Szolgálunk vagy szórakoztatunk? – C.H. Spurgeon

Nemrég kaptam egy rövid írást „Szolgálunk vagy szórakoztatunk?” címmel Charles Haddon Spurgeon tollából, akit a „prédikátorok fejedelmének” is szoktak nevezni. Amikor olvastam, úgy éreztem, mintha épp azokat a gondolatokat fogalmazná meg, amelyeken mostanában én is szoktam gondolkozni. Idézem a teljes szövegét:

Jézus valódi szíve a tanítványok kinevelése mögött

Az Úr Jézus, amikor szolgált az emberek felé, hirdette az Isten Országa közeljöttét (zsidóknak zsidó Messiásként, akik várták a békekorszak eljövetelét és a sebek gyógyítását), és demonstrálta ezt gyógyításokkal. Eközben megindult a szíve az emberek láttán, ahogy szegények tévelyegnek és kallódnak ide-oda, mindenféle csapdákba esnek és elcsüggednek, kimerülnek. Úgy látta őket, mint juhokat juhász nélkül.

Van egy álmom…

Van egy álmom. Egy régi álmom. Még 98-ben kaptam Fentről. Azóta ez az álom megragadott, először 99 májusában, de azóta sem hagy nyugodni. Egyre erősebb és intenzívebb…

Mindenek előtt... avagy az Isten számára legfontosabb dolgok

A mindenek előtt / először szavak 3x szerepelnek az Újszövetségben. Ez egy amolyan „szentháromsága” kell legyen a hívő keresztény életnek.

Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok...

Egy érdekes témáról szeretnék beszélni most. Az Isten szerinti megpihenésről. Arról, hogy hogyan lehet a kiégésből, fáradságból, világi terhekből kimenekülni és megnyugodni – úgy, ahogy azt Isten fejti ki nekünk végig a Bibliában. Az egónak kemény üzenet, de a lelkünk-szellemünk hite számára vigasztalás és lehetőség.

Rablóbarlang

Totálisan megértem. Ismerem ezt az érzést. Jön a barátaival és látja, hogy akit szeret, semmibe veszik és kirakodóvásárt csinálnak dolgaiból. Számára ő a minden, lesi tekintetét és várja, hogy mi az ő akarata és vágya. Szereti őt. Lángoló izzó kimondhatatlan örök szenvedéllyel.

Mi a gyülekezet és mi nem az?

Ezt a cikket azoknak írom, akik hasonlóan éreznek velem. Azoknak, akik éveken át „jártak gyülekezetbe”, de valami mégis hiányzik nekik. Azoknak, akik olvassák a Bibliát, és érdekes módon valahogy egészen mást találnak ott, mint amit ma sokszor látunk. Cikkemet úgy írom, mint egy eredetileg bűnös ember, akinek egyetlen esélye az, hogy Jézus vérét ontotta érte a kereszten, és amúgy semmiképp sem vagyok különb másoknál. De egyfajta szomorúsággal írom, ám mégis reménnyel, mert tudom, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.