FONTOS!
Ez az írás semmiképpen nem azoknak az embereknek szól, akiket a bűnös tetteikhez, hozzáállásukhoz vagy beszédükhöz való ragaszkodásuk miatt zártak ki bizonyos közösségekből. Az efféle pásztori fegyelmet manapság sajnos ritkán gyakorolják, de Krisztus törvénye szerint a kovászt el kell távolítani a szentek közül. Még ha a gyülekezeted nem is szent, vagy ha az egyházi fegyelmet eltúlozták, ezesetben Isten személyesen feddett téged meg, és meg lettél intve, hogy keresd őt.
Továbbá, ez az írás azoknak sem szól, akik fájdalmakat halmoztak fel az ilyen-olyan egyházakban és nem tudnak megbocsátani. Nem test és vér ellen van a mi tusakodásunk, és ezzel tisztában kell lenned. Lehet, hogy nehéz megbocsátanod, de Isten gyermekeként, akinek mindent egyszerre megbocsátottak, neked is ez a kötelességed. Ez az írás kifejezetten nem az egyház-ellenes panaszkodás ösztönzésére szolgál. Sokkal inkább arra, hogy elérje az ott lévő embereket, és egyenességgel, az igazsággal ÉS egyben szeretettel szolgálja őket.
(Figyelemfelhívás vége.)
2019. június 23-án az interneten egy, az Úrban levő testvéremmel csevegtem. Feleségével a magány és a melankólia ellen küzdöttek. Már egy ideje kihívta őket az Úr az istentiszteleti rendszerből. Amikor kértem Istent, hogy bátorítani tudjam ezt a testvért, láttam egy látomást, amire most azt a vezetést kaptam, hogy tegyem közzé.
Egy széles földterület keresztmetszetét láttam. Olyan volt, mintha egy hatalmas terráriumba néztünk volna, és a föld különböző rétegeit láthattuk volna egymás felett. A felszínen egy viszonylag keskeny földréteg alatt egy nagy, feltáratlan sötét szénmező volt. Ahogy egyre lefelé néztem, ez a szén egy olyan mélységet ért el, amire nem számítottam. Aztán hirtelen láttam, hogy egy óriás kotrógépet használnak a nyílt lignitbányászatban. Ez a hatalmas gép elkezdett betörni a vékony földrétegbe, és a következő pillanatban azonnal kinyerte a szurok-fekete szenet. Ez volt a látomás vége.
A látomás után a Zakariás 3-ra gondoltam. Józsué főpapot – Isten szolgáját – a Sátán vádolta, aki a jobb oldalán állt. Isten, aki Jeruzsálemet választotta, megfeddte a vádlót, és Józsuét egy üszkös fadarabnak hívja, amit a tűzből ragadtak ki, majd az igazságosság ruhájába öltözteti.
Jézus követői, akik elhatárolódtak az emberi struktúráktól, gyakran kérdezgetik maguktól, hogy a dolgok ezentúl úgy lesznek, hogy az egész térségben nem is lesz más testvér. Nincs senki a láthatáron, aki hasonlóan „fura” az Úrral való úton. És ilyenkor a farizeusok utánad jönnek a gyülekezetekből és a „szabad”-egyházakból a szokásos szövegükkel: „Valami baj van azzal a kereszténnyel, akinek nincs gyülekezete.” „Te csak egy lázadó vagy!” „Nincs tökéletes egyház. Legalább is akkor, ha köztünk vagy, már nincs!” „Egyház nélkül elveszíted a hitedet!” A következő percben pedig már prédikálják is neked a lelkipásztori mesét a fadarabról:
Egy ember – addig egy keresztény gyülekezet hű látogatója – az egyik téli vasárnap elmarad a gyülekezetből. A következő héten az egyik este kopogtatnak a férfi ajtaján. A lelkész áll az ajtó előtt, és miután belépett a házba, a férfi megkéri, hogy üljön a kandalló melletti karosszékbe. A „pásztor” egy szót sem szól az ügyről, hanem csendben ül az elszaladt juh mellett, miközben mindkettő a nyílt tűz villódzó lángjaira néz. Ezután a lelkész feláll, kezébe veszi a piszkavasat, és egy darab tűzifát tol el a parázsról a kandalló legtávolabbi sarkába. Egy idő után az a fa már nem is ég, csak füstölög. Amikor a füst szintén kialszik, az „Isten embere” felkel, és az ajtó felé mozdul. A házigazda a következő szavakkal búcsúzik a vendégtől: „Köszönöm a prédikációt, pásztor. Találkozunk jövő vasárnap.”
Tudod, amikor kijövünk a Mátrixból, minden fordítva van. De nem azért, mert Isten a zűrzavar Istene, hanem mert a Sátán az összes hazugság atyja, és évszázadok óta ő annyira beleszőtt bennünket a hazugság hálózatába, hogy már nem is vesszük észre, hogy nemcsak a világ, hanem az egyház is a feje tetejére állt. Isten bőségesen ad bátorítást és ígéreteket, de ezeket helyesen kell értelmeznünk.
Csakúgy, ahogy Krisztus a táboron kívül szenvedett, nekünk is ki kell oda mennünk, és ugyanazt a szégyent kell hordoznunk – ahelyett, hogy három sátrat építenénk a földre a szellemi magaslatok közepén. Urunk a mennyből és nem a földről választotta azt a Jeruzsálemet, amellyel magát eggyé teszi a Zakariás 3 szerint. Ebben a világban nem szabad szellemi építményeket felépíteni, kivéve, hogy az egyik testvér szeretettel és hűséggel tartozik a másiknak. Csakúgy, ahogy Józsuét kimentették a tűzből, nekünk is az a legjobb, ha kihúznak minket a romos álkeresztény egyházak tüzéből. Félig megégve, füstölögve, szénfeketeként, mégis megmentve. Ezeknek az intézményeknek gyakran nincs is közös dolguk a mi Urunkkal, inkább csak visszaélnek a nevével, és így beszennyeznek téged. Tele vannak olyan emberekkel, akiknek Jézus azt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti cselekvői a törvénytelenségnek!” – nem számít az, hogy ŐK mennyi jót tettek, mert csak EGY a jó: Isten a mennyben! Látod, hogy az egyház hogyan csűri-csavarja Isten szavát? Nekünk ma nem azoknak a fadaraboknak kellene lennünk, amelyek az Isten ítéletében izzanak, és egy nap talán a pokolban fognak égni!
Az intézményes kereszténység vádlásai, átkai és manipulatív boszorkányos imái nem az ebben a vallási gépezetben levő emberi lényektől származnak. Imádkozz ezekért az emberekért! Ha lehetséges, beszélj is velük, hogy ki tudjanak jönni tévelygésükből! A rendszer hazugságai az összes vádlás atyjától származnak: a Sátán a mi jobb oldalunkon áll, és perelni akar minket. De a földön kell mindezt tennie, mert a mennyben már nincs bejárása a trónhoz. Ő már mintegy villámlásként leesett a földre. Annak érdekében, hogy legyen mivel helyettesítenie az Isten tróntermét, a vádló a kereszténység vallását hozta létre azzal a céllal, hogy elítélje a világból kimenekülteket. De te légy tudatában: ő a mi jobb oldalunkon áll, ami azt jelenti, hogy alá van rendelve neked, ahogy Krisztus is Isten szolgájaként ül a mennyben az ő jobb oldalán.
Mint kimentett fadarabokat, Isten sokunkat egy ideig a föld alatt rejteget, és így sem az ördög, sem a teológusok nem férhetnek hozzánk. Isten azonban ebből a rendezetlen, többnyire már erősen elszenesedett fadaraboknak és a túl rossz kereszténységű életutaknak a hordájából készített egy olyan szénmezőt, amelyet az utolsó napokban fognak feltárni. A táborból kihívottakból álló végidőkbeli tökéletes Menyasszonynak (igen, azt mondom neked, te seol-ógus, hogy: „tökéletes” – menj és olvasd el, mit jelent ez: „Krisztus teljes nagykorúságának mértékére” és „ráncok nélkül”) nem lesz óriási kiterjedése. De nem is egy kis reménytelen tömeg lesz. Isten jelentős számú olyan embert fog előhozni, akik még nem ismerik egymást, de nagyon is ismerősnek érzik egymást, így Isten családi összejövetelei anélkül fognak kibontakozni, hogy akárcsak egyetlen vallási adminisztratív tevékenységre is szükség lenne. Ez a csoport minden nemzetből és osztályból áll majd össze, és csak mostanáig volt elrejtve, egész le a nagy mélységig. Bátorodj tehát: függetlenül attól, hogy mekkora nyomás alatt szenvedsz jelenleg, ne felejtsd, hogy minél mélyebbre vagy rejtve, annál több testvér van feletted, akik a te imáidtól függenek, ahogy ők is tartanak téged a Szellemben való könyörgéseik által.
Istennél elrejtve még a nyomások között is nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: