Pro­tek­ció

Rö­vi­debb-hosszabb szü­net után úgy vélem, ismét el­kez­dek írni. Egy ba­rá­tom kér­dez­te, mikor írok végre, mert annyi­ra sze­re­ti ol­vas­ni a blo­go­mat, csak már hi­ány­zott neki va­la­mi friss. Nos, addig nem iga­zán sze­re­tek írni, amíg va­la­mi olyan do­log­ra nem buk­ka­nok, ami engem is meg­érint. Most úgy érzem, el­ér­ke­zett az idő.

Pro­tek­ció

Arról a bi­zo­nyos nem fair do­log­ról sze­ret­nék írni, ami­kor va­la­ki éve­ken át gür­cöl, tanul, gya­kor­no­kos­ko­dik, és ki­vá­ló in­ter­jút ad egy jó mun­ka­he­lyért, és az utol­só pil­la­nat­ban köz­lik vele, hogy bocsi, a főnök ba­rát­já­nak cso­da­szép kis­lá­nya kapta meg az ál­lást. Igen, ezt igy be­ál­lít­va csú­nyán hang­zik, de ami­kor mi va­gyunk az a bi­zo­nyos ked­vez­mé­nye­zett rokon, hú, máris mi­lyen más­képp fest, vall­juk be! (És a kép­mu­ta­tá­sun­kat is.)

A világ leg­na­gyobb ha­zug­sá­ga

Hogy ennek a pro­tek­ci­ó­nak a szép­sé­gét (igen, szép­sé­gét!) meg­ért­sük, sze­ret­nék nek­tek a világ leg­na­gyobb ha­zug­sá­gá­ról be­szél­ni elő­ször. Hány­szor hal­lot­tuk, vagy gon­dol­tuk, hogy: "Az vagy, amit csi­nálsz." Pél­dá­ul, te dobos vagy, mivel do­bolsz. Vagy: te sza­kács vagy, mivel jól tudsz sütni-főzni. Te pedig remek eladó vagy, hi­szen jó a rá­be­szé­lő­kéd!

Egy sze­mé­lyes il­luszt­rá­ció

"Az vagy, amit csi­nálsz..." El­ső­re jól hang­zik, de ami­kor ennek utána gon­dol­tam, rá­jöt­tem, hogy ha­zug­ság az egész. Már megint a ti­pi­kus esete annak, hogy a vas­úti kocsi húzza a moz­donyt. A fe­jem­ben már egész kis­ko­rom­ban ott vol­tak azok a bi­zo­nyos dal­la­mok és rit­mu­sok. Em­lék­szem, ahogy a fo­ga­im­mal és a nyel­vem­mel már egész korán "el­do­bol­tam" a rit­mu­so­kat min­den­fé­le dob­sze­re­lés nél­kül. Per­sze, fu­rá­nak tar­tot­tam emi­att kissé magam, míg­nem sok-sok évvel ké­sőbb egy másik dobos ba­rá­tom ha­son­ló él­mé­nye­i­ről szá­molt be! A rit­mus már ott volt a szí­vünk­ben! És tár­gyi kel­lék híján belül ját­szot­tam do­bost. Amint el­jött az ideje, a ben­nem levő rit­mus egy­sze­rű­en csak át­ke­rült a hang­szer­re, le­gyen az dob­sze­re­lés vagy min­den­fé­le konga, dzsem­bé, és olyan dob, ami­nek a nevét nem is­me­red. :)

No és ott volt a gitár. "Én ehhez béna va­gyok", ami­kor lát­tam a töb­bi­e­ket gi­tá­roz­ni. Jól el­v­ol­tam a dob­bal. De hiába, a me­ló­dia már régen ott volt a szí­vem­ben. Nem le­he­tett rá­ven­ni, hogy gi­tá­roz­zak. Amíg 2005 nya­rán egy­szer csak Isten a szí­vem­re nem tette és meg nem mu­tat­ta, hogy sza­bad téren em­be­rek előtt fogok gi­tá­roz­ni. Így hát el­kezd­tem gi­tá­roz­gat­ni min­den­fé­le ba­rá­tok gi­tá­ra­in, és ki­de­rült, nem is olyan vé­szes. Már ben­nem volt a gi­tá­ros, csak elő kel­lett hozni.

Azt te­szed, aki már eleve vagy!

