Peet Pro­ject vagy Jézus Pro­ject?

Ezt a cik­ket azért írom, hogy fel­hív­jam a fi­gyel­met a mai na­punk egy szo­mo­rú je­len­sé­gé­re, és ehhez a Peet Pro­jec­tet sze­ret­ném hasz­nál­ni, akik egy­szer­re dol­goz­nak Is­tent di­cső­í­tő da­lok­kal, ugyan­ak­kor a vi­lá­gi ze­né­ben és kon­cer­te­ken is ott­ho­no­san mo­zog­nak. Nem a ze­ne­ipar­ról fogok be­szél­ni, ezt a ta­lá­ló ki­fe­je­zést iga­zá­ból csak egy pél­da­ként hozom fel, mint je­len­sé­get az utol­só idők lan­gyos­sá­gá­ra, mint ve­szély­re. Nem szol­gál­ha­tunk ugyan­is Is­ten­nek és a Mam­mon­nak. Jézus egy­ér­tel­mű­en ki­kö­töt­te ezt. A Bib­lia fi­gyel­mez­tet ben­nün­ket, hogy nem sán­ti­kál­ha­tunk két­fé­le úton, a világ útján és Isten útján.

Ez a le­he­tő­ség a Bib­li­á­ban sosem mű­kö­dött, bár sok tör­té­net szól arról, hogy meg­pró­bál­ták. Ezt az el­vá­lasz­tó­dást meg­szen­te­lő­dés­nek ne­vez­zük. Isten kihív a vi­lág­ból, bűn­ből, Egyip­tom­ból, és el­kez­dő­dik a pusz­tai ván­dor­lás idő­sza­ka. A pusz­tá­ban egye­sek vissza­fe­lé sze­ret­né­nek for­dul­ni – ők meg­hal­tak –, mások pedig be­ju­tot­tak az Ígé­ret föld­jé­re.

Ami­kor Isten el­pusz­tí­tot­ta a bűnös So­do­mát, ahon­nan Lótot és csa­lád­ját ki­húz­ták kézen fogva az an­gya­lok, fe­le­sé­ge hát­ra­te­kin­tett, és saj­nál­ko­zott. Ekkor meg­der­medt és só­bál­vánnyá vált. Meg­halt. A tes­té­ben levő szer­ves anya­gok és víz szer­vet­len meg­kö­ve­se­dett sóvá vál­to­zott. Sóvá, amit az első eső el­mo­sott. Így hal ki be­lő­lünk is az élet, vá­lunk szer­vet­len­né és mos el min­ket a tör­té­ne­lem süllyesz­tő­je, amennyi­ben hát­ra­te­kin­tünk és saj­nál­juk bűn­bá­nat nél­kül régi éle­tün­ket.

Jé­zus­nak a mag­ve­tő pél­dá­za­tá­ban az első három mag rossz föld­re esett, és nem ho­zott ter­mést. A ma­gya­rá­zat sze­rint hiába hir­det­ték nekik Isten Igé­jét, az nem pá­ro­sult hit­tel. Akik nem értik Isten Or­szá­gá­nak be­szé­dét, a Sátán azon­nal ki­kap­ja a szí­vük­ből. Azok pedig, akik azon­nal öröm­mel fo­gad­ják az Igét, az első ne­héz­ség­re hátat for­dí­ta­nak Is­ten­nek. Ám, úgy vélem, a leg­több em­ber­nél a világ gond­ja-baja, a gaz­dag­ság csá­bí­tá­sa vagy egyéb dol­gok meg­kí­vá­ná­sa öli ki Isten Igé­jét a szív­ből, és nem hoz­nak ter­mést. Csak a ne­gye­dik volt az, ahol jó föld­be hullt a mag, ők hit­tel be­fo­gad­ták, en­ge­del­mes­ked­tek és hoz­tak 30-, 60- vagy 100-szo­ros ter­mést. Itt meg kell picit áll­nunk és fel kell ten­nünk ma­gunk­nak a kér­dést, hogy mi ho­gyan ál­lunk ezzel? Me­lyik tí­pu­sú talaj sze­ret­nénk, ha a szí­vünk lenne?

Jézus egy­ér­tel­mű­en meg­mond­ta, hogy „Aki az eke szar­vá­ra teszi a kezét, de hát­ra­te­kint, az nem al­kal­mas Isten Or­szá­gá­ra.” Jézus kö­ve­té­se ugyan­is ön­ma­gunk ha­lál­ra íté­lé­sét je­len­ti és régi éle­tünk fel­szá­mo­lá­sát. Nincs vissza­út.

Jézus kö­ve­tői tud­ták ezt, és ami­kor Jézus hívta őket: „Kö­vess engem”, ott­hagy­tak min­dent. „Ember-ha­lá­szok” lesz­tek és a menny­be kezd­tek el kin­cse­ket gyüj­te­ni, nem a föld­re. Péter pár­szor még el­gyen­gült, és vissza­ment a ha­lá­szat­hoz. De ami­kor Jézus hely­re­tet­te őt, és pün­kösd­kor be­telt Szent­lé­lek­kel, az­után már más ember lett, és azt mond­ta: „Nem he­lyes, hogy el­ha­nya­gol­juk az Ige és az imád­ság szol­gá­la­tát.”

Talán nem túl­zok, ami­kor azt merem mon­da­ni, hogy Peet-nek is és az övé­vel ha­son­ló uta­kon já­rók­nak is arra lenne tehát szük­sé­gük, hogy Isten szent­sé­gé­nek súlya rájuk sza­kad­jon, és ez­ál­tal meg­utál­ják saját régi éle­tét, ab­ba­hagy­ják a két­fe­lé sán­ti­ká­lást, és kö­ves­sék Jé­zust tel­jes éle­tük­kel. A bib­li­ai Peet-tel (Pé­ter­rel) ez tör­tént a nagy hal­fo­gás­kor: „Menj el tőlem Uram, mert én bűnös ember va­gyok.” Péter meg­lát­va Jézus jó­sá­gát és ha­tal­mát, össze­ro­gyott, és el­is­mer­te bű­nös­sé­gét, és hogy nem mél­tó­ak egy­más­hoz. Ez tette őt al­kal­mas­sá az el­hí­vás­ra.

Ké­sőbb is, ami­kor min­den­ki más ott­hagy­ta Jé­zust, Péter így szólt, ami­kor Jézus meg­kér­dez­te, hogy ők is el akar­ják hagy­ni őt:

Uram, kihez men­nénk? Örök élet be­szé­de van nálad. És mi hisszük és tud­juk, hogy te vagy az Is­ten­nek Szent­je.

János 6:68-69

Vi­szont Jézus ko­rá­ban na­gyon sok kor­tár­sa azért nem tu­dott meg­tér­ni, mert in­kább fél­tek az em­be­rek vé­le­mé­nyé­től: a hír­ne­vü­ket fél­tet­ték. „Ho­gyan tud­ná­tok hinni ti, akik egy­más­tól fo­gad­tok el di­csé­re­tet, de azt a di­cső­sé­get, ami az egy Is­ten­től van, nem ke­re­si­tek?”

Pál apos­tol is is­mer­te ezt az ér­zést. Egy­ko­ri misszi­ós mun­ka­tár­sát, Dé­mászt el­csá­bí­tot­ta Thessza­lo­ni­ka vá­ro­sá­nak gaz­dag­sá­ga, és a könnyebb élet vissza­csa­lo­gat­ta őt a vi­lág­ba. A Bib­lia egyik leg­szo­mo­rúbb mon­da­ta ez: „Dé­mász el­ha­gyott engem, mivel ehhez a vi­lág­hoz ra­gasz­ko­dott, és el­ment Thessza­lo­ni­ká­ba.” (2Ti­mó­te­us 4:10) A „ra­gasz­ko­dás” egy ér­de­kes ki­fe­je­zés. Szá­mom­ra azt su­gall­ja, hogy iga­zá­ból belül a szí­vé­ben min­dig is ott vol­tak a vi­lág­nak a csáp­jai, hiába lát­szott kí­vül­ről oda­szánt­nak, nem vágta el eze­ket a kö­te­lé­ke­ket, amik végül ké­sőbb, a ne­héz­ség órá­já­ban vissza­húz­ták őt a vi­lág­ba.

Pé­te­rék vi­szont min­dent ott­hagy­tak. Nehéz volt nekik is – de meg­ér­tet­ték, hogy nincs más vá­lasz­tá­suk, nincs más hely szá­muk­ra e vi­lá­gon. Nekem is nehéz volt, nekem sem volt más vá­lasz­tá­som. Az élet­nek nincs ér­tel­me Jé­zu­son kívül. Engem is az Ige kény­sze­rí­tett térd­re. Nem lehet „más­hogy” ol­vas­ni Jézus sza­va­it, mint ahogy ő azo­kat ki­mond­ta. Ahogy én is, Pé­te­rék is sokat ag­gód­tak, hogy miből lesz ke­nye­rük. De Jézus hű­sé­ges, és be­tart­ja ígé­re­tét, hogy „Ke­res­sé­tek elő­ször Isten Or­szá­gát és Igaz­sá­gát, és a töb­bi­ek rá­adá­sul meg­adat­nak nek­tek.” Igen, ez ma is mű­kö­dik, ennek egyik szem­ta­nú­ja írja ezen so­ro­kat. „Hagyj ki­kö­tőt s ara­nyos kö­zép­szert!”

Úgy vélem, hogy a Máté 6 ma is ak­tu­á­lis min­den­ki szá­má­ra, aki az Urat akar­ja kö­vet­ni. „Nem szol­gál­hat­tok Is­ten­nek és a Mam­mon­nak. Ezért mon­dom: ne ag­gód­ja­tok éle­te­tek felől, hogy mit egye­tek és mibe ru­ház­kod­ja­tok.”

El kell dön­te­ni, hogy a „ze­ne­ipart” fel­ál­doz­zuk Jé­zu­sért, vagy pedig a „di­cső­í­tés” csak egy ága lesz ugyan­an­nak az élet­for­má­nak, ami eddig is Peet Pro­ject néven sze­re­pelt. A „ze­ne­ipar” és a „Peet Pro­ject” most csak egy pél­dá­zat, ami­ből ki­in­du­lok. Ezek he­lyett, ked­ves ol­va­sóm, kér­lek he­lyet­te­sítsd be a te neved és azt a dol­got, ami a leg­fon­to­sabb az éle­ted­ben, és dönts kér­lek, hogy a saját vagy Jézus Pro­ject­jét vá­lasz­tod.

A Jézus Pro­ject ugyan­is a Ge­cse­má­né kert­ben kez­dő­dik. Jézus ott tette le éle­tét ér­tünk, és mint Urunk és Mes­te­rünk ugyan­er­re szó­lít fel mind­annyi­un­kat. Hogy meg­hal­va ma­gunk­nak, ki­mond­juk: „Is­te­nem, ne az én, hanem a Te aka­ra­tod le­gyen meg.”

Men­jünk ki tehát Őhoz­zá a tá­bo­ron kí­vül­re, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nin­csen itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, hanem az el­jö­ven­dőt ke­res­sük. Ál­ta­la vi­gyük Isten elé a di­cső­í­tés ál­do­za­tát min­den­kor, azaz ne­vé­ről val­lást tévő aj­ka­ink gyü­möl­csét. A jó­té­kony­ság­ról és az ada­ko­zás­ról pedig el ne fe­led­kez­ze­tek, mert ilyen ál­do­za­tok­ban gyö­nyör­kö­dik az Isten.

Zsi­dók­hoz 13:13-16

Vajon ránk me­lyik Pro­ject igaz in­kább? A Peet Pro­ject, vagy a Jézus Pro­ject?

A Jézus Pro­ject­ben az örök­ké­va­ló­ság szem­pont­já­ból ér­tel­mes és nyu­godt lesz az éle­ted.