Menü

TIPP: Email­ben is fel­irat­koz­hatsz az új cik­kek el­ol­va­sá­sá­ra!

2011. jú­ni­us 23., csü­tör­tök

De Isten

Az em­be­rek ál­ta­lá­ban elő­ször a jót mond­ják, majd egy DE után kez­dik mon­da­ni a rosszat... Én vi­szont annyi­ra sze­re­tem, ami­kor Isten mond­ja, hogy: DE... Néz­zünk egy pél­dát:

Bár még sö­tét­ség bo­rít­ja a föl­det, sűrű ho­mály a nem­ze­te­ket, DE fö­löt­ted ott ra­gyog az ÚR, di­cső­sé­ge meg­lát­szik raj­tad. (Ézsa­i­ás 60:2)

E pél­dá­ból lát­hat­juk, hogy gyak­ran szkep­ti­kus sze­mün­ké az első szó, DE Is­te­né az utol­só! Ilyen pél­dá­kon fo­gunk vé­gig­men­ni a Bib­li­á­ban, és meg­néz­zük majd a gya­kor­la­ti al­kal­ma­zást is éle­tünk­re.

1. Néz­zük elő­ször a föld te­rem­té­sét:

A föld még ki­et­len és pusz­ta volt, a mély­ség fö­lött sö­tét­ség volt, DE Isten Lelke le­be­gett a vizek fö­lött (1Mó­zes 1:2)

A föld, a mély­ség és a vizek he­lyé­re pró­bál­juk meg be­he­lyet­te­sí­te­ni a ne­vün­ket, saját éle­tün­ket: At­ti­la élete még ki­et­len és pusz­ta volt, szíve mé­lyén még sö­tét­ség volt, DE Isten Lelke már ott le­be­gett At­ti­la hul­lám­zó és sod­ró­dó élete fö­lött. Isten már az­előtt gon­dolt ránk, hogy ne­künk eszünk­be ju­tott volna, hogy eset­leg Ő lé­te­zik. Jézus már akkor meg­halt ér­tünk, ami­kor még té­ve­lyeg­tünk, mint a juhok.


2. Néz­zük meg Jákób ese­tét Is­ten­nel:

Ezt mond­ta neki Isten: Jákób a te neved. DE nem ne­vez­nek többé Já­kób­nak, HANEM Iz­rá­el lesz a neved. (1Mó­zes 35:10)

A Jákób név je­len­té­se má­so­kat ki­hasz­ná­ló, Iz­ra­el je­len­té­se pedig aki­ért Isten har­col. He­lyet­te­sít­sük be saját éle­tünk­be: Eddig má­so­kat ki­hasz­nál­va/em­be­rek­re tá­masz­kod­va ke­res­tem a biz­ton­sá­got, DE nem így lesz többé, HANEM most már abban lesz biz­ton­sá­gom, hogy Isten har­col értem.


3. Néz­zük Jó­zsef ese­tét ár­mány­ko­dó test­vé­re­i­vel:

Ti rosszat ter­vez­te­tek el­le­nem, DE Isten terve jóra for­dí­tot­ta azt, hogy [...] sok nép éle­tét meg­tart­sa. (1Mó­zes 50:20)

Van úgy, hogy a kö­rül­mé­nye­ink vagy bi­zo­nyos em­be­rek el­le­nünk van­nak, DE Isten terve sze­rint min­den a ja­vunk­ra mun­kál­ko­dik, hogy Jézus kép­má­sá­ra for­mál­jon, és így az­ál­tal, hogy meg­lát­ják raj­tunk és ben­nünk az Ő sze­re­te­tét, má­so­kat Jé­zus­hoz oda­sze­ret­ve sok nép éle­tét meg­tart­sa ál­ta­lunk.


4. És még­egyet (itt már sze­re­tik Jó­zse­fet test­vé­rei):

Én meg­ha­lok, DE Isten bi­zo­nyo­san rátok te­kint. (1Mó­zes 50:24)

Lehet, hogy va­la­ki­től meg kell vál­nunk, akit sze­ret­tünk, DE Isten bi­zo­nyo­san ve­lünk lesz és pó­tol­ja azo­kat a dol­go­kat, ami­ket attól az em­ber­től kap­tunk.


5. Isten esete Mó­zes­sel és a fá­ra­ó­val:

Ki va­gyok én, hogy a fá­ra­ó­hoz men­jek, és ki­hoz­zam Iz­rá­el fiait Egyip­tom­ból? DE Isten azt mond­ta: Bi­zony, én veled le­szek (2Mó­zes 3:11-12)

Lehet, hogy egy fel­adat nagy­sá­gá­ra nézve ma­gun­kat alá­be­csül­jük, DE Isten biz­to­san ve­lünk lesz, és az Ő nagy­sá­gá­ra nézve a fel­adat nagy­sá­ga el­tör­pül.


6. A ron­tást kérő Bálák ki­rály, Bálám pró­fé­ta és Isten esete:

Egy nép jött ki Egyip­tom­ból, és el­lep­te a föld szí­nét. Jöjj tehát és rontsd meg azt, talán akkor meg tudok vele küz­de­ni, és ki tudom űzni. DE Isten ezt mond­ta Bá­lám­nak: Ne menj el velük, ne át­kozd meg azt a népet, mert ál­dott az. (4Mó­zes 22:11-12)

Lehet, hogy va­la­ki átkoz, rá­gal­maz, vádol és plety­kál­ko­dik ró­lunk, mert el akar űzni. DE Isten sze­mé­ben ezek el­le­né­re is ál­dot­tak, fedd­he­tet­le­nek, iga­zak va­gyunk, és vé­del­me alatt ál­lunk, amennyi­ben Jézus meg­vál­tá­sá­ban va­gyunk.


7. Dávid, az őt ül­dö­ző Saul ki­rály és Isten esete:

Dávid a pusz­tá­ban szik­la­vá­rak­ban tar­tóz­ko­dott. Ami­kor Zíf pusz­tá­já­ban la­kott a he­gyen, Saul min­den­nap ke­res­te, DE Isten nem adta őt a ke­zé­be. (1Sá­mu­el 23:14)

Elő­for­dul­hat­nak olyan ele­mek éle­tünk­ben, ame­lyek min­den­nap ke­res­nek min­ket, ame­lyek miatt min­den­nap ag­gó­dunk. DE Isten nem ad ezek ke­zé­be. Ke­res­sük elő­ször Őt, és rá­adá­sul a sza­ba­du­lás is meg­ada­tik.


8. Dávid ki­rály, el­ta­szí­tott Ab­so­lon fia és egy érte köz­ben­já­ró asszony esete:

Bi­zo­nyo­san meg­ha­lunk, és olya­nok le­szünk, mint a víz, ame­lyet ha a föld­re ön­te­nek, nem lehet föl­szed­ni. DE amíg Isten nem veszi el az éle­tet, az a szán­dé­ka, hogy még az el­ta­szí­tott se ma­rad­jon el­ta­szít­va előle. (2Sá­mu­el 14:14)

Dávid el­ta­szí­tot­ta rossz útra tért fiát, aki­ért egy asszony kö­nyö­rög, hogy mégis fo­gad­ja vissza. Dávid nem tudta őt tel­jes szív­vel vissza­fo­gad­ni, ami végül Ab­so­lon lá­za­dá­sá­val és ha­lá­lá­val vég­ző­dött. A ma­gány oly­kor ölni tud, de­presszi­ó­sak­ká vál­ha­tunk és va­la­mi­lyen szer után nyú­lunk, ami ka­taszt­ró­fá­ban vég­ződ­het. De Is­tent sok­szor éppen a leg­na­gyobb ma­gá­nyunk­ban, mély­pon­tun­kon fe­dez­zük fel, és jö­vünk rá, hogy iga­zá­ból sosem va­gyunk egye­dül. Magam is így ér­tet­tem meg, hogy az élet ér­tel­me Is­tent di­csér­ni. Jézus egyik pro­fe­ti­kus neve Im­má­nu­el, ami éppen azt fe­je­zi ki szá­munk­ra, bű­ne­ink miatt el­ta­szí­tott em­be­rek szá­má­ra, hogy ve­lünk az Isten.


9. A nagy­be­teg Jóbot Elihú Isten cél­ja­i­ról és ke­gyel­mé­ről ta­nít­ja:

Ő [akit Isten a ke­vély­ség­től meg­óvott in­té­sek és ne­héz­sé­gek által] pedig ének­ben mond­ja el az em­be­rek­nek: Vét­kez­tem, mert gör­bé­vé tet­tem az egye­nest, DE Isten nem esze­rint fi­ze­tett meg nekem. Meg­vál­tott engem, hogy ne jus­sak a sírba, és éle­tem a vi­lá­gos­ság­ban gyö­nyör­köd­jék. (Jób 33:27-28)

Sok­szor úgy érez­zük, hogy Isten ver min­ket, mert rosszak va­gyunk, DE Isten nem verni akar min­ket, hanem el­té­rí­te­ni min­ket a ke­vély­ség­től, ami után a pusz­tu­lás jönne. Isten nem bű­ne­ink sze­rint fizet, HANEM ki akar men­te­ni a po­kol­ból (akár a föl­di­ről, akár az örök gyöt­re­lem­ről be­szé­lünk). Ezt a sze­re­te­tét Jézus bű­ne­in­kért való ál­do­za­tá­ban fe­jez­te ki iga­zán.


10. Sa­la­mon ki­rály, a gaz­dag­ság és Isten esete:

Ha Isten va­la­ki­nek gaz­dag­sá­got, kin­cse­ket és te­kin­télyt ad, úgy­hogy nem hi­ány­zik neki semmi, bár­mit is kí­ván­na, DE Isten nem en­ge­di meg, hogy él­vez­ze azt, hanem ide­gen ember él­ve­zi, az hi­á­ba­va­ló és fáj­dal­ma­san rossz dolog. (Pél­da­be­szé­dek 6:2)

Néha el­kap­hat ben­nün­ket az élet heve, a kar­ri­er le­he­tő­sé­ge, a gaz­dag­ság, a siker utáni só­vár­gás, vagy egy ki­tű­zött cé­lunk el­éré­se. DE Isten úgy te­rem­tett meg min­ket, hogy ami­kor ezt a célt el­ér­jük, va­la­mi­ért még­sem tud­juk so­ká­ig él­vez­ni. Min­dig más és más újabb dolog kell. Talán így előbb-utóbb rá­jö­vünk, hogy semmi sincs, ami tel­je­sen be­tölt­se szí­vünk vá­gyát, mert Isten azt akar­ja, hogy a te­rem­tett dol­gok he­lyett a Te­rem­tő je­len­lé­tét él­vez­zük. Sa­la­mon ki­rály, bár magát bölcs­nek hitte, mégse jött rá erre, hanem élete végén is csak kö­te­les­ség­nek látta az Is­ten­nel való kap­cso­la­tot, szem­ben aty­já­val, Dávid ki­rállyal, aki szin­te "sze­rel­mes" volt Isten je­len­lé­té­be. Akit Isten nem elé­gít meg, végül fáj­dal­mas lesz az élete. DE Jézus mond­ta: "Aki szom­ja­zik, jöj­jön hoz­zám és igyék." És: "Aki abból a víz­ből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szom­ja­zik."

(Foly­ta­tá­sa kö­vet­ke­zik.)

Ha meg­ér­ted Isten ér­ve­lé­sét, nyu­godt lesz az éle­ted.

fa­ce­boo­kos hoz­zá­szó­lás:

0 blog­ge­res hoz­zá­szó­lás:

Meg­jegy­zés kül­dé­se

Hy-phen-a-tion