El­ménk meg­úju­lá­sa és Isten el­gon­do­lá­sá­hoz való iga­zí­tá­sa

Mi­u­tán egyre in­kább azt ér­zé­ke­lem, hogy so­kak­nak so­fé­le vé­le­mé­nye van Isten Or­szá­gá­nak bi­zo­nyos dol­ga­i­ról, Isten arra ve­ze­tett, hogy írjak az elme meg­újí­tá­sá­ról, vagy­is gon­dol­ko­dá­sunk­nak az Isten Kon­cep­ci­ó­já­hoz való iga­zí­tá­sá­ról. Az „Ige”, ami test­té lett Jé­zus­ban, Kon­cep­ci­ót je­lent az ere­de­ti ógö­rög­ben.

Kér­lek azért ti­te­ket test­vé­re­im az Is­ten­nek ir­gal­mas­sá­gá­ra, hogy szán­já­tok oda a ti tes­te­i­te­ket élő, szent és Is­ten­nek ked­ves ál­do­za­tul, mint a ti okos tisz­te­le­te­te­ket. És ne szab­já­tok ma­ga­to­kat e vi­lág­hoz, hanem vál­toz­za­tok el a ti el­mé­tek­nek meg­úju­lá­sa által, hogy meg­vizs­gál­já­tok, mi az Is­ten­nek jó, ked­ves és tö­ké­le­tes aka­ra­ta.

Róma 12:1-2

Mivel Isten Jé­zus­ban ki­fi­zet­te a bűn-adós­sá­got, és ezzel ir­gal­mat gya­ko­rolt fe­let­tünk, hogy fel le­hes­sünk ment­ve az íté­let alól, erre az okos, józan és lo­gi­kus vá­la­szunk az, hogy tes­tün­ket és éle­tün­ket oda­ad­juk Neki. Ami­kor meg­vall­juk a bű­ne­in­ket, és nyil­vá­no­san, po­zi­tí­van egyet­ér­tünk azzal, hogy ami­ket el­kö­vet­tünk, azok mind go­nosz dol­gok és íté­let­re valók, akkor Isten meg­tisz­tít min­ket min­den go­nosz­ság­tól, ha­mis­ság­tól. Ez már az alá­zat útján való el­in­du­lás. „Is­te­nem, vét­kez­tem El­le­ned, méltó va­gyok a po­kol­ra. Nem aka­rok így élni. Ölj meg vagy csi­nálj velem va­la­mit, de ne hagyd hogy így ma­rad­jak!” Isten fog erre re­a­gál­ni és amit kér, azt lépd meg.

Isten azt is kérte, hogy többé ne iga­zod­junk a vi­lág­hoz. Ami­kor a szabó a ruhát test­re­szab­ja, az a ruha a vi­se­lő­je köré fog il­lesz­ked­ni, hogy jól érez­ze magát benne. Nos, eddig ezt tet­tük a vi­lág­gal: mint ruhát, éle­tün­ket a világ köré szab­tuk, így a vi­lág­ban lévő go­nosz­sá­gok ta­ka­rá­sá­ban mi is részt vet­tünk, hogy a világ „jól érez­ze magát”. Ezt kell ab­ba­hagy­nunk, ezt a ma­gunk világ köré sza­bá­sát.

Ennek fon­tos része az el­vál­to­zás. Éle­tünk „ru­há­ja” más­hogy fog ezen­túl ki­néz­ni, el fog térni a világ „test­al­ka­tá­tól”. Az el­vál­to­zás na­gyon egy­sze­rű­en az­ál­tal tör­té­nik, hogy el­ménk meg­újul. Az ere­de­ti szó egy olyan új-ság­ról be­szél, ami eddig soha nem lé­te­zett, pre­ce­dens nél­kü­li volt. Gon­dol­ko­dá­sunk több mint csak meg­fris­sült lesz. A cél egye­ne­sen Is­ten­hez iga­zod­ni, fel­nő­ni hozzá a három lép­cső­fo­kon át. Az első, ami­kor tud­juk, mi jó Is­ten­nek. Ez a mi­ni­mum el­vá­rá­sa. A kö­vet­ke­ző, ami­kor már azt is tud­juk, mi ked­ves neki, ami­nek tud örül­ni. Végül meg­ért­jük az össz­ké­pet, és fel­nö­vünk Isten tö­ké­le­tes aka­ra­tá­nak meg­is­me­ré­sé­hez.

Az elme meg­úju­lá­sa az írott Ige által tör­té­nik, mely Mag­ként hul­lik szí­vünk jó ta­la­já­ba, ha sze­lí­den fo­gad­juk a be­lénk ol­tott Igét. Az Ige ere­de­ti­leg Kon­cep­ci­ót je­lent, Isten el­gon­do­lá­sát és egész gon­do­lat­rand­sze­rét. Ez maga Isten, ami kez­det­ben Is­ten­nél volt, s ami test­té is lett Jé­zus­ban. Jézus nem tett mást, mint azt a Kon­cep­ci­ót, amit mi a Tel­jes Is­ten­től Ih­le­tett Írás­ban ol­vas­ha­tunk, meg­je­le­ní­tet­te, be­mu­tat­ta a gya­kor­lat­ban. Az el­ménk meg­úju­lá­sa során ugyan­ez az Ige, vagy­is Kon­cep­ció kell hogy el­ménk­be ke­rül­jön, mert ez alap­ján tud­juk Jé­zust, a test­té lett Kon­cep­ci­ót, Isten el­gon­do­lá­sát mi is kö­vet­ni, azaz meg­va­ló­sí­ta­ni. Ter­mé­sze­te­sen nem a saját erőnk­ből, hanem az­ál­tal, hogy tes­tün­ket már oda­ad­tuk Is­ten­nek ál­do­za­tul, így a Szent Szel­lem meg tudja va­ló­sí­ta­ni Jézus éle­tét ben­nünk a fel­tá­ma­dás ereje által.

Kérd Is­tent, vizs­gál­jon át és tárja fel előt­ted az éle­ted­ben lévő összes bűnt és mind­azt a ha­zug­sá­got, amit va­la­ha el­hit­tél, kérd a tisz­tí­tást és hogy az írott Kon­cep­ció által a Szent Szel­lem el­ve­zes­sen min­den igaz­ság­ra.

Ugyan­eb­ben a té­má­ban a testi gon­dol­ko­zás­ról itt ol­vas­hatsz.

Elméd meg­úju­lá­sa által egyre in­kább Isten el­kép­ze­lé­sé­hez ha­son­ló lesz az éle­ted.