Igen, elismerem, személyes érzelem is kötődik ehhez az élményhez, emlékhez, bőven. Szomorúság. No nem magam miatt, hanem a megvezetettekért. Istenem, adj alázatot és szerénységet, hogy fájdalmamat helyesen tudjam kifejezni, és akinek meg kell értenie, az értse meg.
Oly sok embert tévesztenek meg. Azt hiszik, hogy újjászülettek, pedig nem. De vajon hogy lehet ez? Hogy lehet az, hogy annyi gyülekezet működik, vasárnapról vasárnapra eljárnak az emberek, énekelnek, tanításokat hallgatnak, és látszólag szép rend van? Mégis, hogy lehet, hogy az emberek életében ugyanúgy ott van a bűn és valahogy hiányzik a beismerés? Hogy lehet?
Egyre inkább azt látom, és ki kell mondanom, hogy nagyon el lettünk altatva. Ahhoz, hogy ezt elmagyarázzam, egy fájdalmas történetet kell előhozzak. Szakításunk után meghallgattam a menyasszonyom bemerítkezési bizonyságtételét. És akkor értettem meg, hogy valami nagyon hiányzott belőle. Ugyanaz, ami a mostani kölni bemerítésnél is.
Ezt az újfajta bemerítkezést, amit mostanában hirdetnek nagyon sok helyen, én úgy hívnám: „szeretet bemerítkezés”, és nem igazán találom benne a Bibliában. Arról van szó, hogy a bemerítkezőt meggyőzik, Isten mennyire szereti őt, és hogy ezt vallja meg. Most itt a kölni gyülekezetben az emberek elismételték, hogy Isten mennyire szereti őket, és hogy átveszik bűneik bocsánatát. Majd azt mondták: „Isten hallotta, amit mondtatok, és emlékezni fog rá.” Ám én egyre inkább azt látom, Isten nem a szavainkra fog emlékezni, hanem az engedelmességünkre.
Volt menyasszonyom bizonyságtétele is arról szólt, hogy a gyülekezet mennyire szerette őt, és ezért ő be akart merítkezni. De hiányzott valami az ő bemerítkezéséből is. Csakúgy, mint ami ebből a kölniből is, ami a bibliai bemerítkezés esszenciája, veleje, lényege.
Az, hogy gonoszak vagyunk és méltók vagyunk az ítéletre. Ez a bemerítkezés lényege, hogy ezt a régi életünket gyűlöljük meg, és temetjük bele a hullám-sírba. Hogy méltó ítéletünket Jézus hordozta el, és ezért Jézussal együtt most mi is meghalunk. Meghalunk a bűnnek.
Az igazi bemerítkezés lényege, hogy méltó vagyok a pokolra, pontosabban a tűz tavára. Nem azért merítkezek be, mert Isten szeret (bár ez is igaz), hanem azért, mert el akarom temetni az Istennel szembeni lázadásomat, amivel haragra ingereltem Őt.
Miért osztom mindezt meg? Nos nem azért, hogy bárkit is megbántsak, vagy hogy volt menyasszonomat kibeszéljem. Hanem tanulságként, azért, mert egy hamis bemerítkezéssel (vagy épp a csecsemőkeresztséggel) megfosztják az embereket attól, hogy megtanuljanak megtérni, megtanuljanak bűnt bánni és megtanuljanak engedelmeskedni. Megfosztják őket attól, hogy megértsék, gonoszságukkal mit okoztak Istennek. És ezáltal képtelenné teszik őket az Isten szerinti megszomorodásra és korrekcióra.
Hogy működik tehát az antikrisztus? Nos, úgy, hogy a gyülekezetekben elhiteti az emberekkel, hogy újjá vannak születve, pedig nincsenek. Így egy olyan „kereszténységet” hoz létre, mely a „szeretetre” és az „elfogadásra” épül, nem pedig az igazság keresésére és arra, hogy valóban a keskeny útra lépjenek az emberek.
Szeretet és elfogadás valóban létezik Isten Országában, de a belépő oda az, hogy meggyűlöljük a saját korábbi gonosz életünket. Nem önsajnálatból, hanem azáltal, hogy megértjük, vétkeztünk Isten ellen.
Enélkül viszont, amikor valakit szembesítünk, hogy bűnben él, azzal fog jönni, hogy: „Akkor én szerinted meg se vagyok térve?” Vagy: „Szerinted én nem vagyok jó keresztény?” Sajnos volt menyasszonyomat a hamis bemerítéssel megfosztották a megtérés megtanulásától, és mindent kárhoztatásnak élt meg, ami korrekció lett volna. Sajnos ez nem egyedi eset, korunk nyugati énközpontú társadalma nárcisztikussá neveli az embereket, és minden az én körül forog, hogy nekem legyen jó, szép és pozitív. Így működik az antikrisztus. Hamis, megtérésre képtelen „keresztényeket” csinál, akik nem Jézus, hanem továbbra is a maguk útján járnak, talán egy valamivel erkölcsösebb formában. De ha már az elején megértette volna, hogy nem a keresztény kultúrát kell felvenni, hanem Isten ellen vétkezett, és méltó a pokolra, aki helyett Jézus meghalt, akkor onnantól kezdve már a későbbi helyreigazításoknak is örült volna.
Mert már nem önmagát sajnálta volna, hanem megértette volna, hogy Istennek okozunk fájdalmat, ha bűnben élünk.
Péter kimondja:
Ha az igaz is alig menekül meg, akkor hová lesz az istentelen és a bűnös?Hamis bemerítkezés, hamis elfogadás és újjászületés nélküli hamis kereszténység. Így működik az antikrisztus. Ilyen embereket nevelnek, mert a gyülekezetekben nem mernek Isten ítéletéről és az ember gonoszságáról beszélni többé. És ezáltal a keresztnek sincs értelme. Csak fogadd el Jézust.
1Péter 4:18
De nem, nem ez az evangélium. Az evangéliumban Isten jósága az embert megtérésre, Isten szerinti megszomorodásra ösztönzi. Az igazi evangéliumban Isten szentsége és ítélete együtt szerepel az ember gonoszságával, hogy mindenki méltó a pokolra, te is. És az is szerepel benne, hogy Jézusnak a mi gonoszságunk miatt kellett meghalnia, de Ő bevállalta a keresztet. És mivel bűn nélküli volt, a halál nem tarthatta fogva Őt. Most itt Kölnben egyetlen egy emberen se láttam a könnyet, se a megszomorodás könnyeit, sem pedig a megszabadulás örömét.
Az evangélium nem csupán az, hogy Isten szeret téged és elfogad. Az evangélium az, hogy Isten téged istentelenséged és lázadásod ellenére mentett meg Jézus által, pedig a poklot érdemelted volna. Most tehát gyere, merítkezz be bűneid bocsánatára és kövesd Jézust a Szent Szellem által.
Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.Még annyit elmondanék a protestáns hátterűeknek, hogy mi a hit. Mert ugye hit által üdvözülünk, nem cselekedetek által. Hogy a hitet megértsd, elmondom, miért a hitetlenség a legnagyobb bűn Isten ellen. A hitetlenség azt jelenti, hogy valamit, amit Isten mondott, nem fogadom el, vagy nem bízok meg benne. Azzal, hogy nem bízok Istenben, azt közlöm vele, hogy „Szerintem Te hazudsz.” Ennek ellentéte, a hit tehát nem csak annyi, hogy hiszek Jézusban, és az eszemmel Őt elismerem, hanem, hogy elhiszem az Ő beszédeit igaznak. Elhiszem igaznak azt is, hogy Ő az én gonoszságom miatt ment a kereszre. De elhiszem azt is, hogy ha úgy élek, ahogy Ő parancsolta, akkor gondoskodni fog rólam. Hinni Jézusban azt jelenti, hogy minden szavát elhiszem, hittel fogadom és rá is állok.
Róma 5:6–8
Egy csecsemőkeresztség, egy megtérő ima, vagy egy „szeretet bemerítkezés” ehhez édeskevés. Ehhez elhatározás kell, hogy mától elhiszem, hogy Isten Szava igaz, és ha én nem értek vele egyet, akkor én vagyok hazugságban, nem Isten Igéje.
Ezt a blogot ébresztőként írom. Ha hamis „szeretet bemerítkezésed” volt, és nem azért merítkeztél be, hogy a gonoszságodat eltemesd, akkor téged megtévesztettek. Az utolsó időkben a megtévesztés az, amire Jézus felhívja a figyelmet, hogy vigyázzunk. Mert ha azt hiszed, hogy a mennybe mész, pedig újjá sem vagy születve, akkor a lehető legnagyobb „kész átverés show” áldozata lettél. Ha nem vagy biztos az üdvösségedben, akkor merítkezz be újra, rendesen. Fejezd ki Istennek, hogy sajnálod, megveted és elutasítod korábbi gonosz életedet, és hogy megértetted, hogy a poklot érdemled, és hogy Jézusnak miattad kellett meghalnia. Temesd el magad a vízbe, halj meg Krisztussal a bűnnek, és támadj fel a Szent Szellem által az új, Jézust követő örök-életre! És végre ne legyél hitetlen, hanem hívő!
(És ha esetleg egykori Menyasszonyom, tehozzád is eljutott ezen írás, kérve-kérlek Jézus Krisztusra, aki ítélni fog élőket és holtakat, hogy te is bánd gonosz életedet, merítkezz be bűneid bocsánatára, és megkapod a Szent Szellem ajándékát, és Vele együtt az új teremtést és az örök életet.)
Győződj meg üdvösséged felől, és nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: