Jó­ság­mé­rő

Egy hu­mo­ros, de frap­páns kis­film arról, Isten ho­gyan is méri le, mennyi­re vagy elég jó ahhoz, hogy be­juss a menny­be. Fi­gye­lem, a ta­nul­ság lehet, hogy sok­ko­ló lesz sokak szá­má­ra...





A film meg­né­zé­se után egy kis ma­gya­rá­zat.

Az első de­lik­vens: „Pró­bál­tam jó éle­tet élni.”

Ha­zu­do­zás, lopás, meg azért itt-ott egy kis jó­tett – ezzel a lis­tá­val állt Isten mér­le­ge elé idő­sebb ba­rá­tunk. Az ember ős­bű­ne, hogy meg­vá­lo­gat­ja, sze­rin­te mi a jó és mi a go­nosz. Ez a pró­bál­ko­zós­di nem más, mint a „magam-mód­ján” élet. A Bib­lia ezt té­vely­gés­nek ne­ve­zi:

Mind­nyá­jan té­ve­lyeg­tünk, mint a juhok, min­den­ki a maga útját járta.

Ézsa­i­ás 53:6

Mind­ezt Isten el­íté­li, mint Isten aka­ra­tát és ve­ze­té­sét fi­gyel­men kívül hagyó füg­get­len és lá­za­dó éle­tet: „Nem elég jó.” Va­la­mi­nek akkor más­képp kell len­nie...

A má­so­dik kis­asszony: „Ki­egyen­lí­ti, ugye?”

Az előző ese­tet látva kis­asszo­nyunk őszin­té­re vál­tott, és pró­bál­ta men­te­ni a ment­he­tőt. „Tudom, hogy tet­tem rosszat, de azért tet­tem jót is, hogy ki­egyen­lít­sem a szám­lát.” Az ő bűne az volt, hogy a „rend­ra­kás­tól” várta az üd­vös­sé­get. A Bib­lia ezt így mond­ja:

Mi­cso­da nép­ség az, amely tisz­tá­nak tart­ja magát, pedig ki sem mos­ták szennyé­ből!

Pél­da­be­széd 30:12

A kis­asszony azon kér­dé­sé­re, hogy „ki­egyen­lí­ti ugye?”, Isten vá­la­sza az, hogy nem. A jó­tett nem törli el a rosszat, a bűnt, de még csak stik­lis­sé­günk fel­is­me­ré­se sem. Ezek­kel tehát nem lehet a sző­nyeg alá sö­pör­ni a bűnt: „Nem elég jó.” Va­la­mi más kell le­gyen hát a meg­ol­dás...

A har­ma­dik le­nyű­gö­ző ba­rá­tunk: „Jobbá tet­tem a vi­lá­got!”

A kö­vet­ke­ző eset egy olyan ember, akire aztán tény­leg fel­né­zett a világ, annyi sok jót tett. Ba­rá­tunk büsz­kén fel­so­rol­ja, mi min­dent tett le az asz­tal­ra azért, hogy a vi­lá­got jobbá tegye. Első rán­ázés­re a mér­leg­ke­ze­lőt is le­nyű­göz­te, amíg észre nem vette a srác por­nó­új­ság elő­fi­ze­té­sét. Bár pró­bált men­te­ge­tőz­ni, át­lát­szó volt. A Bib­lia vi­lá­go­san fo­gal­maz testi ösz­tö­ne­ink kö­ve­té­sét il­le­tő­en:

A test cse­le­ke­de­tei azon­ban nyil­ván­va­lók, még­pe­dig ezek: há­zas­ság­tö­rés, pa­ráz­na­ság, tisz­tá­ta­lan­ság, bu­jál­ko­dás, bál­vány­imá­dás, va­rázs­lás, el­len­sé­ges­ke­dés, vi­szály­ko­dás, fél­té­keny­ség, harag, önzés, szét­hú­zás, pár­tos­ko­dás;  irigy­ség, gyil­kos­ság, ré­sze­ges­ke­dés, tob­zó­dás és ezek­hez ha­son­lók. Ezek­ről előre meg­mon­dom nek­tek, amint már ko­ráb­ban is mond­tam, akik ilye­ne­ket cse­lek­sze­nek, nem örök­lik Isten or­szá­gát.

Gala­ta 5:19-21

A srác to­váb­bá a be­kép­zelt­sé­gét sem tudta hová tenni. Iga­zá­ból Isten így néz az ember saját maga által fel­ál­lí­tott „ön­jó­sá­gá­ra”, ami­vel ál­ta­lá­ban di­cse­ked­ni szo­kott:

... min­den igaz­sá­gunk olyan, mint a szennyes ruha. El­her­va­dunk mind­nyá­jan, mint a fa­le­vél, bű­ne­ink el­so­dor­nak ben­nün­ket, mint a szél.

Ézsa­i­ás 64:5 

Fe­ke­te test­vé­rünk végül fel­há­bo­rod­va ér­de­kes arcot vá­gott. Így bi­zo­nyult igaz­nak Jézus mon­dá­sa:

... min­den­ki, aki fel­ma­gasz­tal­ja magát, meg­aláz­ta­tik, aki pedig meg­aláz­za magát, fel­ma­gasz­tal­ta­tik.

Lu­kács 18:14

Isten or­szá­gá­ban, ahogy egy kis ko­vász is meg­ke­lesz­ti az egész tész­tát, ugyan­így egy kis bűn által bi­zo­nyít­ha­tó az ember bű­nös­sé­ge. „Nem elég jó.” Az igaz­sá­got meg­al­ku­vás nél­kül el nem hall­gat­va – az eset­le­ges fel­há­bo­ro­dá­sok­kal szá­mol­va – ezen „sok nagy dol­got tevő jó­em­be­rek” közé kell so­rol­nunk Böjte Csaba atyát is és min­den­kit, aki ezen az úton, a jó­cse­le­ke­de­tek útján pró­bál be­jut­ni a menny­be. Egyre fruszt­rál­tab­bak va­gyunk. Ke­res­sük hát to­vább a meg­ol­dást...

A ne­gye­dik és ötö­dik pró­bál­ko­zó: „Isten uno­kái va­gyunk.”

A kö­vet­ke­ző két sze­rep­lőt azon­nal ki­fü­tyül­ték. Míg az egyik sze­rep­lő az édes­any­ja temp­lom­ba já­rá­sá­ra, addig a másik a cse­cse­mő ko­rá­ban meg­ke­resz­telt vol­tá­ra hi­vat­ko­zott. De a szü­lők név­le­ges vagy va­ló­di hite és temp­lom­ba já­rá­sa sen­kit sem fog a menny­be jut­tat­ni, bár­mi­fé­le hó­kusz­pó­kuszt, ce­re­mó­ni­át és es­dek­lést is haj­tot­tak végre gyer­me­kük üd­vös­sé­gé­ért. Jé­zust ezt így fo­gal­maz­ta meg egy val­lá­sos em­ber­nek:

Bi­zony, bi­zony, mon­dom neked: ha va­la­ki nem szü­le­tik újon­nan, nem lát­hat­ja meg az Isten or­szá­gát... Ne cso­dál­kozz, hogy ezt mond­tam neked: Újon­nan kell szü­let­ne­tek.

János 3:3,7

A fi­zi­kai, szü­lők­től való szü­le­tés kevés. Is­ten­nek nin­cse­nek uno­kái val­lá­sos szü­lők­től. Fent­ről, újon­nan kell meg­szü­let­ni, Isten gyer­me­ké­vé. „Nem elég jó.” Nos, talán még azért van va­la­mi a tar­so­lyunk­ban, ami Is­ten­nek lehet tet­sze­ni fog...

A ha­to­dik hu­mo­ris­ta: „Bank­kár­tyá­val lehet fi­zet­ni?”

Mennyi hu­mo­ros ember van ma­nap­ság is, akik vic­ce­lőd­nek mennyel és po­kol­lal, ám nem ve­szik ko­mo­lyan. Elég a „Hell” már­ká­jú ener­gia­ital­ra gon­dol­ni a piros vi­gyor­gó bu­li­gyík­kal a lo­gó­ján. De ki­csit olyan ez, mint a „ki nevet a végén” játék. Az élet és a halál kér­dé­sét el lehet hu­mo­ri­zál­ni, el lehet odáz­ni a témán való ko­mo­lyabb gon­dol­ko­zást, de nem tudom, kinek éri meg. Bölcs Sa­la­mon így ír erről:

A böl­csek a gyá­szo­lók há­zá­ra gon­dol­nak, az os­to­bák pedig a vi­ga­do­zók há­zá­ra.

Pré­di­ká­tor 7:4

Töb­bek kö­zött, ami­kor Isten engem is el­kez­dett hívni ma­gá­hoz, az én fejem is tele volt olyan gon­do­la­tok­kal, hogy a földi élet rövid és iga­zá­ból semmi ér­tel­me, ha a ha­lál­lal is ko­mo­lyan szá­mo­lunk. Az ate­is­ta, is­ten­ta­ga­dó élet­ről Is­ten­nek is meg van a maga frap­páns és hu­mo­ros vé­le­mé­nye:

Azt gon­dol­ja ma­gá­ban a bo­lond, hogy nincs Isten! Rom­lot­tak és utá­la­to­sak tet­te­ik, senki sem tesz jót.

Zsol­tár 14:1

Nos, épp azért, hogy ne ma­rad­jak bo­lond, Isten a szí­vem­re he­lyez­te, hogy „Ha van Isten, az élet ér­tel­me Őt di­csér­ni.” De még ne sza­lad­junk ennyi­re, néz­zük meg a meg­ol­dást, ho­gyan lehet örök éle­tünk, ho­gyan is jut­ha­tunk be a menny­be.

A he­te­dik, a meg­vál­tott: aki­nek meg se kell szó­lal­nia!

Első rá­né­zés­re tud­tuk, mi fog ba­rá­tunk­kal tör­tén­ni, ami­kor em­be­rünk egy nagy bűn­lis­tát adott át a mér­leg­ke­ze­lő­nek: „Na ennek aztán semmi esé­lye nem lesz!” Ám min­den­ki meg­le­pe­té­sé­re ki­cse­rél­ték a map­pá­ját, ami­ben ez állt: „Isten gyer­me­ke”, majd egy fe­ke­te ruhás Jézus nevű fic­kót kér­tek meg, hogy áll­jon he­lyet­te a mér­leg­re.

Pedig a mi vét­ke­ink miatt ka­pott se­be­ket, bű­ne­ink miatt tör­ték össze. Ő bűn­hő­dött, hogy ne­künk bé­kes­sé­günk le­gyen, az ő sebei árán gyó­gyul­tunk meg. ... Igaz szol­gám so­ka­kat tesz igaz­zá, és ő hor­doz­za bű­ne­i­ket.

Ézsa­i­ás 53:5,11

Isten Jé­zust bün­tet­te meg a ke­resz­ten mi­at­tunk, bár ő igaz volt és nem kö­ve­tett el bűnt. Ám erre azért volt szük­ség, hogy bű­ne­in­ket el­hor­doz­za, el­ve­gye ró­lunk. Az ő ha­lá­la volt az egyet­len le­he­tő­ség, hogy bár bű­ne­ink igaz­sá­go­san meg le­gye­nek ítél­ve, vi­szont Jézus sze­re­te­te által mégis iga­zak­ká le­gyünk nyil­vá­nít­va. Erre utalt a kis­film­ben a map­pa­cse­re. Az új map­pán ez állt: „Isten gyer­me­ke”. Ho­gyan vál­ha­tunk Isten gyer­me­ké­vé? Mert ko­rább­ról már lát­tuk, ez nem au­to­ma­ti­kus, nem min­den ember Isten gyer­me­ke, csak aki újjá van már szü­let­ve Is­ten­től. Ho­gyan tör­té­nik hát meg ez az új­já­szü­le­tés? Nos, ennek semmi köze cse­le­ke­de­te­ink­hez, sok­kal in­kább ahhoz, hogy rá­bíz­zuk ma­gun­kat Jé­zus­ra: 

Aki nem fá­ra­do­zik, hanem hisz abban, aki igaz­zá teszi az is­ten­te­lent, annak a hite szá­mít igaz mi­volt­nak.

Róma 4:5

Mu­ta­tok egy konk­rét pél­dát is az élet­ből. Egy bör­tön­őr meg­kér­dez­te egyik fog­lyá­tól, aki már Is­te­né volt, hogy ho­gyan üd­vö­zül­het. A vá­lasz így hang­zott:

Higgy az Úr Jé­zus­ban, és üd­vö­zülsz!

Apos­to­lok cse­le­ke­etei 16:31

Nem mel­lé­ke­sen nekem is ezt mond­ták, ami­kor meg­tér­tem. Semmi extra va­rázs­lat nincs benne. Ha ide el­ju­tot­tál, már va­ló­szí­nű, za­var­ban vagy és tudod, hogy nem jutsz a menny­be, mert bűnös vagy. Nos, jó ha őszin­te vagy, de ne állj itt meg, mert nem az őszin­te­ség üd­vö­zít, hanem Jézus, aki ezt mond­ta az Atya-Is­ten­ről és saját ma­gá­ról:

Mert az én Atyám­nak az az aka­ra­ta, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete le­gyen; én pedig fel­tá­masz­tom őt az utol­só napon.

János 6:54

Mire vársz? Bízd rá magad Jé­zus­ra, és min­den­fé­le fá­ra­do­zás, bi­zony­ga­tás és hó­kusz­pó­kusz nél­kül el­tör­li bű­ne­i­det örök­re. Ennyi az egész, sze­rin­tem fö­lös­le­ges kell túl­bo­nyo­lí­ta­ni. Ha be akarsz menni az élet­re, for­dulj az Úr Jé­zus­hoz és kérd meg, sze­mé­lye­sen, hogy ment­sen meg. Más nem tudja ezt meg­ten­ni he­lyet­ted.

„Ezért hív­ják ke­gye­lem­nek.”

Sose fe­ledd: a ke­gye­lem azt je­len­ti: nem a saját erőd­ből, hanem Jézus sze­re­te­té­ért és éde­mé­ért kapod meg in­gyen a menny­be­ju­tás le­he­tő­sé­gét. Bár alá­zat­ra in­dí­tó, de még min­dig a te ke­zed­ben a dön­tés, hogy el­fo­ga­dod-e, vagy el­uta­sí­tod. Ha ezek után még min­dig büsz­ke vagy ma­gad­ra, úgyis el fogod uta­sí­ta­ni ezt az aján­la­tot. Nem is eről­te­tem, mert kamu-meg­té­rő­ket nem aka­rok, sem el­hi­tet­ni veled, hogy jó he­lyen vagy, amíg büsz­ke vagy ma­gad­ra és elért ered­mé­nye­id­re. Mert maga Jézus mond­ta:

Aki sze­re­ti az éle­tét, el­vesz­ti; aki pedig gyű­lö­li az éle­tét e vi­lá­gon, örök élet­re őrzi meg azt.

János 12:25

Vi­szont te, aki­nek már ele­ged van ebből a vi­lág­ból, a bűn­ből, a saját pró­bál­ko­zá­sa­id­ból és az em­be­rek­nek való meg­fe­le­lés­ből, neked mon­dom: vá­laszd az éle­tet! Vá­laszd Jé­zust! És akkor az íté­let nap­ján majd te is ezt fogod hal­la­ni: „Elég jó!”

Bízd rá magad tel­je­sen az Úr Jé­zus­ra és nyu­godt lesz az éle­ted.