Okos skodás

Ne agyaskodj. Szeress...

Nem tudom, történt-e már veletek, hogy egy drasztikus felismerésre juttok saját magatokkal kapcsolatban? Ami úgy egész életedet végig kísérte, de amúgy nem zavart. Először csak azzal kezdődik, hogy elkezd zavarni a dolog másokban, majd  amikor megnyílik a szemed, hogy igazából "te vagy az az ember", akkor jön a mélypont, félrevonulás, átértékelés, elengedés, hálaadás és a jövő bizalommal való várása. Nos, kitalálhatjátok: ez történt velem.

A megbánás folyamata: Torz viselkedésminta --> zavar másokban --> felismerés --> mélypont --> átértékelés --> gondolkozásváltás --> öröm + módosult jellem

Az okoskodás azért egy borzasztó dolog, mert mivel az agyalónak mindig igaza van, nehéz belátnia, amikor téved: "Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá" (Példabeszédek 26:12).

Engem speciel kritizálásba és törvényeskedésbe vitt sokszor. Annyira, hogy fűdenagy tudásom miatt már összevesztem egy csomó emberrel. "Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít" (1Korinthus 8:1). Ha most például te nyelvész vagy, bizonyára megbotránkoztál a "fűdenagy" szón. Egy beépített tesztet hajtottam végre, hogy lásd: egy hülye szabály miatt milyen könnyű elítélni a másikat. Erről szól az okoskodás. :) Ha nem ismernéd a szabályt, tán el sem ítélnél (Ha nem ítéltél el, akkor nyugodtan lehetsz továbbra is nyelvész.) A zárójel előtti mondat végéről lemaradt a pont! :)

Okos vagyok (tehát mindenki hülye) --> önigazolás + fitogtatás --> ítélkezés --> lenézés --> türelmetlenség --> elégedetlenség --> körülmények és személyek módosítani akarása (csak épp velem van a baj)

Már többször is rájöttem, mennyire gáz az intellektualizmus gyümölcse életemben (lehet, a tiedben nem), amikor láttam nálam, sőt, ugye, nagy betűvel: NÁLAM tudatlanabb embereket, akik egyszerűen csak szeretik és nem piszkálják környezetüket. Ilyenkor mindig azon gondolkoztam: bárcsak kevesebbet tudnék és inkább jobban tudnék szeretni.

Okoskodás = megfeleléskényszer + elismerésvágy.
Építő bölcsesség = mások elismerése + bátorítása.

Tehát számomra jobb megfogadni az alábbi tanácsot: "Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen" (1Korintus 3:19). Mit jelent ez: inkább tekintem most már magam tudatlannak, mintsem okosnak, mert ezzel a hozzáállással

1. nem fogok másokat lenézni (különösen a szerintem hülyéket nem)
2. több esélyem lesz az önkorrekcióra (állítólag a jellemet sokkal nehezebb formálni, mint tudást összeszedni)
3. nem fogom a magam igazát bizonygatni

Nem kell mindig agyalni. Legtöbbször inkább szeretni és meghallgatni kell a másikat. S még ha nem is értesz vele egyet, sokkal hatékonyabb meggyőző erő lehet részedről a törődő odafigyelés, mint a kioktatás és lehet, később épp ezért fog veled egyetérteni.

Ne agyaskodj, inkább szeress, és nyugodt lesz mind a te és a környezeted élete.