Félrevezető tudományos megfogalmazások

A minap láttam ezt:

A quantummechanika azt mondja, hogy…

Ez így egy helytelen és pontatlan megfogalmazás. A quantummechanika egy koncepció, aminek nincs szája, hogy beszéljen. Egy lehetséges helyes megfogalmazás:

A felkészítő ajándékok és a teljes nagykorúság

A fizikai születés után a babának, mivel magatehetetlen és ki van szolgáltatva, intenzív szüksége van gondoskodásra. Etetésre, pelenkázásra, szeretgetésre, stb. Idővel, ahogy növekszik, elkezdi mozgatni a végtagjait, és elkezdi megismerni a körülötte levő világot. Ahogy megerősödik, már fel tud ülni, idővel tud kúszni-mászni, végül a lába és az egyensúlyérzéke is megerősödik, és elkezd önállóan járni. Játékai egyre bonyolultabbá válnak, és átfolyik tanulásba. Majd felnő és kirepül a fészekből, és teljesen önálló életet kezd élni a szüleitől. Végül ő maga is szülővé válik, és kezdi a saját gyermekeit gondozni és nevelni. Ez a sokasodás természetes folyamata. És nem lenne szabad másképp lennie ennek a szellemi, tanítványi értelemben sem!

Van-e szükség bizonyítékokra a hit számára, és ha igen, milyen jellegűek legyenek?

A hit lényegét tekintve alapvetően bizalmi jellegű dolog. Bár esetenként a bizonyíték fontos lehet sokak számára, Jézus érdekes módon egy ismeret beszédével győzte meg a szkeptikus Náthánaelt, aki először még így beszélt: „Támadhat-e valami jó Názáretből?” Jézus válasza egy természetfeletti csoda volt Náthánael számára: „Íme egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság. Láttalak a fügefa alatt ülni.”

Ki a szakadást keltő?

A biológia szerint, amit Isten a Teremtés könyvében rendelt, a növény a fajtájának megfelelő magot hoz, a magból pedig ugyanaz a növény kel életre, miután a mag meghalt.

Ha a Mag az Isten Igéje, aki Jézus; a talaj pedig az emberi szív; akkor: ha miután a Mag meghalt, a talajból nem ugyanaz a Jézus kel életre, amely Mag el lett vetve, s amely talajból nem Isten Igéjének élete folytatódik, akkor az a talaj nem jó föld, és nem fog 30-, 60- vagy 100-annyit teremni. Ott bizony valami más mag kelt ki, a konkolyé, Ellenség tette ezt.

A nagy parázna, a paráznák anyja

Egy ismétlődő esetet mutatok be, amivel mint Jézus tanítványképző tanítványa lépten-nyomon találkozom, mély szomorúságomra.

Hiszek a dicsőítésben?

Nemrég figyeltem fel Pintér Béla egy koncert beharangozójára, melyet egy határon túli baptista „kápolnában” fog előadni, tanítással egybekötve. Már magára a „kápolna” szóra is kiráz a hideg, te jó ég, az intézményes vallás tényleg ennyire nem titkolja katolikus voltát?

Krisztus Menyasszonya, vagy Jezabel egyháza?

Van egy nagy titok, a „kegyesség” titka, vagy más szóval az istenfélelem vagy Istennel járás titka. Bár Westcott és Hort próbálták elrejteni előlünk a modern Bibliák alapjául szolgáló megcincált görög szövegükkel, azért a bizánci szövegű Bibliák, (pl. a veretes Károli is) jól adják vissza a kegyesség titkát: „Isten megjelent testben” (1Tim 3:16). Ez ugyanaz a nagy titok, miszerint „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesz a kettő egy testté”, s Pál hozzáteszi: mindez a példázat valójában Krisztusról szól és az egyházról (Ef 5:32). És innentől kezdve lesznek igazán érdekesek a dolgok…