Amikor megkérdezzük a keresztény embereket, igazából miről is szól a keresztény élet, legtöbbször valami olyasmi választ fogunk kapni, hogy mit kell tennünk. Például, szeretnünk kell Istent teljes szívünkből, lelkünkből és erőnkből, hálásaknak kell lennünk, ismételten meg kell vizsgálgatnunk hibáinkat, gyülekezetbe kell járnunk, bibliát kell olvasnunk és így tovább. Egyszóval elénk terjesztenek egy antropomorf listát, hogy szerintük Isten mire is vágyik. Hálás vagyok viszont, hogy Jézus is beszélt erről a témáról és totál leegyszerűsítette...
„Mi az Istennek tetsző dolog?” – kérdezték tőle. Ő így felelt: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit Ő elküldött” (János 6:29). És igen, Jézus ezen mondata nekem mindig az eszembe juttatja, annak idején hogyan is léptem be Isten országába. „Ha hiszel Jézusban, örök életed van” – mondta barátom, és hála Istennek, semmi „extrával” nem fűszerezte meg, amivel elijeszthetett volna. Isten ugyanis nem a hálánkra vágyik, nem a mi ... (és ide helyettesíts be bármit, amit neked „kell” nyújtanod), hanem arra, hogy az Ő mérhetetlen kegyelmét (meg nem érdemelhető jóakaratát) egy életen át hittel és bizalommal vegyük át Jézus Krisztus kereszten bevégzett munkájára nézve, és mint a gyerekek, merjünk Tőle függeni. A hit nem egy dogmában és felekezeti hitvallásban való ész-hitet jelent, hanem egy életstílust, egy felfogást: azt, hogy életemet arra építem fel, amit Isten mondott, tett értem, és adni akar nekem, mindenféle okoskodás, méltatlankodás és emberi kényszerképzetek nélkül. A hit egy Személybe vetett bizalmat jelent!
A keresztény egyházban el van hanyagolva a lényeg, hogy Jézus kereszthalálakor te IGAZZÁ LETTÉL TÉVE. Pont. :) Nem a hibáinkat kell keresgélnünk és plépofát vágva magunkat korholnunk, hanem ahogy Jézus mondta: „Keressétek először ... az Istentől átvehető megigazulást” (Máté 6:33).
Én is éveket jártam úgy keresztény gyülekezetekbe, hogy épp a lényeg valahogy nem jött át egyenesen és egyértelműen: hogy az Isten előtti megfeleltségnek semmi köze az én úgymond kegyes, bibliabetartó teljesítményemhez (hisz általában a „bibliás gyülekezetek” a Bibliát próbálják alkalmazni és nem Jézus befejezett munkájára néznek. Tehát, nem az evangéliumot hirdetik (Jézust), hanem mindig azt, hogy „hogyan legyél jobb ember”. Ószövetséggel mixelt Újszövetséget (törvénnyel és elvárásokkal kevert „kegyelmet”) hirdetnek. Voltaképp összességében ezt tanítják: „Isten feltétel nélkül megáld, ha...” S ez önellentmondás. Ezért mondja Jézus, hogy ez nem fog működni, mert „régi tömlőbe nem tölthetünk újbort”, hisz az újbor pezsgésétől a rugalmatlanná vált tömlő szétszakad, „hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni” (Márk 2:22). A régi szabályközpontú szögletes (vagy épp felszínes és válogatós) hozzáállásunk nem fog működni úgy, hogy a kereszten bevégzett munkát is csodálni akarjuk: mert most vagy Istené a dicsőség, vagy én érdemlem ki Isten elismerését a magam által betarthatónak vélt szabályok alkalmazásával (a többit persze képmutató módon figyelmen kívül hagyjuk). A Biblia elmondja, hogy az ember igaz mivolta nem egy jogi állapot, nem egy megfeleltség, nem egy feladatlista kipipáltsága, hanem egy SZEMÉLY: Jézus Krisztus az én megigazult mivoltom.
„Az igaz ember hitből él” (Róma 1:17) – a Jézus Krisztus érdemébe és kereszten bevégzett tökéletes munkájába vetett hitből. A hit törvényének (tehát hogy Isten érdemnélküli jóindulatát csak elfogadni lehet, ahhoz hozzátenni nem) van egy egót és versengést kipusztító következménye: „a dicsekvés kizáratott” (Róma 3:27). A hit cselekedete pedig éppen az, hogy megnézem magam a tükörben és nem felejtem el, milyenné lettem téve! Igazzá Krisztusban, tőlem függetlenül! Tehát nem azért teszek jót, hogy igaz maradjak, hanem egyszerűen mivel tisztába kerültem személyazonosságommal, hogy mennyei ember vagyok, dicsőséges királyfi (királynő), mint Isten gyermeke, rám igazak mindazok, amiket Ő megigért. Miért? Mert megváltoztam? Nem: hanem mert fentről lettem születve, új teremtés lettem és Isten lakik bennem!
Amíg a kereszténynek „kell” valamit csinálnia, addig törvény alatt van. A hálaadásnak, a szeretetnek, és a többi „Krisztus-utánzásnak” nem „kell-alapú” szabályoknak kellene lenniük, mert mindez az Isten előbb-szeretetének és belénk költözésnek önkéntelenül fakadó gyümölcse. Ezeket nem mi termeljük ki magunkból, hanem a Szentlélek termi meg bennünk. Egy feltétele van mindennek: maradjuk – nos, sajnos megint ki kell többeket ábrándítsak: nem a keresztény szabályokban kell maradnunk – maradjunk KRISZTUSBAN. Mit jelent ez? „Aki eszi az én testem és issza a vérem, az marad énbennem!” (János 6:56). Ez nem valami vallásos, robotizált és agymentes evős-ivós liturgiáról szól, amit a templomokban látni, hanem arról, hogy a te életben tartó táplálékod Jézus kereszthalálának tökéletes munkája! Abban a győzelemben maradjunk tehát, amit Ő ért el számunkra egyszer s mindenkorra örökre a kereszten értünk folyt vére által. (Itt jegyzem meg, hogy az ember hihetetlenül vallásos lény, mindenből, amiből csak lehet, szabályokat és liturgiákat készít és így épp a lényeg, Jézus kereszthalálának „evése és ivása” mellett megy el.)
A keresztény ember bűntudat és önértékelési zavarok fölötti győzelmének titka egyszerűen az, hogy „igazság által leszel erős... igazságuk, mely Tőlem van” (Ézsaiás 54:14 és 17). A két „igazság” közé pedig beékelte Isten Lelke: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés.” Kezded érteni? A te és az én titkom és védelmem, hogy igaz emberekké lettünk téve! Hogy nincs már semmiféle kárhoztatás, korholás és vádlás ellened, mert örökre igazzá lettél téve, ha tetszik, ha nem. Ha ellenkezik ez eddigi ismereteddel, ha nem. Miért? Mert a te igaz mivoltod Istentől van a golgotai kereszten, Jézus befejezett váltságművében!
Ha valaki szeretne tehát „kegyes” lenni, de nem a „kegyesség látaszata” szerint vallásoskodva és keresztényeset játszva, akkor Pál elmondja, mi a kegyesség (Istenfélelem, stb) titka:
„Nagy a kegyesség titka: ISTEN MEGJELENT TESTBEN.” (1Timóteus 3:16, nem tudom már hova hangsúlyozni.) Ennyi, és nem több. :) Istenfélelmünk titka a testté lett Isten, Jézus, és megint csak nem a mi keresztény odaszánásunk és engedelmességünk. Ezek a „keresztény dolgok” megint csak gyümölcsei annak, hogy „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Tehát, mi a lényeg? ISTEN él bennem, miután megtértem és nem én próbálok keresztényeset játszani!
A kegyességed titka az, hogy Isten benned lakik, mióta beengedted Őt. Nem, nem te adtad át az életedet neki, hisz nem is volt életed, hiszen mielőtt megelevenített Krisztus, „halott voltál bűneidben” (lásd: Efezus 2:1-6)! Tehát nem te, hanem Ő adta át életét neked, és beléd költözve feltámasztott téged a bűnből, a sötétség birodalmából és a halálból! Engedd hát Őt dolgozni: ez az Ő élete, nem a tiéd. Neked sose volt életed, mert Jézus az élet! Jézus nélkül nincs élet, csak halál és a sötétség tévelygése a bűnben és céltévesztettségben. De Jézus szeretné a maga életét („AZ” életet) élni benned. Állj el az Úr útjából, és kérve-kérlek, barátom, ne akarj jó lenni és okoskodni.
Hadd magyarázzam el ezt egy hasonlattal. Annak idején, amikor a törvény alatt éltél (és csak azért fogtad vissza magad, mert féltél a büntetéstől), ez olyan, mintha víz alatt léteztél volna, kopoltyúval. De most, hogy már Jézus él benned, és új teremtés lettél, Isten kicserélte a kopoltyúdat tüdőre és többé nem tudsz visszamenni a víz alá. Nem tudsz többé hinni a saját jóságodban (ami nincs is), nem tudsz többé szabályok alatt élni és ezzel igazolni identitásodat. Te már a víz felett élsz, a szárazföldön, tüdővel. Más a közeg, amiben élsz és más is a minősége.
Tehát már halott vagy a törvénynek, nem „kell” többé jónak lenned. Senki sem jó, egyedül az Isten, de Ő meg beléd költözött. Ne küszködj a rossz szokásaiddal és a függőségeiddel, hanem – hiszel az Ő hatalmában? – hagyd kibomlani az Ő jóságát és életminőségét: „Krisztus bennetek lakik – ez a reménysége az eljövendő dicsőségnek!” (Kolossé 1:17). A menny és a kézzel kőből faragott templomok Isten számára unalmas hely. Ő úgy döntött, benned akar lakni! Számára te vagy a menny, és a te szívedet akarja mennyé változtatni! Elfogadod Tőle ezt a megtiszteltetést? Hiszed-e ezt? Tudod, valaki egyszer azt mondta: „A megfelelő hit következménye a megfelelő élet.”
Ha megérted a lényeget, nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: