Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok...

Egy érdekes témáról szeretnék beszélni most. Az Isten szerinti megpihenésről. Arról, hogy hogyan lehet a kiégésből, fáradságból, világi terhekből kimenekülni és megnyugodni – úgy, ahogy azt Isten fejti ki nekünk végig a Bibliában. Az egónak kemény üzenet, de a lelkünk-szellemünk hite számára vigasztalás és lehetőség.

Sokszor halljuk azt az üzenetet a gyülekezetekben, vagy akár olvassuk bibliai igés kártyákon, hogy:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Máté 11:18

Ezzel az üzenettel hívogatjuk az embereket Krisztushoz, hogy gyertek, fogadjátok el Jézust, pihenjünk meg Nála, és olyan jó lesz.

Azonban Jézus zsidó ember volt, és az akkori kultúrában az emberek gondolatritmusokkal fejezték ki mondanivalójukat. Mivel nem tudtak sokan írni-olvasni, ezért gondolatpárok segítségével memorizáltak hosszú szövegeket. A zsoltárok, a példabeszédek, de még maga a hegyi beszéd is tele van számos gondolat-ismétlődéssel. Mutatok egy véletlenszerű példát.

Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán. A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti.

Példabeszéd 11:10-11

A gondolatritmus egy dolgot ír körül, mintegy többféle kameraállásból. Jelen esetben azt, hogy a városnak jót tesz, ha az igazak gyarapodnak, és ebből megáldják a várost. A mondatok másik felei kontrasztosak: vagy a bűnösök pusztulnak el, vagy a bűnösök pusztítanak. Tehát két hasonló mondatunk van a gondolatritmusban, de olykor egy picit módosítva a mondanivalón. Így megvan a téma, és megvan az előrehaladás is. Így volt könnyű memorizálni az Írásokat: a gondolatok rímeltek egymásra.

Nos, Jézus gyakran idézett „Jöjjetek énhozzám...” mondása is egy ilyen gondolatritmus első része. Nem szabad kivágni belőle, mert így nem kapunk teljes képet arról, amit Jézus el akart nekünk mondani. Tegnap a gyülekezetben sajnos lehagyták a végét. A téma a keresztény kiégés volt. Jézus második mondata nem eladható az individualizmus (egyén-központúság) korában, de mégis, biblikus megoldás lett volna a kiégés problémájára. Ez a gondolatpár így szól:

Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.

Máté 11:29-30

Van benne egy kényelmetlen szó: Az iga... Az iga a héber fülnek a következőt jelentette:

• háziállatra rárakott iga
• a szolgaság terhének metaforája
• bonyolult törvények emberekre aggatása, kifejezetten a mózesi törvények farizeusi alkalmazásaival, mintegy igazi igaként értelmezve

Nos, ezekkel az emberi igákkal állította szembe Jézus az ő igáját. Jézus igája az ő parancsolatai és személyre szabott elhívása életünkre nézve, aminek ugyanúgy alá kell magunkat rendelnünk, mintha a farizeusok igájáról lenne szó. Csak a különbség az, hogy Jézus igája könnyű és boldogító, és hogy nem saját erőnkből, hanem a Szentlélek ereje által vihető végbe.

Gondolatritmusunk így jut teljességre. Jézushoz jönni és nyugalmat találni – ez az egyik kameraállás. De egy másik szemszögből bemutatva ez ugyanaz, mint teljesen alárendelni magunkat az ő akaratának és beállni az ő igájába. 

Tehát Jézus nem arról beszél, hogy hepi leszel, ha „hozzám jössz” akármilyen misztikus módon vagy fellángolásból, esetleg egy jó dögös koncert után. Hanem ez a „hozzám jönni” ugyanaz, mint teljesen alárendelni mindent neki az életünkben, és akkor leszel boldog!

Jézus ugyanezt másképp más helyeken így mondta: meggyűlölni saját lelkedet és életedet; megtagadni önmagadat; felvenni a keresztet (halálos ítéletedet); kövess engem; aki elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megtalálta azt; a búzamag ha elhal, akkor hoz termést; aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya; stb. 

Individualista, egyén-központú társadalmunk számára teljesen megbotránkoztató az, hogy lemondjunk a jogainkról és teljesen átadjuk az életünket egy király számára, hogy utasításait kövessük. Most nem kőbe vésett törvényekről beszélek, hanem a mindennapi vezetéséről, de mégis Isten Országa alkotmányán, a hegyi beszéd keretein belül. Konkrétan az Istennel való együtt-járásra, együtt-táncolásra hívom fel a figyelmet, hogy Ő a „fiú”, és mi a „lány”. Ő vezeti a lépéseket, és mi követjük. A kiégés akkor van, amikor össze-vissza táncolunk, nem úgy, ahogy Ő vezet. Az igába két jószágot fogtak be, egy erősebbet és egy gyengébbet. Az ekét ketten húzták, de az erősebb vitte a teher java-részét – a hasonlatunkban ez az erősebb jószág Jézus. A galiba akkor van, amikor a fiatalabb jószág nem irányban megy, hanem jobbra vagy balra akar kitérni. Az nehéz és fájdalmas, mint Saulnak is az volt:

Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.

ApCsel 26:14

Barátaim, meg kell egy súlyos dolgot értenünk a bűnnel kapcsolatban. A bűn nem csak az, hogy lopok, csalok, paráználkodok, irigykedek, stb. Ézsaiás elmondja, mi az a bűn, ami miatt Jézust sújtotta Isten!

Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.

Ézsaiás 53:6

Tévelygés, a magunk útjának a járása. Ez volt az a bűn, ami miatt az Úristen Jézust sújtotta! Ez a szabad akarat nem játék! Valakinek meg kellett halnia ezért. A szabad akaratommal eldönthetem, hogy alárendelem magamat önként Istennek, vagy pedig tovább tévelygek és a magam útját járom. 

Barátaim, bármennyire is fáj, az individualizmusunk miatt halt meg Jézus. Mert nem érdekel minket Isten véleménye, akarata, terve és célja ránk nézve. Ezek után elképzelhető megtérés anélkül, hogy átadjuk magunkat neki teljesen? Csodálkozunk, hogy ki vagyunk égve, nem találjuk a helyünket, miközben kétfelé sántikálunk? Egy kicsit a magunk akarata is, és egy kicsit szolgálgatunk is Istennek.

Egyszer egy amerikai lelkipásztor érkezett Romániába, és egy helybéli tolmácson keresztül prédikált. A szolgálat után megkérdezte a tolmácsot, hogy mi a véleménye az üzenetről. A tolmács nem akart neki felelni, mert érezte, hogy meg fogja bántani. A pásztor csak azért is kérte, mondja el a véleményét, de ő nem akaródzott. Végül harmadjára beadta a derekát, és azt mondta: „Ti amerikaiak már régen elfelejtettétek, mi is az igazi kereszténység. A hatvanas években kitaláltatok egy új szót: felajánlás, amivel leírjátok a Krisztussal való kapcsolatotokat. Amikor egy új szót kezdünk használni, egy másikat elhanyagolunk. Azelőtt az önátadás szót használtátok. Régebben azt hirdettétek, hogy teljesen adjátok meg magatokat Istennek, hogy ő rendelkezzen veletek, az irányítással, és mindent oda kell adni neki, mint Mesternek. Ma viszont, hogy lecseréltétek ezt a szót felajánlásra, Jézussal a kapcsolatotok már arról szól, amit ti tesztek őérte, és így kezetekben tarthatjátok az irányítást.” *

Fából vaskarika. „A magunk útját járjuk” – csak épp keresztény köntösben. És ez nem csak az amerikai kereszténységre igaz. Vissza kell térnünk a Szentháromság modelljéhez, a teljes önátadáshoz. Ahogy az Atyának teljesen átadva magát Jézus csak azt tette, amit az Atya kért, és ahogy a Szentlélek teljesen alárendelte magát, hogy Jézus láthatatlan, de mégis hathatós segítőtársa legyen: ez az önátadás és együtműködés dicsősége hozta el számunkra a megváltást!

Az önátadás nem játék. Ez maga az élet. Isten élete, amibe hív minket is a tévelygés és a sötétség hatalmából! Jézus azért halt meg mindenkiért, hogy meghaltnak nyilvánítsuk magunkat „saját” életünkre nézve, és ezentúl mi is Őérte éljünk:

Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

1Korintus 5:14-15

Összefoglalva: a Jézushoz jövetel és az Őbenne való megnyugvás egy és ugyanaz az Ő akaratának való alárendelődésünkkel. Ez az Ő könnyű terhe, ez az ő igája, ami boldogító. Szeretnél boldog lenni? Akkor bánd meg bűnödet, az individualizmusodat és ön-központúságodat, és add át magad teljesen Jézusnak, mindent, és engedd, hogy azt csináljon életeddel, amit Ő akar.


Add át magad teljesen Jézusnak és nyugodt lesz az életed.

* Forrás