1% vagy 100%

Va­la­hogy fur­csál­lom a Ma­gyar­or­szá­gi Ku­nye­rá­tus Egy­há­zat... Ez­alatt azo­kat a "ke­resz­tény" vagy "krisz­tu­si" vagy "sze­re­tet" szí­nek­ben fel­tün­te­tett szol­gá­la­to­kat értem, me­lyek Isten népén kí­vü­li for­rá­sok­ra is tá­masz­kod­nak. Nekem kissé úgy tűnik, nem ol­vas­sák a Bib­li­át, vagy ha ol­vas­sák is, vagy nem értik, vagy még ha értik is, nem iga­zán élik meg... Tudom, ahhoz egy csöpp hit, bá­tor­ság és koc­káz­ta­tás is kel­le­ne, fel­ten­ni min­dent arra a bi­zo­nyos egy lapra: a ke­reszt­re.

Néz­zünk meg né­hány pél­dát, amely arról szól, hogy az Igaz­ság Is­te­nét, aki a Te­rem­tő Isten, a Fel­tá­ma­dás Is­te­ne, egy­sze­rű­en le­he­tet­len­ség he­lye­sen úgy kép­vi­sel­ni, ha köz­ben ku­nye­rá­lunk. Az első pél­dánk le­gyen a ván­dor­pré­di­ká­to­rok­ról:

Mert az ő ne­vé­ért men­tek ki, sem­mit sem fo­gad­ván el a po­gá­nyok­tól. Ne­künk azért be kell fo­gad­nunk az ilye­ne­ket, hogy mun­ka­tár­sa­ik­ká le­hes­sünk az igaz­ság­ban. ¹

A ti­pi­kus kor­tör­té­ne­ti rizsa he­lyett ve­gyük észre a fon­tos dol­go­kat: Nem a pén­zért, sem a meg­él­he­té­sü­kért, hanem az Ő ne­vé­ért in­dul­tak ván­dor­út­ra a János ba­rát­ja, Ga­i­usz szá­má­ra ide­gen test­vé­rek. Ga­i­usz be­fo­gad­ta őket, ami­nek János örült. Isten tehát ki­állt a ván­dor­pré­di­ká­to­rok hite mel­lett, ahogy Jézus meg­mond­ta: ne ag­gód­ja­tok a hol­na­pért, ke­res­sé­tek elő­ször Isten Or­szá­gát (a meg­té­rő el­ve­szet­te­ket) és Igaz­sá­gát (Jé­zust) és rá­adá­sul min­den meg­ada­tik. Ezzel szem­ben van­nak szol­gá­la­tok, me­lyek azért mű­köd­nek, hogy pénzt le­hes­sen kérni értük. De ha Isten nem áll mögé és be­csőd­öl, akkor Isten nevét hiába szád­ra ne vedd!

A régi egy­ház­ban, amit még a Szent Szel­lem ve­zé­relt, és nem a tár­sa­dal­mi meg­fe­le­lés, Isten tu­dott gon­dos­kod­ni ku­nye­rá­lás nél­kül az Ő mun­ka­tár­sa­i­ról. Ma már 1+1%, dip­lo­ma, PhD, stb. kell ahhoz, hogy ha már egy­szer Isten úgyse segít, akkor va­la­hogy jobb po­zí­ci­ót ér­jünk el egy­há­zunk­ban és így több fi­ze­tést kap­junk. És ha ez még kevés, min­dig lehet a lel­ki­is­me­ret­re ható, ada­ko­zás­ra fel­szó­lí­tó ta­ní­tá­so­kat hir­det­ni. Ez va­la­hogy Pál­tól ide­gen volt:

Mi hát az én ju­tal­mam? Az, hogy ami­kor hir­de­tem az öröm­üze­ne­tet, in­gye­nes­sé (vi­szon­zás nél­kü­li­vé) te­szem az öröm­üze­ne­tet, anél­kül, hogy vissza­él­nék az öröm­üze­net­ben gyö­ke­re­ző jo­gom­mal. ²

Fi­gyel­jük csak Pált? Ő azt te­kin­tet­te Is­ten­től ju­ta­lom­nak, ha úgy hir­det­het­te Jé­zust, hogy nem kel­lett érte pénzt kér­nie! Mit je­lent ez? Isten el­fo­gad­ta Pál evan­gé­li­u­má­nak hir­de­té­sét, és gon­dos­ko­dott róla. Egy jó példa erre Lídia, a tia­tí­rai gaz­dag bí­bor­árus asszony esete, aki, mi­u­tán meg­tért Jé­zus­hoz, és be­me­rít­ke­zett, "kért min­ket, mond­ván: Ha az Úr hí­vé­nek ítél­te­tek engem, gyer­tek az én há­zam­hoz, és ma­rad­ja­tok ott. És un­szolt min­ket." ³ A szö­veg­ben az is benne van, hogy Isten nyi­tot­ta meg Lídia szí­vét Pálék pré­di­ká­lá­sa alatt. Amíg Pál tette a dol­gát, Isten is tette a maga dol­gát. Ve­gyük észre, hogy ha mi Jé­zust hir­det­jük, nem hogy mi­ne­künk kell ki­saj­tol­nunk va­la­mit az em­be­rek­ből, hanem Isten fog a hall­ga­tó­ság­ból va­la­kit arra in­dí­ta­ni, hogy un­szol­jon min­ket, mert annyi­ra gon­dos­kod­ni akar ró­lunk. Ez a hit­ből való élet. Lát­juk már Pált? Fel­sza­ba­dult az alól, hogy a pénzt haj­ku­rássza! Ő nem a pénzt, hanem az üd­vö­zü­lő­ket ke­res­te. Egy­sze­rű­en hir­det­te Jé­zust, a szük­sé­gek be­töl­té­se (kaja, fedél) meg jött ma­gá­tól.

Az 1% haj­ku­rá­szá­sa he­lyett tehát sze­ret­ném a pré­di­ká­to­rok fi­gyel­mé­be aján­la­ni a Jézus által meg­ha­tá­ro­zott min­tát, a 100%-ot:

És Péter kezd­te mon­do­gat­ni neki: Íme, mi el­hagy­tunk min­dent, és kö­vet­tünk téged. Jézus pedig ezt mond­ta fe­le­le­tül: Bi­zony mon­dom nék­tek, senki sincs, aki el­hagy­ta házát, vagy fi­test­vé­re­it, vagy nő­test­vé­re­it, vagy aty­ját, vagy any­ját, vagy fe­le­sé­gét, vagy gyer­me­ke­it, vagy szán­tó­föld­je­it énér­tem és az evan­gé­li­u­mért, aki szá­zannyit ne kapna most ebben az idő­ben, há­za­kat, fi­test­vé­re­ket, nő­test­vé­re­ket, anyá­kat, gyer­me­ke­ket és szán­tó­föl­de­ket, ül­dö­zé­sek­kel együtt; a jö­ven­dő vi­lá­gon pedig örök éle­tet. Sok elsők pedig lesz­nek utol­sók, és sok utol­sók elsők. ⁴

Jézus sze­rint a leg­jobb be­fek­te­tés éle­tünk­ben: el­hagy­ni min­den "biz­ton­sá­got" Őérte és az Evan­gé­li­um hir­de­té­sé­ért. Fi­gyel­jük meg, hogy "senki sincs", aki "ne kapna 100-annyit most". Tehát nem kell 1%-ot haj­ku­rász­ni, se 10%-ot (ugye, ked­ves "pász­tor" test­vé­re­im), ha pré­di­ká­tor­ként el­ha­gyunk min­dent, vagy­is a 100%-ot.

Ami pedig az örök éle­tet il­le­ti, Júdás el­kár­ho­zott... akkor Jézus nem mon­dott iga­zat (senki sincs)? Nos, ha már Jú­dás­ról be­szé­lünk, ő épp a pénzt haj­ku­rász­ta, nem Jé­zust. Kül­ső­leg úgy tűnt, min­dent ott­ha­gyott, de belül hátsó, üz­le­te­lős szán­dé­ka volt. Ami­kor egy örök-élet ki­je­len­tés­sel ál­lunk szem­ben, óva­tos­nak kell len­nünk, mit mon­dunk. Az örök élet ugyan­is szi­go­rú­an in­gye­nes. Tehát itt sem lehet más­képp. Miről is van szó? A "Jézus-be­teg­ség" tü­ne­te­i­ről! Ha te lázas vagy Jé­zu­sért, mert örök éle­tet kap­tál és bu­liz­nak az an­gya­lok a menny­ben meg­té­ré­se­den, és így min­den ed­di­gi dol­go­dat kár­nak és sze­mét­nek íté­led az Ő meg­is­me­ré­sé­nek pá­rat­lan gaz­dag­sá­gá­hoz ké­pest,⁵ lehet, hogy ennek egyik tü­ne­te a külső meg­fi­gye­lő sze­mé­ben az lesz, hogy idő­vel ott­hagysz min­dent.

Lé­nyeg a lé­nyeg: ha Jézus úgy sze­re­tett téged, hogy meg­halt érted, miért ag­gódsz az em­be­rek el­is­me­ré­sé­ért és az élet­ben ma­ra­dá­so­dért? Hát nem több Isten előtt az éle­ted a ru­há­zat­nál és az ele­del­nél?

Tö­rődj Jé­zus­sal és nyu­godt lesz az éle­ted.

¹ 3Já­nos 1:7-8, Ká­ro­li
² 1Ko­rin­thus 9:18, Vida
³ Ap­Csel 16:15, Ká­ro­li
⁴ Márk 10:28-31, Ká­ro­li (mo­der­ni­zál­tam)
⁵ Fi­lip­pi 3:8

u.i. apró ki­egé­szí­tés: nekem be­vált!