Sch­mitt Pál? Én se va­gyok jobb, csak su­nyibb...

Jézus Krisz­tus, ami­kor itt járt a föl­dön, na­gyon sok min­den­re ta­ní­tot­ta az em­be­re­ket. Mégis, ta­ní­tá­sai közül volt egy dolog, amit ki­hang­sú­lyo­zott, ami­kor azt mond­ta va­la­mi­re, hogy min­de­nek­előtt erre a do­log­ra fi­gyel­jünk oda.

Min­de­nek­előtt ol­tal­maz­zá­tok meg ma­ga­to­kat a fa­ri­ze­u­sok "ko­vá­szá­tól", ami a kép­mu­ta­tás: mert nincs oly rej­tett dolog, ami nap­fény­re ne jönne; és oly titok, ami ki ne tu­dód­nék. Tehát amit a sö­tét­ben mond­ta­tok, a vi­lá­gos­ság­ban fog meg­hal­lat­sza­ni; és amit fülbe súg­ta­tok el­rej­tőz­köd­ve, azt a házak te­te­jén fog­ják hir­det­ni. (Lu­kács 12:1-2)

A te prob­lé­mád Isten prob­lé­má­ja

Bi­zo­nyá­ra mind­annyi­unk­nak van­nak ti­pi­kus, vissza­té­rő ag­gó­dal­mai. Akár hívők va­gyunk, akár nem. Van­nak fon­tos ag­gá­lya­ink, de nyíl­ván van­nak egye­bek is. Egy hí­vő­nél ál­ta­lá­ban ezek a fő ima­ké­ré­sek. És igen, az em­ber­nek hol van hite hogy Isten be fog avat­koz­ni, hol nincs... És a leg­ne­he­zebb dolog: Tény­leg Is­ten­re bízni anél­kül hogy én be­le­ko­tor­nék.

Szűz­anyám, nincs több bűnöm!

Egy­szer, ami­kor Jé­zus­ról be­szél­tem, hogy iga­zá­ból nincs szük­ség Mária köz­ben­já­rá­sá­ra, se most, se ha­lá­lunk órá­já­ban, mert bű­ne­ink (az összes!) meg van­nak bo­csát­va a ke­resz­ten, va­la­ki meg­szó­lalt:

Ked­ves Vá­ra­di At­ti­la! Nincs bűnöd?!!! 

 Mire én:

Ked­ves ...! Nincs. Ott van mind a ke­resz­ten. A tied is.

Mi a ha­lá­los bűn?

Azon a bi­zo­nyos láj­ko­lós hon­la­pon va­la­ki fel­tet­te a kér­dést: "Mi a leg­na­gyobb bűn?" És már jöt­tek is csí­pő­ből a vá­la­szok, hogy "A Szent­szel­lem ká­rom­lá­sa" és ha­son­lók. Va­la­hol be­ül­tek egy is­ten­tisz­te­let­re és va­la­ki­től ezt hal­lot­ták... De hát kérem, az a sze­ren­csét­len Bib­lia Jé­zus­ról szól, és azt hi­szem, hogy Jézus kö­vet­te el a ha­lá­los bűnt he­lyet­ted...

"Ta­lit­ha kúmi!"

Ami­kor nem úgy ala­kul­nak a dol­gok és az em­be­rek min­den­fé­lét mon­da­nak, hogy tö­rődj bele, és el­kez­de­nek ta­ná­cso­kat adni, akkor te­gyük a kö­vet­ke­zőt: 1) elő­ször hall­gas­suk meg őket, majd 2) men­jünk egy csen­des hely­re és ol­vas­suk végig Márk evan­gé­li­u­mát és fi­gyel­jük meg Jézus vá­la­sza­it a csüg­ge­dő em­be­rek­nek. Azo­no­sít­suk a hely­ze­te­ket és az em­be­rek vá­la­sza­it saját hely­ze­tünk­kel. És ga­ran­tá­lom, újra vissza­jön be­lénk az élet­kedv!

Fa­ce­book gyü­le­ke­zet (Fa­ce­o­dí­cea)

Nem­rég be­ug­rot­tam egy sci­fi­en­tik­vá­ri­um­ba. Tud­já­tok, egy jö­vő­ség­bolt­ba, ahol egy csomó még nem is lé­te­ző ka­ca­tot lehet ta­lál­ni. A sze­mem hir­te­len egy UV-fénnyel vi­lá­gí­tó "FBV" Bib­li­án akadt meg. A rö­vi­dí­tést meg­néz­ve ez egy Fa­ce­Book Ver­zi­ó­jú Bib­lia volt. Ki­nyi­tot­tam ta­lá­lom­ra és ezt ta­lál­tam a vég­íté­let­nél:

"Akkor majd oda­for­dul a bal­ke­ze felől ál­lók­hoz is: éhes vol­tam, de csak láj­kol­ta­tok. Szom­jas vol­tam, innom nem ad­ta­tok, csak láj­kol­ta­tok. Ide­gen vol­tam, de nem fo­gad­ta­tok be, csak "is­me­rős­nek" je­löl­te­tek. Nem volt ruhám, csak meg­je­löl­te­tek a fény­ké­pen. Beteg és fo­goly vol­tam, s nem jöt­te­tek el meg­lá­to­gat­ni, csak láj­kol­tá­tok ál­la­pot­fris­sí­té­se­met."

Mese a ti­zed­ről - 6. Mózes (28%)

Hmmm... Már megint... Rém­ál­mok! Rá­adá­sul bib­lia­ol­va­sás után... Ál­mom­ban asz­ta­los vol­tam Jézus ko­rá­ban, talán mun­ka­tár­sa le­het­tem. Egy­szer kint vol­tam a mezőn. Ko­mo­lyan mon­dom, a sze­mem lát­tá­ra nőt­tek ki azok az asz­ta­lok a föld­ből! És el­in­dul­tak felém! Moz­gott a lábuk... ré­misz­tő volt, azt hit­tem nekem jön­nek! De nem. Szép nyu­god­tan át­ha­lad­tak a fű­ré­szem alatt. Meg­le­pe­té­sem­re min­den ti­ze­dik azt ki­ál­tot­ta: "Az Úr szent tu­laj­do­na va­gyok!" Fel­ri­ad­tam! Majd ismét el­alud­tam. Most ha­lász vol­tam, talán Péter be­osz­tott­ja, és kint jár­tam a mezőn Ga­li­le­á­ban. Egy­szer csak meg­le­pe­té­sem­re halak nőt­tek ki a föld­ből!!! Át­pat­tog­tak a pe­ca­bo­tom alatt és min­den ti­ze­dik azt mond­ta: "Ünnep van! Edd meg a ti­ze­det!" Har­mad­szor­ra bíró vol­tam a régi bib­li­ai idők­ből, talán Sám­son vagy Gedon. Kinn vol­tam a mezőn, és pa­rag­ra­fu­sok nőt­tek ki a föld­ből. Min­den ti­ze­di­ket, mely át­su­hant a bírói ka­la­pá­csom alatt, oda kel­lett adnom a lé­vi­tá­nak, az ár­vá­nak, öz­vegy­nek és a köz­tünk élő jö­ve­vé­nyek­nek. De hogy mihez kezd­tek vele, azt már saj­nos nem tudom, mert fel­éb­red­tem... és meg­könnyeb­bül­tem: "A tized csak egy rossz rém­álom volt!"

Fül­du­gó

Va­sár­nap ahogy men­tem haza, és men­tem le­fe­lé a Mar­git-hídi HÉV-meg­ál­ló lép­cső­jén, egy fi­a­tal­em­ber há­tul­ról le­szó­lí­tott: "El­né­zést, nincs vé­let­le­nül egy cigid?" Mire én: "Hála Is­ten­nek nincs rá szük­sé­gem." Majd hoz­zá­tet­tem: "De tudod, Jézus téged is képes meg­sza­ba­dí­ta­ni ettől!" ...

Káin és Ábel

Káin vagy Ábel? Va­gyon­szer­zés vagy hi­á­ba­va­ló­ság? Lán­dzsa vagy le­ve­gő? E két­fé­le hoz­zá­ál­lás lé­te­zik kez­det­től fogva e földi élet­hez... Mi volt a kü­lönb­ség Káin és Ábel ál­do­za­tai kö­zött? Miért fo­gad­ta el Isten Ábe­lét, és miért uta­sí­tot­ta el Ká­i­nét?

Meg­tisz­te­lő bi­za­lom

Levél ele­jé­re vagy vé­gé­re szok­tuk írni: "Kö­szö­nöm meg­tisz­te­lő bi­zal­mát." A menny­ben is ugyan­ez hang­zik el a fel­tá­madt Úr Jézus szá­já­ból, ami­kor Hozzá for­du­lunk örök éle­tért. Ha még nem tet­tük volna, tisz­tel­jük meg Őt azzal, hogy Rá­bíz­zuk örök éle­tün­ket, ezzel át­vé­ve Tőle bű­ne­ink bo­csá­na­tát.