Van-e szükség bizonyítékokra a hit számára, és ha igen, milyen jellegűek legyenek?

A hit lényegét tekintve alapvetően bizalmi jellegű dolog. Bár esetenként a bizonyíték fontos lehet sokak számára, Jézus érdekes módon egy ismeret beszédével győzte meg a szkeptikus Náthánaelt, aki először még így beszélt: „Támadhat-e valami jó Názáretből?” Jézus válasza egy természetfeletti csoda volt Náthánael számára: „Íme egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság. Láttalak a fügefa alatt ülni.”

Ki a szakadást keltő?

A biológia szerint, amit Isten a Teremtés könyvében rendelt, a növény a fajtájának megfelelő magot hoz, a magból pedig ugyanaz a növény kel életre, miután a mag meghalt.

Ha a Mag az Isten Igéje, aki Jézus; a talaj pedig az emberi szív; akkor: ha miután a Mag meghalt, a talajból nem ugyanaz a Jézus kel életre, amely Mag el lett vetve, s amely talajból nem Isten Igéjének élete folytatódik, akkor az a talaj nem jó föld, és nem fog 30-, 60- vagy 100-annyit teremni. Ott bizony valami más mag kelt ki, a konkolyé, Ellenség tette ezt.

A nagy parázna, a paráznák anyja

Egy ismétlődő esetet mutatok be, amivel mint Jézus tanítványképző tanítványa lépten-nyomon találkozom, mély szomorúságomra.

Hiszek a dicsőítésben?

Nemrég figyeltem fel Pintér Béla egy koncert beharangozójára, melyet egy határon túli baptista „kápolnában” fog előadni, tanítással egybekötve. Már magára a „kápolna” szóra is kiráz a hideg, te jó ég, az intézményes vallás tényleg ennyire nem titkolja katolikus voltát?

Krisztus Menyasszonya, vagy Jezabel egyháza?

Van egy nagy titok, a „kegyesség” titka, vagy más szóval az istenfélelem vagy Istennel járás titka. Bár Westcott és Hort próbálták elrejteni előlünk a modern Bibliák alapjául szolgáló megcincált görög szövegükkel, azért a bizánci szövegű Bibliák, (pl. a veretes Károli is) jól adják vissza a kegyesség titkát: „Isten megjelent testben” (1Tim 3:16). Ez ugyanaz a nagy titok, miszerint „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesz a kettő egy testté”, s Pál hozzáteszi: mindez a példázat valójában Krisztusról szól és az egyházról (Ef 5:32). És innentől kezdve lesznek igazán érdekesek a dolgok…

Az emberi dicsekvés és a krisztusi alázat harca

Nem. Nem sajnálom. Mondhatni örülök is neki! Eggyel kevesebb Baál-kastély! De hiszen hogy lehetsz ilyen barbár, hogy mondhatsz ilyet?! Hát valahol azért mégis csak egy világ-csodája, nem?! Hát éppen ez a baj vele. Mert mindent Isten szemszögéből kell vizsgálni, és ez a világ elmúlik, és annak dicsősége már lehanyatlóban van. Szeretnék valamit elmagyarázni nektek.

Mihez is hasonlítsam Isten Országát? – 2. felvonás :)

Folytatódik a neoprotestáns karikatúra: avagy: milyen lenne Bibliánk, ha ma születtek volna az Írások. Célom továbbra sem az, hogy bárkit is megbántsak, inkább tekintsétek amolyan udvari bolond-féle élcelődésnek! :) (A történetek alatti jobb alsó sarokban a hivatkozásokra húzva az egeret megjelenik az eredeti verzió is.)