Menü

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2015. december 8., kedd

Kik Jézus legkisebb testvérei a Máté 25-ben?

Már régebben foglalkoztatott ez a kérdés, még amikor az elragadtatás idejét tanulmányoztam, hogy a nagy nyomorúság előtt vagy után lesz-e. Az ember hall nagyon sok jó tanítást gyülekezetekben, de időnként rádöbben, hogy várjunk csak, nem is jártam magam utána a dolgoknak. Hálát adok Istennek azért a gyülekezetért, ahol megtanítottak a Biblia értelmezésére és helyes, belemagyarázás-kiszűrő tanulmányozásába. Nos, amikor épp ezt a témát veséztem ki (az elragadtatás idejét), lettem figyelmes a Máté 25-ben arra, hogy valójában kik is lehetnek Jézus legkisebb testvérei?

A kérdéses szakasz „A kecskék és a bárányok ítéletéről” szól, amikor Jézus nemzeti szinten ítél meg országokat, aszerint, hogy mely nép hogyan bánt Jézus „legkisebb testvéreivel” – no de kikről is van szó, ha ily fajsúlyos témával állunk szemben, mint az elszámolás?

Két dolgot szeretnék megvizsgálni a tágabb bibliai összefüggésben: kiket ítél meg Jézus, és hogy a kikkel való bánásmód az ítélet elbírálásának a tárgya? Ezek azért fontosak, mert nem mindegy, hogy hogyan értelmezzük, kiket kell segíteni kiknek, és hogy milyen „evangéliumot” kapunk belőle.

Jézus tanítását idézem:
 31 Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok, akkor elfoglalja majd dicsőségének trónusát. 32 Elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
 34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ teremtésétől fogva. 35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem, 36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna? 38 Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? 39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? 40 A király pedig azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek ezt akár csak eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.
 41 Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett! 42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, 43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. 44 Akkor ezek is felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény vagy mezítelen vagy beteg vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked? 45 Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg ezeket eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.
 46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.
Máté 25:31–46

1. Kik vannak ezen ítélet alatt?

Nos, ahhoz, hogy ezt a kérdést átlássuk, fontos, hogy előbb megtudjuk, kik azok, akikről Jézus azt mondta, nincsenek ítélet alatt. Hiszen láthatjuk, hogy minőségileg ez egy örök élet és örök kárhozat ítélet. Van Jézusnak egy másféle ítélete, ami inkább jutalomosztó ünnepséghez hasonlítható, mint a sportban. Ebből a szövegből azonban azt látjuk, hogy ez itt egy bírósági ítélet, örök élet és örök gyötrelem felől.

Tehát akkor kikről nem szólhat ez az ítélet? Van olyan embercsoport, akik nem lesznek egyáltalán bírósági típusú végítélet alatt? Igen! Őróluk Jézus a János 5:24-ben beszél:
Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.
János 5:24
Itt elég egyértelműen fogalmaz Jézus, hogy aki megérti Jézus beszédeit és hisz az Atyának, miért küldte el Jézust, az már múlt idejűleg (tökéletes, befejezett, megváltoztathatatlanságot mutató igeidőről van szó) átment a spirituális, lelki-szellemi halál állapotából az életbe, tehát ítélet alatt sincs. Ugyanerről a hitből való megigazulásról beszél a János 3:16 és az egész Római levél is. Az evangélium lényege, hogy aki hittel elfogadja Jézus csere-áldozatát a kereszten, az nem jut ítéletre, mert Isten Jézus igaz voltát tulajdonítja a hívőnek, cserébe a hívő összes bűnét az ítélettel együtt a kereszten látja. Isten nem mond önmagának ellent, így egyértelmű, hogy ez a szakasz nem újjászületett, Isten előtti elfogadhatóságuk tekintetében egyedül Jézus áldozatában bízó hívőkről beszél.

Akkor kiké ez az ítélet? A többieké! De itt most népi szinten ítél Jézus. Majd látni fogjuk, miért. Mikor történik az ítélet? Jézus visszajövetelekor, ami után még jön az ezer éves királyság. (Érdekes felvetés ez, hogy miért nem a Nagy Fehér Trónnál, de ez egy másik cikket igényelne… Na jó, írtam egy utószót.)

Tehát nemzeti szinten tartja Jézus ezt a típusú ítéletet, annak fényében, hogy melyik nép hogyan bánik Jézus „legkisebb testvéreivel”. De most már igazán izgatottak vagyunk, hogy kik ezek a „legkisebb testvérek”?

2. Két elterjedt nézet a „legkisebb testvéreket” illetően

Az egyik nézet szerint a szegény, a bebörtönzött, az özvegy, stb szociálisan rászoruló emberek megsegítéséről beszél Jézus. Ez a Teréz Anya, Böjte Csaba és hasonlók vonala, akik egy „szociális evangéliumot” vélnek felfedezni ebből és az ehhez hasonló szövegekből. Ez azt a kérdést veti fel, hogy akkor most kétféle evangélium létezik? Az egyik a hitből való megigazulásé, a másik pedig a jócselekedeteké? Ezért nagyon fontos tisztáznunk, hogy kik az ítélet alatt állók (nem a Jézusban hívők, hanem a befejezett áldozatban nem-hívők), illetve kik az ítélet feltételei, kik a „legkisebb testvérek.”

A másik nézet szerint Jézus „legkisebb testvérei” a zsidók. Ez is egy nemes és szép megközelítés, s talán ezzel szeretné kompenzálni az Egyház a holokauszt és a történelem egyéb szörnyűségeit, ahogyan a zsidó néppel bánt. Hogy támogassuk a zsidó ügyeket, mert Isten eszerint fogja az egyházat megítélni. Ezzel az a bajom csak, hogy egyrészt, ez az ítélet a nem-hívőkre vonatkozik, másrészt, miért csinálnánk üdvösség kérdést az egyházon belül egy általános áldásból, amit Isten még Ábrahámnak és Jákóbnak ígért, hogy „megáldom, aki téged áld, és megátkozom, aki téged átkoz”? Ne felejtsük el, aki hisz Jézus áldozatában, ami céllal az Atya őt elküldte (János 10:17–18), az már átment a halálból az életre, tehát ezen ítélet alól is mentesül.

3. Kikről beszél Jézus a tágabb összefüggésben?

Kezdő hívőként az első értelmezés felé hajlottam naivan, modern evangéliumi közegbe kerülve pedig elmagyarázták nekem a második értelmezést, ami szintén tetszett akkor. De vajon tényleg így vannak-e ezek a dolgok? Tudjátok, nekem nagyon tetszik a béreabeli zsidók hozzáállása, akik, amikor Pál megjelent köztük, hogy hirdesse a Messiásról szóló, számukra új tanokat, akkor nem elvetették egyből, amit Pál mondott, sem el nem fogadták azonnal, hanem bementek a zsinagógába, és kinyitották a tekercseket, hogy megbizonyosodjanak az igazság felől: „teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok” (ApCsel 17:11). Fontos a napról-napra kifejezés, ami egy gondolkozás-módot mutat: nem csak egyszer elfogadjuk a tanítót, utána mindent lenyelünk, hanem folyamatosan ragaszkodunk Isten Igéjéhez.

Mindkét egyházamban, ahová hosszabb ideig jártam, tanítottak jó dolgokat, és ezért hálás is vagyok Istennek. Az egyik által megtértem és megértettem a törvényt, hogy nem tudom betartani, a másikban meg jobban elkezdtem megérteni a kegyelmet és az Igéhez való ragaszkodást.

a) Jézus család-definíciója
Nos, ez itt a Máté szerinti beszámoló Jézus életéről, tehát felütötte fejét bennem a gondolat, hogy várjunk csak, nem Máté számol be egy incidensről Jézus és családja között? Fel is lapoztam az idevágó részt:
 46 Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. 47 Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.« 48 Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" 49 Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! 50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.«
Máté 12:46–50
Ha megnézzük az eredeti nyelvben, a testvéreim szó ugyanaz, mint a Máté 25-ös ítéletkor, az adelfosz, ami az anyaméh miatti összetartozást jelent. Jézus itt azt árulja el, hogy azon tanítványai, akik Isten akaratát teszik, azok az Ő testvérei. Tehát nem lehetnek sem a szegények, sem pedig a zsidók úgy általában véve. Isten akarata ugyanis ez:
Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
János 6:29
Nos, nem mondható el minden zsidóra, minden szegényre, minden menekültre, minden börtönben ülőre, minden kórházi betegre, hogy hinnének Jézusban. Ráadásul a görög adelfosz szó anyaméh szerinti összeköttetést jelent, és mivel Jézus „fentről” születetett, és az Őbenne hívőknek is hatalmat adott Isten, hogy Isten gyermekeivé legyenek az újjá- és fentről születés által, ezért az összekötő „anyaméh” spirituális jellegű. Jézus sehol nem nevezi a zsidó kortársait testvéreinek, sőt, valahol le is szidja néhányukat (de nem minden zsidót!!!) hitetlenségük miatt, hogy őhelyette inkább a Gonosz hazugságaira hallgatnak, és így az Ördögöt nevezi meg atyjuknak (János 8:44). Ez nem azt jelenti, hogy a zsidók általában ördögiek (ez az antiszemitizmus tévelygése), hanem azt, hogy Jézus a „spirituális származást” ilyen tekintetben azzal köti össze, hogy kire hallgatunk: a Mennyei Atyára, vagy az Ördögre?

Tehát bár vannak zsidók, akik az Ördög félrevezetésére hallgatnak, de már egyre többen vannak, akik hisznek Abban, Akit a Mennyei Atya elküldött. Ugyanúgy, vannak menekültek, özvegyek, árvák, korlátokkal élők, börtönben ülők és betegen fekvők, akik az Ördög hazugságait engedik be szívükbe, és vannak, akik elfogadják Jézust Üdvözítőnek.

b) A Mennyei Atya család-definíciója
A Zsidókhoz írt levélben az Atya is megerősíti ezt a fajta család-definíciót, amit a Jézus áldozatába vetett hit általi újjászületés határoz meg (az Istentől újjá- és fentről való születés).
Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.
Zsidókhoz 2:11
Itt a szövegkörnyezet az, hogy Jézus Isten sok fiát vezeti dicsőségre szenvedése által, Jézus a gyülekezet körében hirdeti Isten nevét a testvéreinek, és Ő maga és az Isten által neki adatott Gyermekek odaállnak Isten elé. Végül szó esik Jézusnak a hívőkkel való azonosulásáról, hogy Jézus is test és vér részese lett, mint a haláltól megváltottak.

De az isten-fiúságra fel lehetne hozni még a Zsidók 12:8-at, hogy aki Isten fia, azt Ő neveli, küldönben házasságonkívüli (törvénytelen) gyermek lenne, továbbá a Galata 4:4–7-et, ahol a törvény szolgaságából való újjászületés által megkaptuk a Fiúság Szellemét, Aki által bensőségesen Apunak (Abbá) szólíthatjuk Istent. Ez nyilvánvalóan nem igaz azokra, akikben még nincs ott Krisztus Szelleme.

c) Az azonosulás elve
Előbb említettem az azonosulást, hogy Jézus test és vér részese lett, hogy azonosuljon az Őbenne hívőkkel, amikor megváltja őket a halálból. Ilyen azonosulással találkozunk még ott is, amikor a még megtéretlen Pál apostol, Saul üldözi – nem általában a zsidókat, és nem általában a szegényeket – a Jézusban hívő zsidókat. S ekkor Jézus megjelent Saulnak, aki a dicsőségtől leesett a földre, és Jézus megkérdezte tőle: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Annyira fontosnak vélte a Szent Szellem, hogy tájékoztasson bennünket erről, hogy háromszor is (!!!) szerepel ez a történet (ApCsel 9:4, 22:7, 26:14)! No de várjunk már egy kicsit, hisz Saul nem is Jézust üldözte, hanem csak az Őbenne hívőket! Nos, így van, de épp itt kerül elő ez az azonosulás elve! Jézus azonosul veled, ha te Őbenne hiszel. Felelősséget vállal érted. Ha téged bántanak, Őt bántják. Ha téged dicsérnek, vagy áldanak, Jézust ismerik el:
40 Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. ... 42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.
Máté 10:40 és 42
Látjátok, Jézus azonosul azokkal, akiket Ő elküld tanítványként, és úgy bánik velük, mintha Őbenne hinnének. Kihagytam egy verset középről, a 41-est:
Aki befogadja a prófétát, mert az próféta, a próféta jutalmát kapja, és aki igaz embert fogad be, mivel az igaz ember, az igaz jutalmát nyeri.
Máté 10:41
Meggyőződésem szerint itt Jézus Önmagáról beszél, hiszen Ő A Próféta, és ő Az Igaz Ember.  De arra is utalhat, hogy aki Őbenne hisz, az egyfelől próféta, másfelől pedig igazzá tett ember (ApCsel 2:17 és Róma 4:5). Akárhogy is van a dolog, Jézus azonosul azzal, ahogyan az Őáltala kiküldött, benne hívő tanítványaival, prófétáival vagy általa megigazított emberekkel bánnak.

Mellesleg észrevettétek a „kicsiny” szót? Ez a görögben mikrósz, legutolsót, kicsit, kevesebbet jelent. Ezekről pedig Pál apostol beszélt:
…a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse, hogy senki ne dicsekedjék őelőtte.
1Korintus 1:27–29
Ugyanezt az azonosulást láthatjuk a Máté 25-ös népek ítéletekor, amikor Jézus visszajön a földre. Aszerint fogja megítélni tehát őket, ahogyan ezekkel a legkisebbekkel bántak. És jusson eszünkbe a keresztényüldözés! Éhinség, szomjúság, mezítelenség, menekültség, rabság, betegség – ezek az üldöztetések mind-mind megjelentek már az aposoltok korában, de manapság is hányszor és hányszor támadja az Ördög atya hasonlókkal Jézus testvéreit?

Kérlek, kedves olvasóm, elsősorban tehát ezen szöveg alapján most ne a migránsokra és ne a zsidókra koncentrálj, ha még nem születtél újjonnan (bár ezek is fontos kérdések, de ez ennél még fontosabb). Nem, most azt kérdezd meg inkább magadtól, te hogyan bánsz azokkal a „bolondokkal”, akik magukat Jézusban hívőknek nevezik? Megveted-e őket, üldözöd, gúnyolod, hátrányban részesíted? Vagy adsz nekik egy pohár vizet inni és segíted őket? Tudod, nem akarlak megrémiszteni, de olyan világ jön, amikor nem lesz kecmec, amikor az Antikrisztus még inkább üldözni fogja azokat, akik istenéi, és ott aztán nem lehet majd pénzért adni-venni, ha nincs az emberen az ő azonosítója. Te mit fogsz csinálni a tartalékaiddal? Fogsz enni adni a jövevény kereszténynek, aki már számtalanszor figyelmeztetett, hogy térj meg, és hogy az eljövendő világ-kibékítő csodálatos politikus és vallási vezető maga a megtestesült Fenevad lesz? Hm?

Hiszem, hogy ezek az emberek – a kicsiny, megvetett, üldöztetett keresztényeket a tanítványságuk, prófétaságuk és megigazított voltuk miatt befogadók lesznek azok, akik fizikai szinten fogják örökölni az ezer éves királyságot – ők lesznek azok a lakosok, akik bár még nem születtek újjonnan, de be fogják népesíteni emberi testben Jézus ezer éves földi királyságát, ami után jön csak majd a Nagy Fehér Trónus ítélete. De ezt majd még egyszer megelőzi Sátán utolsó lázadása.

A fentiek összegzése

Megnéztük tehát, hogy kik kerülnek az ítélet alá és kik nem. Ez az ítélet nem a Jézus áldozatát egyszer s mindenkorra elfogadó újjászületett hívőkről szól, hanem éppen az ő érdekükben! Láttuk Jézus család-definícióján, Pál apostolon, a Zsidókhoz írt levélen és a kiküldött tanítványokon keresztül Jézus velük való családi azonosulását. Ők, a hívők Jézus legkisebb, kicsiny, megvetett, a világ szemében bolond és üldözött, mezítelen testvérei, akikkel Ő azonosul, és akiket ha valaki befogad akár csak egy pohár vízzel, akkor Jézus ezt ugyanúgy tekinti, mintha Őt magát fogadták volna be. Erről az azonosulásról szól ez a kecskék és juhok ítélete.

Gyakorlati alkalmazás

Ez az értelmezés egy evangelizáló értelmezés, melynek gyakorlati haszna van mind az üldözött keresztények részére, mind pedig az üldöztetés alatt a tanítványokat befogadók felé – mert ez a gyakorlati értelmezés lehetővé teszi az evangélium kommunikálását. Pált, amikor üldözték, a Galaták befogadták, és ha lehet, még a szemüket is kivájták volna, hogy neki adhassák. Ez lehetőséget teremtett Pál számára, hogy az evangéliumot hirdethesse nekik. Hasonló eset történt, amikor Pálék Málta szigetére vetődtek ki azután, hogy a Gonosz mindent megtett, hogy Pált elpusztítsa – még a szárazföldön is vipera által. Ám a bennszülöttek befogadták őket, ami megint csak ajtót nyitott Pálnak, hogy evangelizáljon és Isten Szellemének karizmái használata által betegeket gyógyítson. Az alkalmazás tehát az, hogy Jézus követői fel kell legyenek készülve üldöztetésre, a nem hívők pedig az ő befogadásukra: így ezáltal evangelizációs lehetőség adódik.

Utószó

Ez az ítélet igazából nem egyénenkénti, hanem valamiféle nemzeti szintű ítélet lesz, ezért sem azonos a Nagy Fehér Trónus ítéletével a Jelenések 20-ból, ahol a valaki szót használja: „ha valaki nincs beírva az élet könyvébe”. Ezzel szemben itt többes számban beszél: „befogadtatok”, stb. Ha tehát egy nép alapvetően nem üldözte a nagy nyomorúság alatt (lásd a szövegkörnyezet eszkatológiáját!) a Jézusban hívőket, akkor ők örökölni fogják a Milleniumban megújított földi országát Istennek, de még újjá nem született, meg nem dicsőített testben. Ez Jézus visszajövetele után lesz, és a kecskés és bárányos ítéletkor dől el. Ekkor vetik Sátánt is ezer évre börtönbe. Az itteni ítéletkor „báránynak” minősített, Antikrisztusnak be nem hódolt nemzetek túlélő tagjai népesítik be az ezer éves országot és élnek minimum száz meg ezer évekig a már megdicsőült testet kapott hívők irányítása alatt. De ezek a „földi testben” élő emberek még egszer ki lesznek téve a kísértésnek az ezer „sátánmentes” év letelte után (Jelenések 20:7–9), amikor kiengedik a Megtévesztőt a börtönéből, hogy az emberek végleg és egyénenként döntsék el, hogy Jézust vagy a Sátánt választják. És ezután jön majd a Nagy Fehér Trónus, ahol a többi újjá nem született emberrel fognak foglalkozni, akiket kiad a tenger, a halál és a pokol magából.

Ha Jézus azonosul veled, nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

2 bloggeres hozzászólás:

  1. Kifejezetten jó értelmezése az ítélet ezen szakaszának! Áttanulmányoztuk a Biblia által, és nagyon jól megállja a helyét! Az olvasás közben azért akadt egy-két kérdésünk, ha lesz időd, megtekintheted, elküldöm.
    Isten gazdag áldásával!
    M

    VálaszTörlés
  2. Kifejezetten jó értelmezése az ítélet ezen szakaszának! Áttanulmányoztuk a Biblia által, és nagyon jól megállja a helyét! Az olvasás közben azért akadt egy-két kérdésünk, ha lesz időd, megtekintheted, elküldöm.
    Isten gazdag áldásával!
    M

    VálaszTörlés