Azt akar­tam ezzel meg­mu­tat­ni, hogy nem az vagy, amit csi­nálsz, hanem épp el­len­ke­ző­leg: azt fogod csi­nál­ni, ami vagy!!! A ze­nész már ben­nem volt, csak meg kel­lett nyil­vá­nul­nia. Nem azért let­tem ze­nész, mert el­kezd­tem gi­tá­roz­ni vagy do­bol­ni. For­dít­va. Már ben­nem volt a zene, csak ki kel­lett en­ged­ni be­lül­ről! Egy hamis iden­ti­tás képet ta­nul­tunk, hogy ten­nünk kell va­la­mit ahhoz, hogy va­la­mi­vé vál­junk. Hogy az iden­ti­tá­sunk a tet­te­ink­től függ. Hol­ott épp el­len­ke­ző­leg: a he­lyes iden­ti­tás-tudat fog el­ve­zet­ni a he­lyes tet­tek­hez is. Ahogy egyre in­kább meg­erő­sö­dök ze­né­szi iden­ti­som­ban, merek egyre bát­rab­ban ját­sza­ni.

Hogy jön össze a kettő: a pro­tek­ció és az iden­ti­tás?

Nos, ha az em­be­rek meg­tud­nák, hogy a menny­be iden­ti­tás alapú pro­tek­ci­ó­val ke­rül­nek be, akkor fel­hagy­ná­nak ezzel a "re­mé­lem, meg fogok fe­lel­ni Is­ten­nek" mot­tó­jú fé­le­lem alapú kép­mu­ta­tó lát­szat-jó­ság­gal. Ezzel az "igyek­szem jót tenni, hogy jóvá vál­jak" hoz­zá­ál­lás­sal. Ezek­kel a "szen­tül élek, hogy Isten szent­nek lás­son" bal­ga­sá­gok­kal. Hogy ami­kor Allah nem lát, akkor iszom, do­hány­zom és nőzök, de azért el­mon­dom a napi öt imá­mat, stb...

Jézus el­ma­gya­ráz­za, hogy az íté­let nap­ján Ő, a fel­tá­ma­dott bíró mi alap­ján fogja ki­zár­ni az em­be­re­ket a menny­ből: "Tá­voz­za­tok tőlem, ti go­nosz­te­vők, so­ha­sem is­mer­te­lek ti­te­ket! (Máté 7:23) A szö­veg­kör­nye­zet sze­rint igen buzgó és sok jót tevő em­be­rek­ről be­szél, aki­ket ő mégis go­nosz­te­vők­nek hív. Mit nevez Jézus go­nosz­te­vő­ség­nek? (Fo­lya­ma­tos go­nosz­te­vés­ről be­szél!) Mi az a fo­lya­ma­tos go­nosz­ság, ami füg­get­len a vélt vagy valós jó­tet­te­ink­től? Ol­vas­suk el még egy­szer, a lé­nye­get ki­hang­sú­lyoz­va: "... go­nosz­te­vők, so­ha­sem is­mer­te­lek ti­te­ket!"

Sze­mé­lyes kap­cso­lat

Nos, talán már látod, ked­ves ol­va­só: a sze­mé­lyes kap­cso­lat hi­á­nya! Nem is­mer­het­te meg Jézus az il­le­tő "jó­em­bert", aki el­zár­kó­zott előle. Ez a fo­lya­ma­tos go­nosz­te­vő­ség nem más, mint a Jé­zus­sal való ba­rá­ti kap­cso­lat fo­lya­ma­tos, egész éle­ten át tartó el­uta­sí­tá­sa! Hogy Ő több­ször is sze­re­tett volna veled kap­cso­lat­ba lépni, de te túl jó vol­tál ahhoz, hogy szük­sé­ged le­gyen... hogy egy kis le­ke­ze­lés­sel fo­gal­maz­zunk: man­kó­ra. Per­sze, néha, ami­kor va­la­mi jó tör­tént veled, talán ki­fu­tott a szá­don, hogy "Van Isten!", de ezzel le is tud­tad a dol­got, a "kö­szö­nöm"-ig már nem ju­tot­tál el, oda pedig vég­képp nem, hogy "Isten, ha vagy, akkor sze­ret­ném meg tudni, hogy va­ló­já­ban ki is vagy Te? Sze­ret­né­lek meg­is­mer­ni sze­mé­lye­sen." Nos, az is­mer­ke­dés el­uta­sí­tá­sa a leg­na­gyobb go­nosz­ság. Mivel a menny Isten lak­he­lye, oda csak a ba­rá­tai hi­va­ta­lo­sak. A hűvös és tar­tóz­ko­dó is­me­ret­le­ne­ket és ide­ge­ne­ket, akár­mi­lyen "jók" is vol­tak, őt nem ér­dek­li.

Jézus nem a jó­kért jött el, hanem a bű­nö­sö­kért. És ba­rá­ta­i­nak ne­vez­te őket: "Nincs annál na­gyobb sze­re­tet, mint­ha va­la­ki az éle­tét adja ba­rá­ta­i­ért." (János 15:13) Még az őt el­áru­ló Jú­dást is ba­rát­já­nak ne­vez­te, aki őt el­uta­sít­va a pénzt több­re tar­tot­ta Jézus ba­rát­sá­gá­nál.

A pro­tek­ció szép­sé­ge

A he­lyes iden­ti­tás­tu­da­tunk el­vá­laszt­ha­tat­lan attól, hogy ho­gyan ál­lunk hozzá Is­ten­hez. Hogy mit hi­szünk Is­ten­ről: Ő ho­gyan áll hoz­zánk. Pro­tek­ci­ós­ként élünk ezen a vi­lá­gon, vagy hűvös ide­gen­ként? A pro­tek­ci­ót lehet rossz és lehet jó ér­te­lem­ben is hasz­nál­ni. Ere­de­ti­leg ez egy latin szó, ami­nak a je­len­té­se vé­de­lem! A 91. zsol­tár így kez­dő­dik:

Azt mon­dom az Úrnak: Én ol­tal­mam, váram, Is­te­nem ő benne bízom!

91. zsol­tár 2

Ha a min­den­ha­tó Is­tent a ba­rá­tod­nak te­kin­ted és bi­za­lom­mal for­dulsz hozzá, akkor a 91. zsol­tár végén ő erre vá­la­szul meg­ígé­ri, hogy:

Mivel ra­gasz­ko­dik hoz­zám, meg­sza­ba­dí­tom őt, fel­ma­gasz­ta­lom őt, mert is­me­ri az én ne­ve­met! Se­gít­sé­gül hív engem, ezért meg­hall­ga­tom őt; vele va­gyok há­bo­rú­sá­gá­ban: meg­men­tem és meg­di­cső­í­tem őt.

91. zsol­tár 13-14

Nos, veled mi a hely­zet?

Már csak egy kér­dé­sem ma­radt a szá­mod­ra: Te kinek tar­tod Jé­zust? Mesés alak­nak, nagy ta­ní­tó­nak, jó­em­ber­nek, cso­da­te­vő­nek, pró­fé­tá­nak, va­la­mi tör­té­nel­mi fi­gu­rá­nak, vagy pedig a leg­jobb ba­rá­tod­nak, aki min­dig ott van a baj­ban, ha szük­sé­ged van rá (mivel fel­tá­madt és él)? A fa­ce­boo­kon lehet, hogy van sok olyan "ba­rá­tod", akit nem is is­mersz, de azért be­je­löl­ted. De Jé­zust nem elég csak meg­je­löl­ni és aztán ki­pi­pál­ni: na, ő is meg­van a lis­tá­ban, köz­ben nem is is­me­red. Tudod, Isten sze­mé­ben csak egy igazi bűn lé­te­zik: hogy nem bízol meg Jé­zus­ban ba­rát­ként. Ez alap­ján le­szel ki­zár­va vagy be­en­ged­ve a menny­be. Hogy is­me­red-e a fő­nö­köt, vagy sem. A pro­tek­ció. A többi, hogy mit te­szel és mit nem te­szel, egy­ál­ta­lán nem szá­mít. Csak az, hogy Ő mit mond rólad. Ba­rát­ja vagy-e vagy is­me­ret­len go­nosz­te­vő? Ha ba­rát­ja vagy, akkor már érted, mi a pro­tek­ció szép­sé­ge!

Zár­szó, nem csak Jézus ba­rá­ta­i­nak, hanem a szí­né­szek­nek is

Már úgy tűnt, ezzel be is fe­jez­tem írá­so­mat, ami­kor eszem­be ju­tott egy fon­tos dolog, ami le­ma­radt. Em­lí­tet­tem, hogy sokan csak azért "jók", hogy jóvá vál­ja­nak (meg­fe­lel­je­nek). De mivel most már tud­juk, hogy iga­zá­ból a tet­te­ink a belső va­lón­kat tük­rö­zik, amik va­gyunk: tehát ezek a "jóvá váló" em­be­rek nem mások, mint szü­le­tett szí­né­szek, meg­ját­szók. Ők nem jóvá vál­nak, hanem el­játsszák, hogy jók, tehát belső va­ló­juk sze­rint szí­nész­ke­dők. Érted, ugye? Jézus nem sze­re­ti az ilyen szí­né­sze­ket, akik masz­ko­kat hor­da­nak és ta­kar­gat­ják va­ló­di­sá­gu­kat (nem is­me­rik el őszin­tén, hogy bű­nö­sök és hogy szük­sé­gük lenne meg­bo­csá­tás­ra). Velük volt a leg­több baja, és sö­tét­ben já­rók­nak ne­vez­te őket.

Jézus a ba­rá­ta­it, akik le­tet­ték a masz­kot és ki­jöt­tek a vi­lá­gos­ság­ra, új te­rem­té­sek­nek, új em­be­rek­nek ne­ve­zi. A Bib­lia el­mond­ja, hogy ami­kor ba­rá­ta­i­vá let­tünk, és be­fo­gad­tuk őt szí­vünk­be és éle­tünk­be, akkor ő va­ló­ság­gal be­lénk köl­tö­zött, és Jézus lett a mi új iden­ti­tá­sunk. A régi At­ti­la meg­halt, és én az va­gyok, aki Jézus. Pont. Pál apos­tol egye­ne­sen ezt mond­ja: "Élek többé nem én, hanem Krisz­tus él ben­nem."

Az iden­ti­tás ha­tá­roz­za meg a tet­te­ket. A ke­resz­tény­ség az új iden­ti­tá­sod­ról szól és nem arról, hogy jónak kell len­nünk, jóvá kell vál­nunk, temp­lom­ba kell jár­nunk, mi­atyán­kol­ni, gyón­ni, má­ri­áz­ni, mi­séz­ni, ál­doz­ni, ti­ze­det fi­zet­ni és en­ge­del­mes­ked­ni. Az új iden­ti­tá­sod, az új éle­ted Krisz­tus maga. Nem csak egy sze­let az éle­ted­ben. Ő a te egész éle­ted és valód: "Krisz­tus, a mi éle­tünk." (Ko­los­sé 3:4) Mivel Jézus már ben­nünk van, ezért egy dol­gunk van: hagy­juk őt, hogy ő le­gyen a jó ben­nünk. Ahogy a rit­mus és a dal­lam végül elő­ke­rült be­lő­lem és ki­folyt éle­tem­ből, Krisz­tus is elő fog ke­rül­ni be­lő­lünk, ha hagy­juk. Kép­zel­jük el, mek­kor vál­to­zás fog ve­lünk és kö­rü­löt­tünk tör­tén­ni (tud­ván, hogy Jézus a meg­tes­te­sült Isten, a fel­té­tel nél­kü­li sze­re­tet), ha me­gend­jük neki éle­tünk­ben, hogy AZT TEGYE, AMI Ő MAGA. Az új iden­ti­tá­sod Jézus, tehát az ő cse­le­ke­de­tei is fog­nak meg­nyil­vá­nul­ni éle­ted­ben: ma­gá­tól, eről­kö­dés nél­kül! Ezt hívja a Bib­lia a Szent­lé­lek gyü­möl­csé­nek, és az ilyen dol­gok nem tör­vé­nyek­kel és sza­bá­lyok­kal van­nak kont­rol­lál­va és ki­csi­kar­va az em­ber­ből (Gala­ta 5:22-23).

Co­lum­bo had­nagy va­gyok...

"Ja, és még va­la­mi" - mon­da­ná Co­lum­bo az is­mert so­ro­zat­ból, mikor már majd­nem tá­vo­zott a hely­szín­ről. Nos, már én is majd­nem el­fe­lej­tet­tem... Ha a tet­te­ink ha­tá­roz­nák meg az iden­ti­tá­sun­kat, akkor Isten több száz­tril­lió-bil­lió évig nem le­he­tett volna Isten, mivel nem csi­nált sem­mit a te­rem­tés előtt. Tehát, ha nem csi­nált volna sem­mit, akkor iden­ti­tá­sa is a "nagy semmi" lett volna sze­re­tet he­lyett. De mivel Isten a "Va­gyok, aki Va­gyok", és nem: "Te­szek, amit te­szek", már ma­gá­val a ne­vé­vel is el­árul­ja, hogy az iden­ti­tás a lét­ből fakad, nem a tett­ből. Mivel Isten a sze­re­tet, ezért tesz sze­re­tet­te­li dol­go­kat. Jézus nem azért lett meg­vál­tó, mert meg­halt a bű­ne­in­kért, hanem épp el­len­ke­ző­leg: mivel az ő iden­ti­tá­sa maga a meg­vál­tó­ság (a héber Yes­hua név sza­ba­dí­tást és meg­men­tést je­lent), ezért jött el a föld­re, hogy meg­sza­ba­dít­son min­ket az iden­ti­tás­tu­dat za­va­runk­tól és az "az va­gyok, amit te­szek" ha­zug­ság­tól. Nem: te az vagy, amit Jézus mond rólad: "Meg van­nak bo­csát­va a bű­ne­id." Ha ezt el mered hinni, és át mered venni bű­ne­id­re gyógy­ír­ként, akkor úgy vélem, már nem lesz két­sé­ged afe­lől, hogy Jézus a ba­rá­tod-e vagy sem, és hogy hol fogod töl­te­ni az örök­ké­va­ló­sá­got.

Sze­rezd meg a pro­tek­ci­ót és nyu­godt lesz az éle­ted!