Amint ismeretes, a reformáció öt pontja a következő:
- Egyedül hit által van az üdvösség (Sola Fide).
- Egyedül kegyelemből (Sola Gratia).
- Egyedül Krisztus (Solus Christus).
- Egyedül a Szentírásra hagyatkozunk (Sola Scriptura).
- Egyedül Istené a dicsőség (Soli Deo Gloria).
- Az „egyedüli hit”, mely üdvözít, élő hit, mely engedelmességet szül.
- Az „egyedüli kegyelem” egyben meg is szentel (elkülönít Istennek) és tanítvánnyá tesz.
- Az „egyedül Krisztus” egyben Úr is: „Miért mondjátok nekem: Uram Uram, ha nem teszitek, amit mondok?”
- Az „egyedüli Írás” Krisztus életét tárja elénk, hogy a Szentlélek megelevenítse azt bennünk.
- Az „egyedül Istené a dicsőség” életünkben akkor lesz igaz, ha önmagunkat megtagadjuk.
Ha Jézus a példa, akkor még meg kell említenünk, mi is az a gyülekezet. „Saját összegyülekezéseteket ne hagyjátok el!” – ezt az igét idézve tette fel valaki nekem a kérdést, hogy hogyan éljük meg a gyülekezetet mi, akik nem járunk a hagyományos értelemben gyülekezetbe.
Először is ki kell törölnünk a rossz beidegződést, hogy a hagyományos értelemben a gyülekezet mindig egy épülethez van kötve, de a Bibliában az összegyülekezés nem épület. Hanem pontosan az: összegyülekezés.
A Sziget fesztivál bejáratánál volt gyülekezésünk. Imádkoztunk egymásért és közösségben voltunk, az egyik lány félelemből szabadult, majd utána Isten meggyógyított általa egy beteget. Tehát a szigetesek felé is szolgáltunk, a bejáratnál és a Szigeten is egyaránt. Egy alkalommal például értem is kellett imádkozni, mert rosszul volt a gyomrom. Utána jobban lettem, és folytathattuk a szolgálatot.
Továbbá, részt vettem egy másik testvéri csapattal egy lekvárfőző fesztiválon is. Mind odaúton, mint a lekvárfőzés közben közösségben voltunk egymással, sokat beszélgettünk ténykedéseink alatt és segítettük egymást, tanultunk is egymástól. Mindemellett szolgáltunk a kívülállók felé is, voltak, akik megtértek, mások meggyógyultak, hallották az evangéliumot, könnyekre fakadtak, megérintette őket a Szentlélek.
A gyülekezet egy természetes dolog. Csak eddig a vallásos koncepciónk miatt korlátok közé szorítottuk azt, amit Isten gondolt a gyülekezettel kapcsolatban. A Biblia ugyanis sehol sem mondja, hogy a gyülekezet:
- egy épületben történik
- néhány énekkel vagy dicsőítő dallal kezdődik
- liturgiát vagy programot követ
- egy ember tanítása köré épül
- során gyűjtést kell tartani az épület és a rendszer fenntartására
- csak a hét bizonyos napján és meghatározott időben történhet
S valóban ezt éljük meg: szinte mindenhol nyitottság van Isten érintésére, gyógyítására, az örömüzenetre, melyet a világiak saját közegükben tapasztalnak meg, ahogy a mozgó gyülekezet Jézust utánozva szertejár, jót tesz és meggyógyít mindenkit, akik az ördög igájában vergődnek, mert Isten van benne.
Jelenlegi ismereteim alapján úgy vélem tehát, ez a reformáció tökélyre vitele: a jézusivá válás a magunknak való meghalás által, miközben a Szentlélek Isten Igéjét=Jézust testté teszi életeinkben.
A valódi Solá-k által Jézus lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: