Hit­vi­ta? Hit­vé­de­lem? Miért nem csi­ná­lod Isten sze­rint?

Vol­tál már úgy, hogy meg­kér­dő­je­lez­ték a hi­te­det? Hogy vi­ta­part­ne­red nehéz kér­dé­se­ket tett fel? Meg­vá­la­szol­ha­tat­lan­nak tűnő el­len­ér­ve­ket, amik­kel szem­ben mint­ha nem tud­nál vé­de­kez­ni? Eset­leg rá­mu­ta­tott a Bib­lia lát­szó­la­gos el­lent­mon­dá­sa­i­ra? Meg­kí­sér­tett már a gon­do­lat, hogy meg kell vé­de­ned Is­tent vagy az Ő igé­jét?

Be­szé­dem és ige­hir­de­té­sem sem az em­be­ri böl­cses­ség meg­ej­tő sza­va­i­val hang­zott hoz­zá­tok, hanem a Lélek bi­zo­nyí­tó ere­jé­vel; hogy hi­te­tek ne em­be­rek böl­cses­sé­gén, hanem Isten ere­jén nyu­god­jék.

1Kor 2:4-5

Fehér Ka­rá­csony és Igaz Sze­re­tet

Ka­rá­csony van. Iga­zán akkor sze­ret­jük, ha fehér. De mint­ha csak fel­ta­lál­ták volna az in­tel­li­gens havat: mos­ta­ná­ban min­dig tudja, hogy ka­rá­csony­ra el kell ol­vad­nia. Sebaj: a ka­rá­csony az Igaz Sze­re­tet­ről szól. S rajta ke­resz­tül még­is­csak van le­he­tő­sé­günk arra, hogy fehér ka­rá­cso­nyunk le­gyen.

„People Ple­a­ser”, vagy Tükör?

A minap ol­vas­tam a kö­vet­ke­zőt, ami ezt a be­jegy­zést meg­ih­let­te: „Van­nak olyan ér­té­kes pil­la­na­tok, mikor semmi salak nincs, csak tisz­tán, egy­sze­rű­en, őszin­tén, »fé­sü­let­le­nül«, iga­zán és szív­ből ön­ma­gam va­gyok. Azt mond­ják, az igaz ba­rá­tok olya­nok, akik mel­lett így ön­ma­ga lehet az ember.” Azt sze­ret­ném ki­fej­te­ni, ami emö­gött a je­len­ség mö­gött áll, és se­gí­te­ni neked az át­tö­rés­ben, hogy el­juss oda, ami­kor a fenti meg­fo­gal­ma­zás már min­den pil­la­nat­ban ér­vé­nyes lehet rád.

A tex­til anya­gok sza­bás előt­ti be­ava­tá­sa

Bár kissé fur­csa címet adtam a mai cik­kem­nek, még­sem egy há­zi­asszo­nyok­nak szánt inst­ruk­ci­ót sze­ret­nék kö­zöl­ni. Ma reg­gel egy tör­té­ne­tet ol­vas­tam Fü­löp­ről az Apos­to­lok Cse­le­ke­de­tei 8-ban, aki sok sa­má­ri­ai vá­ros­ban hir­det­te az Isten Or­szá­gá­ról és a Jézus Krisz­tus­ról szóló öröm­hírt. Talán egy másik cikk­re lenne szük­ség ahhoz, hogy rész­le­te­sen el­mond­jam, mi­lyen dol­go­kat ta­ní­tott ezen ke­resz­tül az Úr most nekem, de itt most egy kü­lön­le­ges­sé­get osz­ta­nék meg, ahogy ve­ze­tett a ta­nul­má­nyo­zás során. Ol­vas­sá­tok el az Ap­Csel 8-at ti is.

A pró­fé­ták gyil­ko­sa

Ked­ves ba­rá­ta­im! Már ré­gebb óta ben­nem van, hogy írnom kell egy na­gyon fon­tos té­má­ban, ami át meg át­hat­ja tár­sa­dal­mun­kat. Jelen írá­som nem könnyű ol­vas­mány és ne­he­zen emészt­he­tő, mégis sokak szá­má­ra élet­be­vá­gó lehet. Ol­va­sá­sa köz­ben lehet, hogy fel fogsz há­bo­rod­ni, mi­köz­ben a szí­ve­det át és át fogja rönt­ge­nez­ni. Ami­kor ol­va­sod, le­gyen a sze­med előtt, hogy nem ha­rag­gal írok, és sem­mi­lyen sze­mé­lyes­ke­dő szán­dé­kom nincs. Egy­sze­rű­en azért kell meg­ír­jam, hogy mint aki magam is körül va­gyok véve kí­sér­tés­sel és a sö­tét­ség tá­ma­dá­sa­i­val, har­cok­kal, se­gít­sek tisz­táb­ban látni, vagy ami annál is fon­to­sabb: az örök élet­re ve­ze­tő kes­keny útra te­rel­ni vagy rajta tar­ta­ni. Isten Igéje sze­rint a ben­nünk rej­tő­ző sö­tét­ség csak úgy győz­he­tő le, ha a vi­lá­gos­ság­ra hoz­zuk, meg­vall­juk Isten előtt és Jézus vére meg­tisz­tít min­den bűn­től.

Meg­gyó­gyí­tott min­den­kit

"Élek többé nem én, hanem él ben­nem a Krisz­tus...", aki "... meg­gyó­gyí­tott min­den­kit, akik az ördög igá­já­ban ver­gőd­tek..." Krisz­tust kö­vet­ve az Ő élete és tet­tei nyil­vá­nul­nak meg ben­nünk.