Kis érdekesség. :)
Pszichológusok szerint az ember utolsó szavai a legfontosabbak, a legkomolyabbak. Az ember valami fontosat szeretne hátrahagyni, hogy az utókor mindenképpen megértse üzenetét, akár végső meggyőződését. Élete legnagyobb igazságát, felfedezését.
Miután megharcolta Péter az életét, és túljutott saját és mások hibáinak emlegetésén, már csak ennyit mondott:
Növekedjetek a kegyelemben [=Isten feltétel nélküli szeretetében]
és Jézus [Jesuah=a szabadító] megismerésében [=kapcsolati, nem csak tudásbeli ismeret],
aki a mi Urunk,
akié minden dicsőség.
Ámen [=Ez az igazság].
E két dolog volt az idős Péter számára a legfontosabb: a kegyelem élvezete és Jézussal a személyes kapcsolat. Hát nem ezek a legfontosabb dolgok? Nem ezek győzik le félelmeinket és aggódásainkat? Nem ezek rázzák helyre önértékelésünket és kishitűségünket? Nem ezek tesznek képessé elhívásunkra? S nem e kettőtől függ Istennel való megingathatatlan kapcsolatunk, mely végül hálában köt ki?
A Jézussal való személyes kapcsolat és a kegyelem élvezete teszik nyugodtá életünket.
Kapcsolódó cikkek: