Mi lenne ma a 95 té­tel­pont? – a re­for­má­ció 500. évére

Ahogy uta­zok or­szág­szer­te, a re­for­má­ció 500. évé­ről szin­te min­den te­le­pü­lé­sen látom, ahogy meg­em­lé­ke­zé­se­ket tar­ta­nak. Kö­ze­le­dik a nagy nap is, ok­tó­ber 31-e, a Re­for­má­ció napja. Iga­zá­ból nem va­gyok benne egé­szen biz­tos, hogy fel tud­nánk fogni, mi­lyen fel­ka­va­ró érzés is le­he­tett, ami­kor elő­ször ol­vas­ták Lu­ther Már­ton 95 té­tel­pont­ját, és át­él­ték azt a la­vi­nát, amit ő ezzel in­dí­tott. Volt, aki szim­pa­ti­zált vele, má­so­kat pedig tel­je­sen fel­dü­hí­tett. A többi tör­té­ne­lem.

Isten Or­szá­gá­nak egyik fon­tos alap­ele­me

Miért olyan erőt­len sok­szor a ke­resz­tény­ség? Mi az az elem, ami sok­szor hi­ány­zik, pedig annyi­ra ter­mé­sze­tes je­len­ség az Új­szö­vet­ség lap­ja­in, mind Jézus, mind az első ta­nít­vá­nyok éle­té­ben? Mi az a meg­nyil­vá­nu­lás, ami nagy­ban se­gí­tet­te Isten Or­szá­ga ter­je­dé­sét és a fel­tá­madt Jézus hir­de­té­sét? Mi az, amit oly rit­kán ta­ní­ta­nak meg a hí­vők­nek, pedig Isten Or­szá­gá­nak egyik ALAP­ELE­ME?