Be­go­lyóz­tam :)

Ma egy kis nyu­gis napom van. Ahogy mé­láz­tam a tűz előtt, eszem­be ju­tott egy kép. Sok ember tö­rek­szik a nyu­ga­lom­ra. Akár csak úgy az élet­ben, akár má­sok­kal, akár az Is­ten­nel való kap­cso­la­tá­ban. Min­den­fé­lét igye­kez­nek csi­nál­ni, öt pon­tos lé­pé­sek; tíz dolog, amit ne te­gyél, stb... ilyes­mi sza­bá­lyok sze­rint akar­nak jobb éle­tet ma­guk­nak az em­be­rek... de hát ez egye­ne­sen ab­szurd!!!

Egy go­lyós kép által pró­bá­lom meg­mu­tat­ni, mi­lyen nagy bak­lö­vés ez...

A go­lyó­ról köz­tu­dott, vagy sem, de sze­ret le­fe­lé gu­rul­ni. Ha ve­szünk egy fél­göm­böt, amibe be­le­ra­kunk egy go­lyót, akkor bár­ho­vá is tet­tük, előbb-utóbb a golyó a fél­gömb kö­ze­pé­re fog gu­rul­ni. Ezt hív­juk a golyó nyu­ga­lom­pont­já­nak. Erő­vel el­moz­dít­hat­juk, de vissza fog gu­rul­ni.

Ne­künk is van egy Isten által előre meg­ha­tá­ro­zott nyu­ga­lom­pon­tunk éle­tünk­ben. Akár­hogy is pró­bál­nánk innen ki­moz­dul­ni, min­dig azt ven­nénk észre, hogy gör­csö­lünk és el­fá­ra­dunk. Sokan ezért égnek ki, ezért csö­mö­röd­nek bele az élet­be, a mun­ká­juk­ba, a kap­cso­la­tuk­ba. Mert nem akar­nak ezen a he­lyen meg­nyugd­ni. Ahogy a fél­gömb­ben is csak egy nyug­vó­pont van, ugyan­úgy az ember éle­té­ben is csak egy nyug­vó­pont lé­te­zik.

Az ember nyu­ga­lom­pont­ja pedig nem más, mint Jézus: "Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek." ¹

Isten terve az ember éle­té­re nézve, hogy Jé­zus­sal le­gyen sze­mé­lyes sze­re­tet-kö­zös­ség­ben: "Hű az Isten, aki el­hí­vott ti­te­ket az ő Fi­á­val, Jézus Krisz­tus­sal, a mi Urunk­kal való kö­zös­ség­re." ² És ahogy egyre job­ban meg­is­mer­jük Őt és sze­re­te­tét, akkor be­le­kós­to­lunk az örök élet ízébe: "Az pedig az örök élet, hogy is­mer­nek téged, az egye­dül igaz Is­tent, és akit el­küld­tél, a Jézus Krisz­tust". ³

Ha ez nincs meg, az Isten és az örök­ké­va­ló­ság szem­pont­já­ból bár­mit is te­szünk, bár­ho­gyan is élünk, nem je­lent sem­mit. Isten nem a ka­pá­ló­zá­sunk­ban gyö­nyör­kö­dik, sem abban, hogy fo­gad­ko­zunk és még job­ban össze­szed­jük ma­gun­kat, és el­szán­juk ma­gun­kat va­la­mi­re. Az iz­zad­ság­gal az a baj, hogy büdös. Is­ten­nek sem kell a mi iz­zad­ság­sza­gunk. Ő azt akar­ja, hogy Jé­zus­sal le­gyünk. "Ha va­la­ki nekem szol­gál, engem kö­ves­sen; és ahol én va­gyok, ott lesz az én szol­gám is; és ha va­la­ki nekem szol­gál, azt meg­be­csü­li az Atya." ⁴

Jé­zust kö­vet­ni nem azt je­len­ti, hogy mi meg­pró­bá­lunk el­moz­dul­ni az Isten által ne­künk szánt nyu­ga­lom­pont­ról, hanem azt, hogy Isten ve­lünk, "a go­lyó­val" együtt el­moz­dít­ja "a fél­göm­böt", a te­nye­rét. Ma­gya­rul szól­va, Isten ad el­hí­vást és ter­ve­ket, Ő tesz a szí­vünk­re dol­go­kat, és Ő ad nyi­tott aj­tó­val el­lá­tott hely­ze­te­ket is. Ne­künk nem sza­lad­gál­nunk kell az éle­tünk ter­vei után, hanem meg kell pi­hen­nünk az Úr Jé­zus­ban. "Aki én­ben­nem marad, és én őben­ne, az terem sok gyü­möl­csöt, mert nél­kü­lem sem­mit sem tud­tok cse­le­ked­ni." ⁵

A világ mond­hat bár­mit, hogy ezek a ke­resz­té­nyek be­go­lyóz­tak ezzel a Jé­zus­sal. Na és, mit szá­mít? Ne­künk nyu­gis és öröm­te­li éle­tünk van, míg ők gör­csöl­nek... :) Akkor most ki is a bo­lond?


Ha saját ter­ve­ink és eről­kö­dé­se­ink he­lyett hagy­juk, hogy Isten ter­vei le­gye­nek meg éle­tünk­ben, nyu­godt lesz az éle­tünk.

¹ Máté 11:28
² 1Ko­rin­thus 1:9
³ János 17:3
⁴ János 12:26
⁵ János 15:5