység” az utcákon és mindenütt e sötét világban, hogy bemutassa Istent aktív szeretetével: „Elközelített Isten országa."

Fájó szívvel írom, miközben magam is próbálok kijózanodni, hogy az egyházi rendszerben évszázadok óta egy lelassítás alatt éltünk, és vissza kell térnünk az APOSTOLI tanításokhoz. A Bibliától idegen a „csak keresztény, de még nem tanítvány” megközelítés. Antiókhiában a már tanítványokat nevezték a nem-hívők krisztusiaknak, ebből ered a keresztény szó. Azért hívták őket krisztusinak, mert ugyanolyanok voltak, mint Krisztus. Az Ő életét másolták gyakornokokként, többé-kevésbé – a kísértések és a támadások között, a nekik adott Szentlélek ereje által. De a világ látta, hogy hasonlítanak Jézusra. Ezt nem egy egyetemihez hasonló tudás-alapú struktúrában tanulták. Vele voltak.

Az evangélium hallatára, akik hisznek, tételesen megvallják a bűneiket az Élő Istennek. Ezután egy hitüket bemutató cselekedettel a teljes vízalámerülésben eltemetik régi életüket, meghalnak maguknak és a bűnnek, hogy feltámadjanak egy új életre Krisztussal, és neki éljenek. A bemerítő személye lényegtelen, nem kell pásztor vagy pap legyen. Az a Személy fontos, Akibe belemerülsz. Megtérsz az Atyához. Hiszel Jézusban. Befogadod a Szentlelket/Szellemet. A kijövő tanítványért imádkoznak, hogy betöltekezzen Szentlélekkel, hogy erőt kapjon arra, hogy Jézus tanúja legyen. Ezután tanítást kap, hogy engedelmeskedjen Jézus minden parancsának, amiket az apostoloknak is adott. Az elv egyszerű.

Az idő rövid. Jézus hamarosan eljön, és azt fogja kérdezni: „Miért mondjátok nekem: Uram! Uram!, ha nem teszitek, amit mondok?”

E levelet azért írtam neked, mert szeretlek, és hogy segítselek az alázat útján, a kesekeny úton, ahol nem kereszténnyé, sem gyülekezeti taggá, hanem tanítványokká tesszük embertársainkat. Segítek abban is, hogy ne legyél híres (ami nem is baj). Mert ha tanácsomat megfogadod, nem sokan fognak szeretni. Talán Belzebúbnak is fognak hívni, mint a Mestert is ekképp gúnyolták (nem, sem Jézus, sem te nem vagy a Sátáni). Talán jobban tudod, mint én, hogy nem tetszhetünk egyszerre Istennek is, meg az embereknek is. Ábrahám kijött. Jákób eljött. Mózes és a nép kijött. Dávid eljött. Jézus lejött. A tanítványok otthagytak mindent. Gyere velem és szabadulj meg a világ és a hagyományok elvárásaitól és menjünk a keskeny úton együtt! Engedve Jézusnak, mert Őt szeretjük.

Kompromisszumok nélkül,
Váradi Attila


Kérlek, ha egyetértesz, oszd meg ezt az üzenetet más lelkipásztorokkal, papokkal vagy lelkészekkel, hogy segítsen nekik megbánni bűneiket. Az igazi ébredést alázat előzi meg. Itt az ideje, hogy példaadással elindítsuk a gyülekezetet afelé, hogy megtegyék, amit Jézus tett, és azt akarta, hogy „követve” Őt ugyanazt tegyünk.

Csak otthagyni nehéz. Utána nyugodt lesz az életed.


Tovább e témában:

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

3 bloggeres hozzászólás:

  1. Ámen! Látszik, hogy őszintén próbálod a megfelelő hangsúlyt helyreállítani az Egyházban: a pusztán tanításszemléletű, tekintélyelvű közösségi formáról át ill. vissza a közösségi, Szent Szellem által vezetett aktív hívő közösségi formára ahol a tanítványság aktív szerepet tölt be. Ezt MINDEN magyarországi pásztornak, gyülekezetvezetőnek el kell olvasnia.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Engedd meg, hogy írjak még egy hozzászólást a múltkori személyes tapasztalatom után veletek a Nyugati téren és miután jobban átgondoltam a Torben-féle tanítványság mozgalmat és a fenti cikket, rövid videót.

    Alapvetően a szándékod és a szíved jó, hiszen az egyház megreformálásán küzdesz és lelkes vagy emiatt. Én is támogatom a piramisrendszer lebontását és a sajnálattal látom mai, csak rendezvény-szemléletű gyülekezeteteket világszerte. Részben tehát igaz. Azonban van az éremnek egy másik oldala is. Az egyházat az Úr akarja, hogy létezzen a földön. A szellemi értelemben, mint tudjuk, az Úr tudja, ki annak része, fizikai értelemben pedig a földön lévő gyülekezetek és elhívottak közössége alkotja. A Jelenések könyvében látjuk, hogy az elfajzott gyülekezeteknek is szól az Úr, pl. megdorgálja, hogy ebből vagy abból térjenek meg, tehát azokat az egyház vagy az eklézsia tekinti. Az ÚSZ-ben látjuk, hogy az ezek az elhívottak összegyülekeznek és közösséget alkotnak. Ennek megvan a fontossága és szerepe! Nagyon is szükségesek. Az egyház EGYIK küldetése áll az új emberek megnyeréséből, a nem-hívők felé szolgálatból. A MÁSIK pedig a megtértek tanításából, közösség gyakorlásából. A tanítvánnyá tevés gyakorlata tehát missziós ÉS tanítás együtt. Érthető nálad, hogy mivel misszionárius vagy, az elsőre nagyobb hangsúlyt teszel. Azonban az ÚSZ tanulmányozása során nem ezt látjuk. Máté 28:20, "tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek". A Torben-féle tanítványság mozgalom pusztán az elsőre helyezi a hangsúlyt. A második szerepkört inkább a gyülekezetek, helyi közösségek tudják betölteni: rendszeres Igetanulmányozás, közösségi élet (bibliai, nem világi események) és egymás segítése, bátorítása. Ezt a célt hivatott szolgálni minden gyülekezet, közösség világszerte. A kis videóban egyébként van 1-2 csúsztatás: a közösségeket leírja kissé, rossz fényben tünteti fel. Valóban vannak az elvilágiasodottak, azokra igaz. De sok jó, az Íráshoz hűséges közösség is létezik még (hellyel-közzel), azokat ne tüntessük fel rossz ízzel. Konkrét csúsztatás például, amikor azt mondja a videóban, "inkább mi csináljunk több apostolt, prófétát...instead of making this-that...we made more disciples". Az Efezés 4:11-ben nem a közösség képezi ki vagy "adja" a szolgálati ajándékokat, hanem maga az Úr! "És Õ adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:" . A másik, hogy vezessünk, mutassunk példát, kiküldjünk stb. azt nem a tanítványság csinálja, hanem pont a helyi közösség, gyülekezet: ők azok, akiket bármikor meg lehet látogatni, eseményeken elkaphatod őket, példát lehet venni róluk, kiképezik majd kiküldik a misszionáriusokat, stb. Szóval ne essük át a ló másik oldalára. A tanítványság mozgalom, (Torben is) itt sajnos téved!

    Remélem érthető voltam. Isten további áldását az életedre.

    Miki

    VálaszTörlés