Avagy: vers az élet értékéről...
Mit ér, ha mint életművész az egész világot megnyered,
körbeutazva azt és közben habzsolva élvezeteket?
Mit ér, ha az embereket lenyűgözöd ügyességeddel,
Frappáns kis humorral vagy bűvös szépségeddel?
Mit ér mindez, miközben furdal téged a lelkiismeret,
Mert tudod, hogy számládat odafenn el még nem rendezted?
Mit ér a pillanatnyi siker, ha végig félelemmel kell élned,
Tudván mindazt, hogy az utolsó órát te sem kerülöd el?
Mit ér, ha földi kincset gyűjtve rajtad a rózsaszín szemüveg,
Holott az ember életét nem a vagyona tartja meg?
Mit ér a vagányság, a drog, a pia és a szex?
Hisz lelked oly drága, hogy nem váltja meg a stex.
Mit ér ha vétkedet az önjóság szőnyege alá sepred?
Ezzel nem teszel mást, csupán önmagad átejted.
Mit ér majd mindez, mikor számot adsz Istennek,
És tetteid, titkaid nem lesznek elrejtve?
Mit ér majd kifogás, káromlás és ellenszegülés?
Hisz nagyon is jól tudtad, mindez nem kedves Istennél.
Mit ér, ha a bűn súlyát egyedül kell cipelned?
Pedig ő mondta: „Gyere énhozzám, és tedd elém terhedet.”
Mit ér hát életed? Barátom, oly sokat, felmérni nem lehet:
Hogy neked békéd lehessen: életét adta helyetted!
Mit ér, ha halogatva megkeményíted drága szíved?
Inkább még ma borulj elé, s bűnöd bocsánatát vedd!
Ha elismered vétkedet, kész elengedni tartozásodat.
Keresztfán kiontott vére eltörli minden gonoszságodat.
Mert nem ítélni jött, s nem kívánja örök halálodat,
Hanem, hogy megtudd: sokat érsz s meglásd mennyei Barátodat.
Válaszd az Életet és nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: