Az ítélkezés és a hosszú távon óvó szeretet közti különbség

Napjaink egyik kedvenc kifejezése a szeretet. Mindenki erről beszél, hogy el kell fogadnunk egymást, ahogy vagyunk. S bár érthető a lényeg emögött, az elutasítástól való félelem, vajon nem estünk-e át a ló túloldalára?

Hiszen manapság, amikor az emberek "szeretetre" vagy elfogadásra hivatkoznak, az nekem legtöbbször úgy tűnik, mintha azt akarnák, hogy "hagyj engem nyugodtan bűnben élni". A mai ember számára ugyanis könnyebb egyszerűen "ítélkezésnek" hívni az intést, feddést és a bűn bűnnek nevezését, mint vállalni a felelősséget és beismerni, hogy önzőek és gonoszok vagyunk, és istentelen úton tévelygünk. Jézus a Hegyi beszédben azt mondja:

Sokan járnak a széles úton, mely a kárhozatba visz.

Máté 7:13

De az igazi szeretet sokkal inkább az, amelyik figyelmeztet és nem hazudik kegyesen. Ez a szeretet az igazán védelmező, óvó és figyelmes szeretet, amely a másik ember hosszú távú, sőt, örökkévaló jólétet veszi figyelembe, szemben a bűn ideig-óráig való élvezete engedése helyett. Jézus is azt mondja a laodiceaiaknak:

Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!

Jelenések 3:19

Te melyik szeretetnek örülnél igazán? Elutasítottságunktól való félelmünkben azt kell mérlegelnünk, hogy az amúgy is sokszor önző, manipulatív és érdekérvényesítő emberek elutasításától félünk, vagy pedig az örökkévaló Isten örökkévaló jogos elutasítását szívleljük meg gonoszságunk miatt.

Még csak úgy az érdekesség kedvéért, amikor valakire rásütjük a bélyeget: "ítélkező", igazából magunk ítélkezünk az állítólagos "ítélkező" felett. Hiszen ahelyett, hogy elgondolkodnánk az üzenetén, vagy hogy miért mondja — azaz meghallgatnánk —, csak a magunk érdekét nézve elfordítjuk a fülünket és nem hallgatjuk őt meg. A másokat "leítélkezőző" azért csapja be önmagát, mert valószínűleg ő maga is gyakran néz le másokat és ítélkezik mások fölött, szeretetlen módon. Legfőképp csak a sajátmaga érdekét és kényelmét nézi, és amikor ez sérül, igen hamar türelmetlenné válik és kiakad. Tehát amikor azt mondja: "ítélkező vagy", ezt érti alatta: "te idióta, hagyj engem békén a saját bűnöm élvezetében!" Nem véletlenül mondja bölcs Salamon:

Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.

Példabeszédek 1:7

A humanizmus helyett tehát, amit Isten szava bolondságnak hív, ideje visszatérnünk az igazi istenfélelemhez.

Ha megérted ezen szavak igazi értelmét, nyugodt lesz az életed.