Miatyánk gyerekszáj módra

Istennel járni jó. Sokféleképp hívhatjuk Őt: Pl. Úrnak, Mindenhatónak, Örökkévalónak, stb. Jézus, amikor itt járt a földön, kifejezte Isten szándékát, hogy Ő hogyan szeretné, ha közelednénk felé: mint kisgyerekek – mert igazából az ilyeneké az Isten Országa.

Amikor Jézus még kisgyerek volt, okosabb volt a tanítóinál, akik nagyon elcsodálkoztak rajta. Ez azért lehet így, mert Isten személyét nem kell túlbonyolítani. Jézus bemutatta Őt, és egyszerűen Apunak nevezte. Mennyei Apunak. Mert Isten erre vágyik, hogy családi kapcsolatunk lehessen vele, ahol Ő adja a biztonságot, és mi pedig mint gyerekek odaszaladhassunk Hozzá. Paradox módon sokszor épp az okos emberek nem találják Istent, vagy nem értik az ő csodáit, pedig tényleg annyira egyszerű. Mint egy gyerek számára az, hogy apja erős és gondoskodik róla (egészséges családban).

Az átlagos torz istenképre a kereszténység zűrzavaros története rátett egy lapáttal, és magas kőtemplomaival és latinul vagy más, eltorzított hangon beszélő papjaival egy távoli, félelmetes és rideg Istent mutatott be a világnak, aki nem beszél a nyelvünkön, és akivel szemben semmiknek kell magunkat éreznünk. De Jézus annyira természetes volt, annyira közvetlen, gyermekszerető és annyira elérhető volt. Mert ismerte Istent, mint Apját, és Őt akarta bemutatni kortársainak, közelhozni Őt, lerombolva a köztünk levő falat bűneink bocsánatában. (Mert már meg vannak bocsátva bűneink.)

Ma igazából egyetlen gyerek sem hívná édesapját Atyámnak, és a legtöbb bibliafordítás sem adja vissza a Jézus által használt eredeti Abbá szó hangulatát: Apu, Apa. Amikor Istent Atyámnak szólítjuk, egyfajta fura vallásos jelleget kap a kívülálló számára, egy amolyan „jajj ne már, mi ez az ájtatoskodás” érzéssel párosítva. Számomra is nagyon sok időbe került, már Jézus tanítványaként, mire leesett, hogy ki ez az Atya, akit régen sokáig csak Uramként stb. szólítottam imádságaimban.

Nos, álljon itt a híres „Miatyánk” egy kicsit gyermekibb és talán közvetlenebb szemszögből. Kedves, aranyos próbálkozásnak szánom, még véletlenül sem szeretnék senkit se megbántani vele. Inkább csak egy új nézőpontot szeretnék nyújtani, ahogy magamnak lefordítom gyermeknyelvre, ha mintegy apukámmal beszélgetnék. Lehet, a kedves Olvasó másképp fogalmazná meg, ha gyermekbőrbe bújna. Mindenesetre néha jó gyermeki rálátással felfogni a dolgokat. Ez most a célom, s hátha valakit közelebb tudok segíteni Mennyei Apukánk szívéhez!

Mennyei Apu, köszönöm, hogy szeretsz engem és a testvéreimet is! Bárcsak mindenki ismerne és szeretne Téged! Hú, ha mindenhol bíznának Benned, hogy jó Király vagy és jót akarsz… akkor mindenkinek tele lehetne a hűtője, mert minket is mindennap jóllakatsz! Köszönöm, hogy Jézus miatt sosem haragszol ránk. Olyan jó, hogy mindig szeretsz, még akkor is, amikor rosszak vagyunk vagy veszekszünk, és magadhoz ölelsz minket. Megtanítasz, hogy mi is ilyenek lehessünk és tudjunk szeretni és megbocsátani! Mindig vigyázz ránk, hogy ne csináljunk butaságot, és védj meg az ördögtől és a bajoktól. Apu, Te vagy a legnagyobb király, Te bármit megtehetsz és Te vagy a legjobb Apa, a mi Mennyei Apukánk!

Gyermekként látva a világot Apu ölében nyugodt lesz az életed.